A jövőre pára csöppen.
Tiszta tekintetek múlnak,
Ablakok homályosulnak.
Műanyag Nap lesz az égen,
Elcsúszik a jog a jégen.
A szögletes már ovális,
Az aberrált lesz normális.
Szakad a hétköznap húrja,
Krisztust megfeszítik újra.
Visszafelé nőhet az ág,
Örvendezik a butaság.
Ha emberré nem válhatunk,
Visszafelé
Araszolunk.
Holtabb világ fel nem éled;
Atlantiszban több
Az Élet.
Minden Lélek tovaröppen
Nyírkos novemberi ködben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése