Holnap beköszönt a Nyár

Holnap beköszönt a Nyár,
Forrong a Nap-katlan,
Felhúzott Kikelet-rugó
Júniusra pattan.

Nyár-istennő trónra ül,
Verőfény felette,
Trónját az elmúlt rossz, cudar
Télen építette.

Lehet, hogy rossz előjelek
Akadnak ma bőven;
Holnap beköszönt a Nyár,
Bízzunk a Jövőben!

Hétköznapi esti Béke

Hétköznapi esti Béke;
A Szeretet menedéke.

Nap nyugszik távol pamlagon,
Az alkonyat mérleget von.

Álom szárnya finom szatén,
Jövő szunnyad a Múlt ölén.

Jót fiadzik Jó emléke;
Hétköznapi esti Béke...

Népboldogító doktrínák

Népboldogító doktrínák
Hatását nyögi a világ.

Papírra rótt kényszerképzet,
Hogy mit szeretne a végzet.

Fülledt utópia-tudat
Virtuális utat mutat.

Népboldogító doktrínák
Érlelik jövő viharát.

Groteszk ívben adogatnak,
Abszurd válaszokat adnak.

Ész-ficamlott papír-okság
Kötelező szakboldogság...

Akut agyvelő-lumbágó,
Rág a polkorrekt csáprágó.

Népboldogító doktrínák;
Rovarkas lenne a világ...

Ha a világ ide "halad",
Meghal a szabad akarat,

Kultúrából szénapajta.
Isten se segíthet rajta...

Május végi napsütésben

Május végi napsütésben
Remény születik az Égben.

Gyógyulni kezd az esendő,
Járni tanul a jövendő.

Madárcsicsergő reggelek;
Összebújnak szerelmesek.

Langyosan szép alkonyatok;
Erkölcsi világrend ragyog.

A világ borotvaélen;
Május végi napsütésben.

Utolsó idők?

Tán valóban az utolsó idők
Örvényei cibálják a világot?

A nagyvilág -
Műanyag keszkenő...
Most volna tán az utolsó idő?

A jövő már a pokolban pihen?
Nem hiszem...

A zavart elvek korszakában élünk ,
Az alattomosság ma szinte törvény,
A humánum-tehenet megfejik,
Glóriát követel a deviáns,
És lassan már a tisztesség a szégyen...

Polkorrekt szemfedő...
Most volna tán az utolsó idő?

Végleg behunyva az isteni Szem?
Nem hiszem...

Prédikálnak,
Siránkoznak,
Jajonganak egyesek,
Hogy a végítélet-bilincs
Már a kezünkön recseg...

Hogy világvége,
Özönvíz előtti korok,
Meg Szodoma képe
Kúszik az égre...

Ezt mind-mind
Elhiszem,
De...
Nincs eleve elrendelve semmi sem!

Ha a pénz bármit tehet,
Hogyha nem mondunk NEM-et,
A "fejlődés" olyan mélyre eltemet,
Ránk se találnak többé soha..
De..
Nem a végzet lesz majd az oka.

A világfa ki nem szakad,
Ha nem fűrészeljük magunk alatt..

Isten arcán mosolyra is
Mozdul a redő,
Ha akarjuk,
Nem lesz soha
Utolsó idő...

Fáradt ének - boldog ének

Fáradt ének - boldog ének;
Meghitt, csendes esti fények...

Május esti csendes éjben
Pihen a Hold - csendességben.

Élet-játék nem megy babra;
Rövid éj jön - hosszú napra.

Akik álmodoznak - élnek;
Fáradt ének - boldog ének.

Az Ember erkölcsi aurája

Mai nyomott reklám-észnek
Tán nem triviális,
Hogy az Ember sose csupán
Individuális.

Szenvelgő "magánynak" a Lét
A torkára forrna,
Ha csakugyan szál-egyedül,
Csupán maga volna...

Nem elszigetelt az ember,
Mint az öreg medve,
Nincs merő véletlenségből
"A világba vetve".

Akármilyen anyagelvű
Köd-ütegek lőnek,
Múlt-kincsestárunkat át kell
Adnunk a Jövőnek.

Emberi jogok? Csak külcsín,
Egyéni arcfesték,
De lényegben gyökeredzik
Számos kötelesség.

Isten nem a világűrben
Kushad, tétlenkedve;
Belőlünk építi Magát -
Jövő-végtelenbe.

Gyermekből szülővé érve
Lesz teljes az Ember,
Társunkban Istent szeretjük
Igaz Szerelemmel.

Nem pénztől, meg technikától
Lesz az Ember "fejlett";
Mint az Isten hordozója -
Végtelenbe terjed.