Megrövidül a délután.
Ébred a panasz, a kétség,
Ereszkedik a sötétség.
Minden hétköznap vízzel főz,
Végső percről töpreng az Ősz.
Sommá savanyul az ánizs,
Végül kell majd a kabát is.
Szűnhet derű,
Törhet cserép,
Csak a Lélek
Maradjon ép.
A vén Nap támolyog sután
Szeptember idusa után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése