Repedt csőrű varjú-kánon

Repedt csőrű varjú-kánon

Károg a posztmodern ágon.

Nem gagyi ez, csak eklatáns;

Isten meg egy vén dilettáns.

Alanyi meg tárgyi líra -

Etikus a halott csíra.

Repedt csőrű varjú-kánon

Ücsörög a száraz ágon.

Pöfékel Líra efendi;

Ami hivatali – rendi.

Poétakórus  nyekereg,

Hogy a díjat ki kapja meg.

Repedt csőrű varjú-kánon

Gubbaszt műanyag faágon.

Hadd virágozzék a talmi,

A hulla nem tud meghalni.

Részeg léptű reszketegek

Hevét fújják drog-ihletek.

Repedt csőrű varjú-kánon

Szundikál elfekvő ágyon.

Nyelv-bogáncsos szöveg-ugar

Halandzsával sose fukar.

Múltat rejtő jövő-sírra

Gazt visz az amputált líra.

Rossz műanyag végzet-járom

Eltörik az első vágyon,

S mélybe zuhan trágya-szánon

Repedt csőrű varjú-kánon.

Hol a tizennyolcadik?

Ady Endre anekdotája:

—-

Valamikor az 1890-es években egy érettségiző osztály tanulói igen gyakran látogattak éjjelente egy környékbeli csapszéket.

Ez akkor főbenjáró bűn volt, kicsapatással járhatott. Az iskola teljes mértékben diszponált a tanuló iskolán kívüli tevékenysége fölött. A fegyelmi tárgyalás a törvényszék hatáskörével bírt, döntése a Monarchia egész területén érvényes volt.

Persze az iskola nem mindig értesült a diákok tivornyáiról.

Erről azonban tudomást szerzett.

Állítólag éppen a kocsma egyik alkalmazottja volt, aki levelet írt az iskolának, hogy nézzenek a körmére az érettségizőknek, mert közülük “némelyek” rendszeresen ott borozgatnak olyankor is, amikor a rendes diáknak ágyban a helye.

Másnap az osztályfőnök az első óra előtt felolvasta a levelet a tanulóknak.

- Aki érintve érzi magát, órák után jöjjön a szobámba! – végigmérte a tizennyolc kamaszt, és távozott.

Délután ugyancsak meglepődött. Gyakorlatilag az egész osztály ott várakozott a szobája előtt.

Gyorsan megszámolt őket. Tizenhét! Legalább egy ártatlan bárány akad az osztályban…

Rá is kérdezett, hol van a tizennyolcadik. Legalább példálózhat valakivel.

A gyerekek összenéztek.

- Elnézést, tanár úr, neki is itt kellene lennie, de most nem jöhet. Fogorvosnál van.

Jelenléted

Jelenlétedben

Fölöttünk lebeg

A Szerelem,

S az évtizedes, próbált szeretet -

Beleng házat, udvart,

Betölti lelkemet.

Jelenlétedtől

Élek és halok;

Nincs külvilág -

Csak

Általad vagyok.

Ha velem vagy,

A Vágy és a Jövő

Bennem azonnal

Új reményre

Éled;

Jelenléted -

Maga az Élet.

Szőke nő zűrbe az űrben - 281.

KÉTSZÁZNYOLCVANEGYEDIK RÉSZ

Csak pillanatokig tartott a csend.

-         Jól meggondoltad? – kérdezte Ed Philips.

-         Apádat élesztem fel – vágta rá a szőke nő.

Helmut dühösen nézett egyikről a másikra.

-         Nem válaszoltatok a kérdésemre! – dohogta.

Ed Philips mosolyogva fordult felé.

-         A Digitális Téridőben semmilyen komolyabb fegyver sincs. Az a halhatatlanok paradicsoma. Legfeljebb a biztonsági szolgálatuk irányítói tartózkodhatnak ott, a fegyverek és a nehézfiúk ideát vannak.

-         De miért?

-         De bevinnéd őket a Digitális Téridőbe?

Helmut most értette meg. Nagyot nézett, a szája is tátva maradt, aztán elszégyellte magát.

- Azt hiszem, igazad van. Bocsáss meg!

Ed Philips bólintott.

-         A Digitális Téridő roppant kellemes hely, de ha Ultenbergék nemkívánatos személyeket vinnének oda, igen könnyen a foglyaivá válhatnának. Sokan szívesen megzsarolnák őket.

Helmut bólogatott. Ő is belátta. A szőke nő elmosolyodott.

-         Ez a Digitális Téridő elvének legfőbb ellentmondása. Szeretnének egy megközelíthetetlen üdülőparadicsomot, de a világuralomról sem akarnak lemondani.

Ed Philips bólintott.

-         A Digitális Téridő urai valójában nagyon fonák helyzetben vannak, de ez csak akkor válhat fenyegetővé, ha bármi veszélyeztetheti őket. még a legapróbb veszély is végzetessé válhat a számukra. Ott bent tartózkodik a védelmi személyzet számukra legmegbízhatóbb része. Ezek követnek bennünket, ezek tudják, hogy mikor hol vagyunk. Ők vezérelték ellenünk a szerencsétlen csatahajókat.

-         Most viszont bajban vannak? – kérdezte reménykedve Helmut.

Ed Philips magabiztosan mosolygott.

-         Igen, de még talán nem érzik, hogy félniük kellene.

-         A biztonsági főnök aggódik?

Ed Philips elvigyorodott.

-         Azt hiszem, nem tájékoztatta a gazdáit a veszélyről.

Karen is elmosolyodott.

-         Gondolod?

-         Biztos vagyok benne. Az állásába, talán az életébe is kerülhetne. Most úgy próbál végezni velünk, hogy közben megpróbálja titkolni a problémát. Ebben van az esélyünk.

Helmut a fejét csóválta.

-         Nevetséges. Fantáziálsz, Ed. Honnan tudod, hogy a biztonsági főnök nem tájékoztatta az Ultenberg csoport urait?

Ed Philips úgy vigyorgott, mint valami rajzfilmben egy ragadozó madár.

-         Száz százalékig biztos vagyok benne.

-         Ugyan, miért?

-         Mert ha tájékoztatta volna, már nem élnénk. Az Ultenbergek azonnal beemelnek a Digitális Téridőbe pár tucat csatahajót, aktiválják a fegyverzetüket, és ránk eresztik. Nálunk egy másodperc sem telt volna el, és máris szétlőnek bennünket. De nem így történt, Helmut. Élünk.

Az ifjabb Schellenberg egy pillanatig gondolkodott, aztán végre maga is elmosolyodott.

-         Úgy tűnik, igazad van. Valóban van még három óránk. De utána semmi.

-         Eltekintve attól, hogy megsemmisíthetjük a Digitális Téridőt – mondta Karen.

Most Helmut vigyorodott el.

-         Na és? Mire megyünk vele?

-         Hogyhogy mire megyünk?

-         Attól még a következő csatahajók ripityára lőnek bennünkek.

Ed Philips visszavigyorgott.

-         Egy frászt! Az első térugrással örökre eltűnünk a szemük elől. Már nem lesz Digitális Téridő, ahonnal mindig megtalálnak.

„Hajó az admirálisnak! A hibernálásból való élesztés új fázisba lépett!”

Folytatása következik.

Valamit vissza kéne kapni

Valamit vissza kéne kapni,

Valamit élni kéne hagyni…

Álmos, rossz zenék,

Betondzsungelek,

S a hétköznapok, mint a vert sereg,

Sebzetten rohannak a múlt felé.

Valami végleg szétszakadt,

Valami  régen elmaradt.

Valamit vissza kéne venni,

Valamit helyre kéne tenni.

Bűzös kocsmákban fröccs az áldozat,

Profanizálódott a kárhozat,

És szorgalmas bürokrata a sátán.

Hitel-nyílzápor,

Rabló pénz-baranta

A Szeretet földjeit lerohanta,

S a gyereket a tévé neveli.

Valamit újra kéne látni,

Valami jobbra kéne várni.

Líra helyett mekegő ravatal,

Költőket koronáz a hivatal,

És a mesét halandzsa üldözi.

Valami volt az Ég felett,

Valami végleg elveszett.

Profán folyam

Hátán rohan

Hajónk a semmibe.

Valamit el kéne mesélni,

Valamit újra kéne élni.

Valamit vissza kéne kapni,

Valamit vissza kéne adni.

Modern üresség léha füstfalát

Profán himnusz csörgése járja át,

És konzerv-reménységen él az ember.

Valamit újra kéne látni,

Valamit meg kéne találni.

Szeretni kéne,

Élni,

Hinni,

Tenni;

Emberré,

Önmagunkká

Kéne

Lenni.

Fel kéne újra nézni végre,

Az égre.

Újra élni,

A Jót választani;

Valamit fel kéne

Támasztani.

Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - XVII.

TIZENHETEDIK RÉSZ

Most pedig nézzük Zrínyi Miklós előéletét.

Családja, az egykori Šubić nemzetség a régi horvát nemességhez tartozik, már az Árpád-korban is jelentős szerepet játszottak. Nagy Lajos király 1347-ben adományozta nekik a horvátországi Zrin várát, amelyről a nevüket kapták.

Családi birtokaik a török terjeszkedés útvonalába estek, és nagyon korán, már Zsigmond király idején veszélybe kerültek. Zrínyi Pál már 1400-ban harcra kényszerült a török portyázók ellen. A magyar arisztokrácia zöme ekkor még rá se hederített az oszmán veszedelemre. A Zrínyi család élete már ekkor is a török elleni küzdelemről szól.

Miklós nagybátyja, Zrínyi Mihály életét vesztette a mohácsi csatában.

Zrínyi Miklós 1508 körül született. Édesapját ugyancsak Zrínyi Miklósnak, édesanyját Karlovics Ilonának hívták.

Zrínyi ettől kezdve élete végéig a török elleni harc katonája.

1529-ben részt vett Bécs védelmében, és több forrás is elismerően szól az ifjú harcos vitézségéről. Ez volt a leendő hadvezér hadi iskolája.

Bécs ostroma húsz napig tartott, és igen kemény harcot hozott. A vár tényleges parancsnoka a kiváló katona, az idősebb Niklas Salm volt. Zrínyi itt megtapasztalhatta a török elleni várvédelmi harc minden fajtáját, a rohamok visszaverését, a véres kitöréseket, a török aknászok – a lagumdzsik – alattomos tevékenysége elleni kétségbeesett védekezést.

Bécs sikeres védelme jelentős részben azon múlt, hogy a császárváros ostroma elég későn, szeptember 27-én kezdődött. A védők mérhetetlen szerencséjére a szultánnak nem volt elég ideje, seregét kimerítette a hirtelen hidegre forduló időjárás, a korai havazás. A védelem így is roppant, aránytalanul nagy emberáldozattal járt, az ostromban szerzett sebesülésébe később a parancsnok is belahalt.

Zrínyi Bécs falairól nézett szembe életében először Szulejmán hadával.

Apja, az idősebb Miklós adót fizetett a töröknek. Halála után, 1534-ben Miklós és testvére ezt megtagadták. Ettől kezdve a Zrínyi család minden tagja következetesen harcolt a török ellen. Birtokaikat már ekkor is állandóan zaklatták a hódítók, jelentős magánhadsereget kellett tartaniuk. Ettől kezdve bő egy évszázadig a Zrínyi család minden férfitagja a török portyázók elleni harcban edződött katonává.

Fanatikus ellensége lett a töröknek, soha nem egyezkedett velük. Ennek megfelelően Ferdinánd híve lett.

Nem volt szívbajos. 1539-ben megölte az áruló Katzianer tábornokot. Egész életében határozott volt, gátlástalan és könyörtelen.

1540-ben a saját várát kell megvédenie. A török ostrom alá veszi Zrint, a gazda nem tartózkodik a falakon belül, viszont hamarjában összegyűjti másutt állomásozó hadinépét, és merész rajtaütéssel szétzúzza az ostromsereget.

Gyaníthatóan ekkor értette meg, hogy neki és családjának jelentősebb és jobban védhető központra van szüksége, mert Zrin kicsi és túlságosan közel van a törökhöz. Hamarosan kinézte Csáktornyát.

Két év múlva Pest alatt tüntette ki magát: csapatával felmentette a nehéz helyzetbe került birodalmi egységeket. Rövidesen horvát bánná nevezték ki, ezzel jelentős parancsnoki pozícióra tett szert.

Új hivatalában gyorsan bemutatkozott a töröknek: még abban az évben szétvert Somlyó mellett egy jókora török-tatár portyázó hadat. Háromezer ellenséges halott maradt a csatatéren.

1543-ban kötött házasságot, felesége Frangepán Katalin hozománya gazdag emberré tette. Ez sem csökkentette azonban hadakozó kedvét; sorozatos vereségeket mért török portyázókra, szívósan védte Horvátországot és a Dél-Dunántúlt.

1543 fekete éve volt a török-magyar harcoknak. Korábban említettem, milyen sok magyar erősség került ebben az esztendőben az oszmán kezére.

A török eredeti terve az volt, hogy megerősíti az általa birtokolt Buda helyzetét. Széles alapú hátországot akart a volt magyar főváros köré építeni, egyben megnövelni hódítását. Voltaképpen ez a hódoltság korának igazi kezdete. A vilajet székhelye már adott volt, most szandzsákokat – kisebb tartományokat – akart foglalni hozzá.

A török három irányban is támadott. A hadjáratot szokatlanul korán kezdte. Mehmed budai pasa már farsang idején elfoglalta Szegedet. A török hadigépezet mozgásba jött.

A fő hadszíntéren ebben az esztendőben elesett többek között Székesfehérvár és Esztergom. Ott a török maradéktalanul megvalósította a hadicéljait.

Hát nyugaton?

Itt már Zrínyi Miklósnak is volt egy-két szava.

Ulema boszniai pasa és Murad pozsegai bég a Dél-Dunántúlon indított támadást. Hadműveleti célja valószínűleg az itteni fontosabb erősségek birtokba vétele lehetett, hogy bázisokat teremtsen egy Ausztria elleni támadó hadművelethez. Emellett nyilvánvalóan el akarta szigetelni Horvátországot is, hogy kedvező esélyeket teremtsen a lerohanásához.

Horvátországot a török már Mohács óta folyamatosan támadta. Az ország fegyveres erői gyakorlatilag felmorzsolódtak. Úgy tűnt, idő kérdése már, mikor kerül teljes egészében török kézre. A bán, Zrínyi sem rendelkezett jelentős erővel, csak néhány száz katonája volt, ezek egy része is a személyes szolgálatában.

Az előzmények könnyű oszmán sikert ígértek. A török eddig sikert sikerre halmozott, a magyarországi védelem tökéletesen szétesett, az erők szétforgácsolódtak, minden előjel teljes katasztrófát prognosztizált.

A török áradat megindult hát a horvát területek, Szlavónia és Nyugat-Magyarország ellen is.

Ulema pasa és Murad bég serege gyorsan elfoglalt egy sor várat. Ezután Ulema átkelt a Dráván, és ostrom alá vette Csáktornyát.

Kritikus pillanat volt.

Ha Csáktornya elvész, a török uralja a Dráva vonalát, és Horvátország sorsa megpecsételődik. Már a Dunántúlról is menekült a nemesség egy része. Mindenütt kétségbeesés és apátia. Az ország többi részéről is szakadatlan török győzelmekről szólnak a hírek.

Ma már nem is értjük, fel sem fogjuk, mit is jelenthetett abban a korban a magyaroknak, a horvátoknak, a dunántúliaknak, hogy a török támadás mégis elakadt. Nem is emlékszünk rá. Elnyelték az évszázadok.

Ulema nem tudta bevenni Csáktornyát.

Folytatása következik.

Eső-métely

Már decemberről pityereg az ég,

A köd az égen álmos szemfedő,

Sír a Jövő.

Ötszáz éve

Ügyünk vesztésre áll,

Reményünk mindig ázott szalmaszál,

Eső szitál.

Eső-métely:

Örök kétely.

Szivárgó rossz csepptenger; hólyagos

Száraz hiteket árulóra mos,

S a kapzsi szél

Alattomos.

Gyarló kétely -

Eső-métely.

Ötszáz éve sárban gubbaszt

A veszedelem,

Rongyosra ázik

A Történelem.

Az Idő áll, az ember hezitál,

Eső szitál.

Csöpög, szitál,

Feslik, szakad,

Törik,

Nedvesedik;

S az ezer dioptriás tudomány,

Végzet-magyarázattal kérkedik.

Eső-métely,

Sunyi kétely.

A végzethívő lélek – pária;

Szakadtra ázik a história,

És szerteszét hordja az őszi szél.

Csak hull az eső,

Hull,

Akár a vér.

Eső-métely,

Zavart kétely,

Bús magyar -

Élni merészelj.

Az eső métely ősi, rossz rokon,

Átszivárog az évszázadokon,

Halott titkok cuppognak benne,

S volt hitek.

Eső csepeg,

Erodálódnak a festett egek,

Nagyokat sóhajt a szegény világ,

Elhullnak élőhalott doktrínák.

Eső csepeg,

A mulandóság órája ketyeg,

A vén Idő új Létre hempereg.

Eső csepeg,

A száraz öncélúság nyekereg,

Ami tegnap még volt panel-vadóc,

Holnapra csupán

Szomorú bohóc.

Amikor minden túlérett kacat

Elázik,

Szétfagy,

Reped,

Elhasad;

Az örök létező

Élő marad.