Február eme reggelén,
Na sicc,
Te vicc.
Egy évet vénülök talán
Péntek tizenharmadikán
Nem szán
E szám.
Kétszer harminckét évesen
Kanalazom a levesem,
Teszek-
Veszek.
Ha homlokomat ráncolom,
Akadhat bőven arcomon
Idő-
Redő,
De szeretni, írni tudok,
Még dolgozom, hát nem vagyok
Még vén
Egyén.
Amíg Anikóm hazavár,
Tavasz jön télre, s újra nyár,
S még él
A cél.
Korom vállamon hordozom,
Nem rettegek, nem alkuszom
Nem változom.
Ha nem kedvelnek odafönt,
S alattomos gond földre dönt
Esek,
S kelek.
Immár hatvannégy évesen,
Boldogan és szerelmesen
Élek
Tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése