Nem igényli.
Nem is bánja.
Száját a Múlt ki nem tátja,
Önmagát nem magyarázza.
Jelen?
A Múlt hozománya,
S tán Jövő lesz a gazdája.
Anyagból Tudat nem éled;
A Lét titka tán
Az Élet.
A profán lét talán tükör,
Amely látszólag tündököl,
Valójában tanácstalan,
Véges,
Mégis határtalan,
Hogy miért, azt sose kérdi,
Ha meg választ kap, nem érti.
Az Ősz?
Fordított Kikelet,
Talán Rejtélyek sejlenek
Dekadens színpompájában,
Napsütés-dekoltázsában.
Profán Lét?
Tükör örökre.
Vajon mi rejlik mögötte?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése