Egy nehéz, de boldog napon
Mosolyog rám az Otthonom.
Téli-télutói idő,
Reggel fagy, estére eső.
A szürke ég fagytól kékült,
S ocsmány latyakra sötétült.
Reggel mentem, este jöttem,
Fagy és eső körülöttem.
Fáradtság az
Élet ára,
Szélvédőmön vastag pára...
Várt Anikóm, s az Otthonom;
Egy nehéz, de boldog napon.
Novemberi hideg éjszakában
Töpreng a Jóisten egymagában.
Mi lesz, ha az Idők összeérnek,
De a Lelkek addig meg nem érnek?
A Teremtés tovább pereghetne?
Szükség lesz-e újabb
Kezdetekre?
Komor őszi fellegek vonulnak,
Sötét árnyékok az égig nyúlnak,
Halovány Hold,
Jeges fény,
Talányok;
Néma ködök vagy távoli világok...
Pillanatok toporognak lágyan
Novemberi hideg éjszakában.
Egész nap szakad az eső
Elolvad a hó,
Párásodik az autó,
Rúgja meg a ló!
Befedi a a szélvédőt a
Páratakaró,
Nyírkos hideg szél szaladgál,
Rúgja meg a ló!
Nagy forgalom. A bosszúság
Hiábavaló,
Ocsmány hangon tocsog a sár,
Rúgja meg a ló!
Mindez purgatóriumhoz
Hasonlítható,
Hullanak az idegsejtek,
Rúgja meg a ló!
Zegernyés téli őszutó,
Szürke égből szakad a hó.
Vigasztalan szürke fátyol;
A Jövő mindentől távol.
Hallgat a Múlt,
Jelen forog,
Háttérben végzet kuporog.
Mindenütt hó, tócsa, latyak;
A világban idült harag.
A bálvány fegyvert énekel,
S Isten türelme nem fogy el...
Hó hull, szennyes víz szivárog,
Áznak falvak, lövészárkok.
Semleges Ég,
Szakad a hó;
Zegernyés téli őszutó.
Károly császár megígérte,
Aztán sosem tartotta be...
Ezerötszázhuszonhatban,
Novemberi alkonyatban,
Éppen huszonhatodikán
Azt mondta a spanyol király:
Magyarországot megvédi,
Seregeit már készíti...
Öccse legyen magyar király,
Szulejmán többé nem zabrál,
Magyarországon már sehol,
Magyar gyermeket nem rabol,
Mert hadait összetöri,
A vizes földbe döngöli,
A szultánt jól megszalasztja,
És Drinápolyig pofozza...
Ötödik Károly ígérte,
S a magyar nemzet - elhitte...
Országunkba egyszer tért be,
Akkor is csak Bécset védte...
Nemsoká elveszett Buda,
Az ország nagy része oda,
Hullt a magyar, ömlött a vér,
Nincs már ország, csak hadszíntér,
Ütköző,
Rossz, védő árok
Az Örökös Tartományok
Oltalmazó előtere...
Ez lett a Hazánk szerepe...
Károly császár ígérete..
Jó, hogy nem pusztultunk bele...
Habsburg koronák ígérték,
Európai segítség,
Megígérte,
Hittünk neki;
Azóta sem hevertük ki...
Porként száll a múlt szelébe
Károly császár ígérete.
Tízezrek menetelése;
Talán soha nem lesz vége.
Minden kornak az a gondja,
Lesz-e újabb Xenophónja,
Aki odaáll az élre,
Stafétát vesz méltó kézbe,
Mert most sem tudja az ember,
Hol van az igazi
Tenger.
Tízezrek menetelése;
Idők szele a zenéje.
Korok járnak, korok kelnek,
Fontoskodnak, kibicelnek,
Élnek teljesen, vagy félig,
Magukat modernnek vélik,
Első vagy utolsó vérig
Dédelgetik rögeszméik.
Tízezrek menetelése;
Talán soha nem lesz vége.
Saru csusszan, bakancs kopog,
Fáradt és foghíjas sorok.
Aki közöttük menetel,
Nem retten, és nem adja fel.
Érzésekből páncélmellény;
Vonulnak az Idő mentén.
Arany Napok,
Ezüst Holdak;
Tízezren sohasem voltak.
Tízezrek menetelése;
Nagyon messze még a vége.
Nem is sejti még az ember,
Milyen az igazi tenger.
Jobbról-balról gonosz ének,
Harc-dalok - profit szirének...
Felhorgadó birodalmak,
Dögletes profán mocsarak
Mellett fut az Idő útja,
Holtágak újra meg újra...
Tízezrek menetelése;
Ki tudja, mikor lesz vége...
Hogy az út célját mi rejti,
Egy se tudja,
Egy se sejti.
Néha újak csatlakoznak,
Vonulnak, míg meg nem halnak.
Mindegyik érez,
Egy se tud;
Fontosabb a célnál
Az Út...
Egyszer talán
Tenger;
Béke...
Tízezrek menetelése.
Fáradt novemberi estén
Fagy-lepel a világ testén.
Hideg vág kedvünkön eret,
S a fáradtság jövőt feled.
Fellegoszlopok szerteszét,
Hidegen ásít a sötét.
Állunk Idő-folyam mentén;
Fáradt novemberi estén.
