Tavaszi Idő-hullámok
Napfényes vizein járok.
Lélek-evezőmet fogom
Felezőnyolcas-ladikon.
Nyúlós-nyálkás próza-mocsár
Fölött a Nap sohase jár.
Nyakatekert hosszú sorok
Kígyója posványban morog.
Halandzsa-hulladékhegyek
Fölött donganak a legyek.
Tavaszi Idő-hullámok;
Kánon-dombra sose hágok.
Hatvan fölött is kék az ég,
Újra dereng a messzeség.
Ha a perc még nem a végső,
Vízöntőnek sose késő.
Egy örökifjú világon
Minden vers, de semmi kánon.
Egyedi utamon járok;
Tavaszi időhullámok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése