Jó időben - rossz időben

Jó időben,

Rossz időben;

Bölcsőben,

Vagy temetőben,

Prűd korban,

Vagy feslett korban;

Hajótatban,

Hajóorrban,

Háborúban,

Vagy békében;

Sírban,

Vagy anyánk ölében,

Mélységben,

Vagy magasságban;

Harctéren,

Vagy nászi ágyban,

Kis csöbörbe,

Nagy vödörbe;

Előre,

Vagy körbe-körbe?

Üres ladik a Styx partján

Üres ladik a Styx partján,

Emlékezet sötét halmán.

Idők sara lepi be már,

Hallgatagon Hektórra vár.

Fent jácintok lila fríze,

Alant a Styx néma vize.

Üres ladik a Styx partján,

Rajta kiszáradt bojtorján.

Körülötte sötét moha,

Hektórnak még semmi nyoma.

Odaát csöndes fantomok

Csalódott hordája dohog.

Üres ladik a Styx partján;

Hektórra mindhiába vár.

Achilles Őt le nem verte,

Hiába volt elrendelve.

A sorsba nem nyugszik bele,

Bolyong tovább a szelleme,

Újjá-, meg újjászületve

Teszi a dolgát sietve.

Üres ladik a Styx partján;

Néma éjben Hektórra vár.

Egyedül gyönge a végzet.

Nem más, mint néma igézet,

Magában csupán tántorog,

Mint a részeg komprádorok.

Üres ladik a Styx partján;

Profán jóslatok sírhalmán.

Sötét nyárfához kikötve

Hektórt várja - mindörökre.

Vén tutaj Idő-tengeren

Vén tutaj Idő-tengeren;

A Holdfény Életet terem.

Szennyes vízű kordivatok

Fertőzik az áramlatot.

Jönnek ledér, nyegle korok,

De a vén Tisztesség - konok.

Minden Szabadság - 

Sejtelem;

Vén tutaj Idő-tengeren.

Április negyedikén

Ez volt egykor a sulykolt állami nemzeti ünnep;

Minden tankönyvünk erről áradozott.

Mert a dicső szovjet hadak egykor a háború végén

Szép Magyarországot felszabadították.

Bár a szülők erről otthon csak súgva beszéltek,

Mert ők másképpen élték meg valaha...

Kedveltük. Ez volt szünetünk első szép napja tavasszal;

Tudtuk, hogy minket tényleg felszabadít.

Rőt nyakkendőt öltöttünk egy nappal előtte;

Volt számháború vagy fáklyás felvonulás...

Rég feledésbe suhant el mára az egykori ünnep;

Más nótákat fúj, más lett már a világ.

Sok fiatal tán nem is hallott még sose róla;

Nétnek rám, ahogyan borjú az új kapura.

Atlantiszban egykor régen

Atlantiszban egykor régen

Fák hajladoztak a szélben.

Sziklás partok sóban áztak,

Szónokok handabandáztak.

Ott is voltak hulla "elvek",

A szegények ott is nyeltek.

Ott is szólt szomorú nóta,

Mennyit "fejlődtünk" azóta?

Atlantiszban egykor régen

Ragyogott a Nap az égen.

Tudták, hogy a világ kerek,

Ott is voltak bölcs emberek.

Voltak, akik csókkal keltek;

Akadtak boldog szerelmek.

Akadt ezer csodás óra,

Mennyit "fejlődtünk" azóta?

Atlantiszban egykor régen

Tolvaj sompolygott az éjben.

Voltak viskók és paloták,

Voltak kínok,

Voltak Csodák.

Alkoholizmus, drog-átok,

Gyilok,

Hűtlenség,

Csapások...

Gonosz vállát pénz paskolta;

Mennyit "fejlődtünk" azóta?

Atlantiszban egykor régen

Torz uralkodott a Szépen.

Fogyatékos tiszteltetve,

Egészséges üldöztetve,

Végzet bársonytakaróban,

Szabad Akarat a hóban.

Összevissza járt az óra,

Mennyit "fejlődtünk" azóta?

Atlantiszban egykor régen

Jövő táncolt hófehérben,

Aztán banyává feketült,

Magányosan egy kőre ült,

Teteme csupaszon maradt,

S elsodorta az áradat...

Közelgett a végső próba...

Mit is "fejlődtünk" azóta?

Atlantiszban egykor régen

Gyötrelmet láttak az égen,

A tenger az égre szaladt,

A mennybolt a földre szakadt...

Eljött a pokoli óra...

Fejlődtünk vajon azóta?

Ugyanaz van

Földön,

Égen,

Ami Atlantiszban - régen.

Lillám születésnapjára

Drága Kicsi Lillám!

Gyönyörű Kislányom!

Köszönöm, hogy hozzánk jöttél,

Gyermekünknek megszülettél

Valamikor

Egy gyönyörű

Tavaszi napon!

Apukáddá váltam,

Fél méterrel 

A föld fölött

Eksztázisban

Jártam.

Szép tavaszi nap volt,

Lelkem ért az Égig,

Magamon kívül röpültem

A városon végig...

Drága Kicsi Lillám!

Gyönyörű Kislányom!

Szemünk apró fénye lettél,

Azon a régi Tavaszon,

Meg sok régi Nyáron.

Sok örömöd legyen

Ezen a világon,

Drága Kicsi Lillám!

Gyönyörű Kislányom!

Az Anyám tyúkja Költője

Az Anyám tyúkja Költője

Mindig bátran ment előre.

Szerb apától,

Tót anyától -

Magyar Költő lett - magától...

Kádenciákat faragott,

Semmit el nem vett,

Csak adott.

Verse szépen csörgedezett,

Cikornyákat nem keresett.

A számára mindig talmi

Volt, ami csak "irodalmi".

Literátor bürokraták

Hol szidták, hol meg oktatták.

Előbb kóklernek nevezték,

Később - utánozni kezdték.

Császár Ferenc nagyságos úr

Pofaszakálla komorul.

Honderűző Zerffy Gusztáv

Vasvillázó "kritikát" vág.

A poézis nagyurai

Gyűlölték, mert Ő - igazi.

Az örök császárferencek,

Meg a tanszéki kedvencek

A Költőt ma sem kedvelik,

Van is erre okuk -  nekik.

Fittyet hányt a túlerőre

Az Anyám tyúkja Költője.