Az Ország
Pokolra szálltak bolsevista dogmák,
Tömeg gyűlt,
Tankok égtek szerteszét,
Érezte végre erejét
A Nép.
Fonnyadni kezdett
Eszme-bolondgomba,
Bálványos dőltek
Halálos halomba,
Vér folyt az utcán,
Ablakon, falon;
Megreszketett a
Gyáva hatalom,
A populizmus-kürtök berekedtek;
Becsületük lett,
Bizalmuk,
Hitük
Hétköznapi, egyszerű embereknek.
Fönn az Ég néma,
Szürke vagy azúr;
De lenn továbbra is
"A víz az úr".
Bőghet a mindenkori hatalom
Populizmust
Vagy nacionalizmust,
Állandóan eltéveszti a Ritmust,
Nem ismeri, és nem érti a virtust,
Hiába süketít, némít, vakít;
A víz az úr,
Isten mindig
A Nép között lakik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése