Kántál rossz feketemisét,
A világfát nem tiszteli,
Csak rázza,
A Magyarságot nem érti,
Hát legalább
Gyalázza.
Pózát még mindig viseli
De már nem hódolunk neki,
Nárcisztikus gőgje mindig
Megsértve,
De hiába.
Nem szavazunk,
Nem megyünk
Nem ereszkedünk
A pokolba le
Érte.
(Retirálj,
Retirálj
Világpolgár-óperencia hegyéig
Meg se állj;
Hamisított
Félisteni
Műanyag pulpitusodról,
Ha kedved van,
Onnan kiabálj!
Búsulhatsz,
Mint a marabu,
Lehet fejeden koszorú,
Lehet rajtad ezüst, arany
Vagy rózsaszín
Pléh-masni;
Nem félünk és
Nem üldözünk,
Nem utálunk,
Vállat vonunk,
De amit írsz,
Nagyon ritkán,
Jobb híján és
Nagyon csínján
Fogjuk
Néha olvasni.)
Domesztosszal mosott jellem,
Küzd a magyarságunk ellen,
Károg, mint az éhen maradt
Vén kánya;
Azt képzeli, hogy
Majd egyszer
Bocsánatot kér tőle
A Hazája.
Ateista sztrátosz-urak
Fényes tömegében mulat;
Pénz-démonok
Csiklandozzák,
Becézik;
Ha a pénzhatalom-cenkek
Között önmagával henceg,
Úgy gondolja
Biztosan
Le nem nézik.
(Retirálj,
Retirálj
Világpolgár-óperencia hegyéig
Meg se állj;
Hamisított
Félisteni
Műanyag pulpitusodról,
Ha kedved van,
Onnan kiabálj!
Búsulhatsz,
Mint a marabu,
Lehet fejeden koszorú,
Lehet rajtad ezüst, arany
Vagy rózsaszín
Pléh-masni;
Nem félünk és
Nem üldözünk,
Nem utálunk,
Vállat vonunk,
De amit írsz,
Nagyon ritkán,
Jobb híján és
Nagyon csínján
Fogjuk
Néha olvasni.)
Idegen nótától hevül,
Besenyők elől menekül,
Deheroizáló mérget
Facsargat
Urál hegyéből
Multi-reklámokkal ékes
Fatálba;
Utazgathat akárhova,
Szúnyog módra röpködhet
A világba;
Szegény sose veszi észre,
Napról napra,
Évről évre
Egyre inkább
Csak maga lesz
Önmagába
Bezárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése