Zoltán mester

Gördülő családtagjaink
Házi orvosa,
Arcán örök fiatalok
Csibész mosolya.

Akár a trópusi vihar,
Ő mindig siet,
Tán csak alacsonyan repül,
Tán nem is vezet.

Hogyha kehes az autó,
Azonnal kiszáll,
A diagnózis perceken
Belül készen áll.

Olyan ember, aki élni,
Szeretni szeret,
Még csak a minap töltötte
Be a negyvenet.

Családot és barátot
Nem hagy bajban soha;
Gördülő családtagjaink
Házi orvosa.

A Szent Erőt Isten adja

A Szent Erőt Isten adja,
Aki tudja,
El is kapja.

A világ vén ember-hámor;
Csak az egyéni a bátor.

Amerre nézünk, csak konok
Fantáziátlan sablonok.

A Szent Erőt Isten adja,
Használhatja -
Aki tudja.

Színjátszóink színpadon

Színjátszóink színpadon,
Most zajlik a tábor,
Akad, aki forró nyárból
Tháliához pártol.

Fenn a Vigadó felett
Vén Július ásít,
Tizennégy ügyes fiatal
Színházat csinál itt.

Senki sem tétlenkedik,
Öröm,
Munka,
Béke,
Elevenné válik Múltunk
Egy szép töredéke...

Színjátszóink színpadon,
A darab is épül
Pénteken előadás is
Lesz belőle végül.

Kánontalan Szabadságban

Kánontalan Szabadságban
Végleg magamra találtam.

Az Igazi való nekem:
Csak a "dilettáns" Szerelem.

Csak düllesszenek kánonék;
A Valóság: peremvidék.

Kánontalan Szabadságban
Élek - ahogy mindig vágytam.

A fals kánon-történelem
Sose szalad együtt velem.

Liberális kánon-világ
Taplószáraz műgittet rág.

Kánontalan Szabadságban,
Szép, egyszerű Igazságban...

Semmi rossz, extrém lilaság,
Csak hagyományos Boldogság...

Életem célját találtam
Kánontalan Szabadságban.

Idő-parti Nyár-szigeten

Idő-parti Nyár-szigeten
Köt ki a Régi Szerelem

Optimizmusok susognak
"Megállj"-t idült viharoknak.

Idő-habok Jelent mossák;
Napon szárad a gonoszság.

Szívós a Régi Szerelem
Idő-parti Nyár-szigeten...

Máris itt a Július

Máris itt a Július,
A Nap - vörös talár...
Pedig nekünk csak ezután
Kezdődik el a Nyár...

Tombol kint a nagy meleg,
Forrón tüzel a Nap,
S az éhes- idő-szörnyeteg
Már júliust harap.

Nagy iramban jött a Nyár,
Mint az ördög lova,
Mire megszokjuk majd, talán
El is üget tova.

Pénzvezérelt, beteg jövő fenyeget?

Pénzvezérelt, beteg jövő
Fenyeget?
Nem is lesznek majd valódi
Emberek?

Se nemzet, se család, csupán
Globális?
Rajta a dollár hatalma
Totális?

Emberségnek az emléke
Sem kotyog?
Nem lesznek, csak dollár-agyú
Robotok?

Nem lesz ember, csupán bio
Egyveleg?
Pénzvezérelt, beteg jövő
Fenyeget?

Azt képzelik szenilis
Dollárpapák,
Hogy csupán a pénztől forog
A világ.

Dollártól tán a Nap se lesz
Halovány,
A halált meg legyőzi
A tudomány.

Hogyha mindezt elhiszik az
Emberek,
Pénzvezérelt, beteg jövő
Fenyeget!

Hogyha a pénznek hatalmat
Engedünk,
Talán Atlantisz mellett lesz
A helyünk.

Találgatja sápadtan
A Teremtő,
Pénz kell-e az embernek,
Vagy Jövendő...