A mély Tél idején

Újév után jön a
Mély Tél ideje,
Ez az év egyik legnagyobb
Próbatétele.

Most van uralmának
Csúcspontján a Tél;
Azt hiszi, mostantól minden
Tavasz elvetél.

Profán mezőn nem terem a
Szabad akarat,
Az ördög dollárdíszben is
Fekete marad.

Farkasordító hideg

Farkasordító hideg;
Fáznak bigott tévhitek.

Reszket egész széria
Hideg ész-matéria.

Izmus-sereg didereg,
Koholt jövő-terv remeg.

Farkasordító hideg,
Vacognak a nemhitek.

Propaganda hentereg,
Reklámkígyó tekereg.

Nemhitekben fagyoskodnak
Nemhit-hívő emberek.

Farkasordító hideg;
Isten hisz Mindenkinek...

Uballit háza - VI.

A római ifjonc közel ötvenéves volt, és erősen kopaszodott. Arcát azonban ugyanolyan sűrű fekete borosta borította, és tömött, kajla bajszát is ugyanúgy a golyóstolla végével simította ketté, ahogy húsz-huszonöt évvel korábban tette. Nagyon megörült Frazer jövetelének.

— Robert! Mi szél hozott erre? Ezer éve nem láttalak!

Sir Robert elmesélte a bíborossal folytatott beszélgetését, Matakumba bíboros halálát, és mindazt, amit a titkártól megtudott. Az olasz rendőrtiszt tekintete elkomorodott.

—Úgy véled, gyilkosság?

—Biztos vagyok benne, Enzo.

—Attól tartok, semmit sem tehetek. A Vatikán önálló állam. Csak akkor nyomozhatunk vatikáni ügyben, ha erre kifejezetten felkérnek. Megtörtént, hogy nyolc évig vártunk rá, hogy a Vatikáni Bank egy magas rangú alkalmazottja — cégéres csirkefogó kábítószer- és egyéb ügyekkel — végre kidugja az orrát, hogy letartóztathassuk. A végén diplomáciai döntés született: a fickót el kellett engednünk.

—Ha gyilkosság volt, nem a Vatikánban történt.

—Viszont egy bíboros az áldozat. Nem kerülhetnénk meg az ügyben a hivatalos kapcsolatfelvételt. Ők pedig előre láthatóan azt felelnék, hogy törődjünk a saját dolgainkkal. Dolgunk meg éppen van elég. Rómában ritkán nyugszanak a gazemberek, és nekem nem csak itt akad dolgom. Hallottál az Európa-szerte előbukkanó, megnyúzott holttestekről? Egy Németországban, egy Franciaországban. Most meg nálunk. Ma hajnalban bukkantak rá egy megnyúzott tetemre a Collio-dombok között, Gorizia környékén.

—Megnyúzott holttestek?

—Még nem hallottál róluk?

—Ocsmány ügy lehet.

—Arra mérget vehetsz! Hétfőn utazom a helyszínre, kedden meg találkozom a német és a francia kollégákkal. Amit eddig tudok, kész lidércnyomás. Állítólag alig van használható nyom, ami meg van, sehová sem vezet. Valami istenverte vallási fanatikusok műve lehet! — megvakarta a füle tövét. — Lássuk, mit tehetünk a te ügyedben, Robert! — újabb fülvakarás. — Hivatalosan semmit. A halál oka: szívroham, és ha a Vatikán kommünikéjében ez jelent meg, egyelőre semmit sem tehetünk ellene. Amíg be nem bizonyítjuk az ellenkezőjét. Ami nem lesz könnyű, merthogy nem kapunk boncolási jegyzőkönyvet.

—Diplomáciai úton sem lehet kérni? Olasz területen történt.

—Hiába.

—Miért?

—Mert nem lesz boncolás. Az elhunyt az egyház bíborosa. Ha természetes halállal halt meg, semmi ok a boncolásra. Mit akarsz tenni?

Frazer vállat vont.

—Néhány napig Rómában maradok. Ha valamit megtudok, értesítelek.

—Azt előre is köszönöm! Ha a legkisebb, akármilyen csekély jelentőségű bizonyítékod lesz, hivatalosan is léphetünk valamit. Amíg bizonyíték nincs, tehetetlenek vagyunk.

—Néhány dolgot kérhetek tőled, Enzo?

—Parancsolj!

—Kérlek, derítsd ki, honnan küldték a bíborosnak az iratköteget. A titkár azt mondta, volt feladóvevény vagy átvételi elismervény.

—Természetesen. Utánanézünk a postán.

—Megtudhatnám majd az eredményt?

—Hogyne. Van telefonszámod?

Tombol a Tél, hó szakad

Tombol a Tél, hó szakad,
Kóbor Jövő elszalad...

Jelen zimankó-szava
Hív elvtelen alkura.

Kegyetlenkedhet a Tél,
Bolond, aki nem remél...

Tombol a Tél, hó szakad,
A világ egy Pillanat...

Az anyag csak jég-redő,
Isten bennünk a Jövő.

Vékony holdsarló remeg

Vékony holdsarló remeg,
Új esztendő didereg.

Fagy, a deres vén pupák
Idő-idegzetet rág.

Minden lélek reszketeg,
Triumfust ül a hideg.

Vékony holdsarló remeg,
Nézik téli emberek.

Ragyogó fényhez kevés
A bicegő napsütés.

Új év új jelent terem,
Akad új gond hirtelen.

Igaz szabad akarat
Csak a Lélekből fakad.

Kósza Remény szendereg,
Vékony holdsarló remeg.

Múlt-paripán, Jövő-útra

Múlt-paripán, Jövő-útra,
Kötelező élet-túra.

Aki Múlt-nyergéből leszáll,
Annak sorsa: mocsár-halál.

Aki keres más múltakat,
Abból csak ló lesz, nem lovag.

Múlt-paripán Jövő-útra,
Hétköznapi csodakútra...

Jelen-szamár csontos hátán
Nem lovagol, csak a sátán.

Doktrína-füstöt ereget,
Iszlám jövővel fenyeget.

Múlt-paripán Jövő-útra;
Kötelező élet-túra.

Múlt-paripán lovagolva
Jövő-istállóba tartva...

Jövő-istállóba tartva,
Jelent a Jövőbe hajtva...

A Múlt-paripa nyergében
Megállni a Jövő-réten...

Új esztendő első napján

Új esztendő első napján
Fagy táncol a kert kalapján.

Bágyadt téli Nap integet,
Idő ver ködbe új szeget.

Vén január hóról mesél,
Emlékeket idéz a szél.

Új esztendő első napján
Alvadt vér elrozsdált szablyán.

Európa torka dugult,
Valahol most vész el a Múlt.

A felszín - gazdátlan kabát,
A köz még védheti magát.

Új esztendő első napján
Isten ül a Jövő bakján.

Az anyag magában süket,
Hit kell, hogy legyen Becsület.

Család ül a Remény padján
Új esztendő első napján.