Poétikusan elmélyült szeptember végi napok

Poétikusan elmélyült
Szeptember végi napok;
Álmodozó vén Nap fénye
Hol izzik,

Hol tántorog.

Hulló levelek zörögnek,

Nosztalgiát búg a szél;

Félénk, rongyos kis jövőnek

Talán mégis lesz fedél.

Nagy halmokba temetkeznek

Az elsárgult levelek;

Az aggódó Tudatokban

Már kemény tél fenyeget.

Összehúzza ködfalát a

Komor Idő-rengeteg;

Csak akkor lesz szép jövő, ha

Vannak boldog emberek.

A Remény, a 

Megbocsátás

Továbbra is

Istené;

De a Hit,

A Felelősség

Örökre

Az Emberé.

Igazi küldetéstudat

Nem a kánonban ragyog;

Poétikusan elmélyült

Szeptember végi napok.