Őszi csendben titkok gyűlnek

Őszi csendben Titkok gyűlnek,

Alkonyatkor közénk ülnek.

Csillagfénnyel együtt suhan

A Kollektív Tudattalan,

Tündökölnek lélek-fények,

Bennük az

Emberi Lényeg.

Az őszi Hold fénye száraz,

Több a kérdés, mint a válasz.

Minden napot és éjszakát

Beragyog a

"Hogyan tovább?".

Emberként addig létezünk,

Amíg van

Hitünk,

Sok Nyelvünk.

Mindig mindent tud a dőre,

De

Titkok visznek előre.

Egyszer az Isten azt kérte,

Szülessünk meg,

Tegyünk

Érte.

Szülessünk meg,

Vegyük észre;

Tegyünk érte,

Éljünk

Érte.

Az Ember, akárhogy halad,

Tán mindig esendő marad,

Rajta van az anyag-kabát,

Mindig elárulná magát,

De a csillagfénnyel suhan

A Kollektív Tudattalan,

Az élet hoz derűt, borút,

De csak 

Az Erkölcs abszolút.

Őszi csendben Titkok gyűlnek

Alkonyatkor közénk ülnek.