Álmatag vén történelem

Álmatag vén történelem

Baktat gazos ösvényeken.

Notesza régen nincs vele,

Kihagy az emlékezete.

Még csak nem is kapiskálja,

Hogy mikor ment a susnyásba.

A szeme sarkából kutat,

Keresi a helyes utat.

Nem lát se várost, se folyót,

Mindenütt csak gaz meg bozót.

Mit kellene megpróbálni?

Hogy lehet visszatalálni?

Álmatag vén történelem

Töpreng fogas kérdéseken.

Május végi éjszakában

Május végi éjszakában

Töpreng Isten egymagában.

A világ s az ember maga

A Teremtés folyamata.

Ami szent, mind kedves vendég,

Ami profán - melléktermék.

Célelvűnek tűnik, pedig

A jövendőt ködök fedik.

Csak ördögi szemrebbenés

Az eleve elrendelés.

Hogy mi a Teremtés útja,

Azt maga Isten sem tudja.

Holnapután vajon mi vár?

Egyenes?

Vagy újabb spirál?

Tudást álmodik az érzés,

Válasz nincs,

De jó a kérdés.

Addig rejtélyes 

Az Élet,

Amíg lesznek új kérdések.

Ráncok az Isten homlokán

Hűvös májusi éjszakán.

Címzetes tavasz idején

Címzetes tavasz idején

Minden friss Remény szuverén.

Ál-május duzzogó sara

Hitet, Reményt nem tartana,

Lovat alánk sose tolna,

Ha bennünk Lélek nem volna.

Ha májusban fűteni kell,

Tudjuk, hogy segíteni kell,

Legyen a lelkünkben erő,

Tavaszodjon ki

A Jövő.

Az idő bennünk noszogat

Késlekedő

Tavaszokat.

Istennel,

Idővel,

Vággyal;

Egyek vagyunk a világgal.

Virágból sose lesz puska;

A panasz az ördög jussa.

A jövő-hit tértivevény

Címzetes tavasz idején. 

A birodalmiság csapda

A birodalmiság csapda

Konfliktusok elhalasztva,

Szarvakat növeszt minden kos,

A nyugalom látszólagos.

Látszólag minden haladás;

Szőnyeg alatt

Valami más.

Minden birodalom lepel;

Felszín-önvéllal ünnepel,

Gyökeret sohasem növeszt,

Sátánt pokolba nem ereszt,

Profánná szürkül a Lélek,

És éleződnek a kések.

A sebek be nem gyógyulnak,

Gyűlöletek el nem múlnak,

S majd egyszer, a bukás után

Jön a rettenet, a halál.

Birodalom?

Nem "haladás".

A megoldás -

Valami más.

Csak alulról,

Türelemmel

Lehet Emberré

Az ember.

Nem fegyver és nem hatalom...

Csapda minden birodalom.

Kívül-belül csupa titok

Kívül-belül csupa titok;
Ballag az értelem,
Gyalog.

Titokká érő sejtelem

Mindig új titkokat terem.

A holográf-világmodell

Talán megértésre nevel,

Nem létezik lehetetlen,

De a folyamat végtelen,

Úgy idelenn,

Mint odafenn;

Sosem féltékeny az Isten.

Ami rezeg, az nem inog;

Kívül-belül csupa

Titok.

Sárkányölő régi népek

Sárkányölő régi népek

Valahol még bennünk élnek.

Érzéseinkből nem múlnak,

Génjeinkben meglapulnak.

Hiába tiltja tudomány,

Játszanak régmúlt-fuvolán.

Emlékeik szerteszéjjel,

Látjuk Őket nappal, éjjel,

Nem tudjuk, el miért vesztek,

De érezzük, hogy

Léteztek.

Mai profán konjunktúra,

Történelmen koldusgúnya,

Csupa nyílegyenes "eszme",

Még Isten sem fér el benne.

Sárkányölő régi népek

Meséinkben ma is élnek.

A mítosz vén, szívós fajta,

Dogma erőt nem vesz rajta.

Valaha a földi ember

Megküzdött az ős-szörnyekkel,

Hogy bennünk tovább élhessen,

És ma tagadni lehessen.

Sárkányölő régi népek

Majd újra életre érnek.

Jönni fog a büszke

Mégis,

Támogatja majd

Az Ég is,

És igazi Történelem

Néz a szemünkbe

A Hegyen.

Jön majd a

Szeretet,

Hála,

Meg a doktrínák halála.

Sárkányölő régi népek

Csak azért is

Tovább

Élnek.

Csak Platón áll kristálytisztán

Csak Platón áll kristálytisztán

A filozófia-listán.

Csak Platón áll kristálytisztán.

Nem keresztény,

Nem is iszlám.

Se elrendelés,

Se dzsihád

Tőle nem acsarkodik rád.

Ő tudta, hogy nem etikus

Se profán,

Se fanatikus.

Egy üdvözítő hit sincsen,

Csak egyedül

Fenn

Az Isten.

Abcúg minden pénzhatalom,

Nem tőke segít a bajon.

Abcúg minden világ-isztán;

Egyedül Platón áll tisztán.