Ad absurdum hungaricum

Ad absurdum hungaricum,
Sárga keszkenő;
Torz jövőnek
Nem szakálla,

Csak szemölcse nő.

Ad absurdum hungaricum,

Rekedtes a dal;

Ha csak ökör van

Sosem lesz

Bikaviadal.

Ad absurdum hungaricum,

Feketemise;

Ami ma semmi,

Holnapra

Se lesz

Semmi se.

Ad absurdum hungaricum,

Kényszeres a tánc;

Idő ellen nem védelmez

Se fegyver

Se sánc.

Ad absurdum hungaricum,

Régi martalóc;

Szultánból is

Lehet néha

Szomorú bohóc.

Ad absurdum hungaricum,

Sárga keszkenő;
Torz jövőnek
Nem szakálla,

Csak szemölcse nő.

Ősz kolompol, varjú károg

Ősz kolompol,
Varjú károg;

Hatalomtól jót nem várok.

Őszelő,

Sejtelmek,

Béke;

Mohács éppen ötszáz éve.

Még nincs se fagy,

Se hó,

Se jég;

Függetlenek vagyunk-e még?

Szürke égen felhő lebeg,

Rajta síró előjelek.

Jelen hallgat,

Jövő tátog;

Ősz kolompol,

Varjú károg.

Nyár helyébe jött Szeptember

Nyár helyébe jött
Szeptember,

Vele az újabb gond-tenger.

Csoda helyett újra átlag,

Hétköznapok visszaálltak.

Pörög a mindennap-bazár,

Messzi ködbe tűnik a nyár.

Szürkül az ég, mint az acél,

Nosztalgiát regél a szél.

Tarol a hétköznap-henger;

Nyár helyébe jött

Szeptember.

Újra megőszül az Idő

Újra megőszül az Idő,

Ég a Múlt,

Langyos a Jövő.

Minden körforgás
Istené.
Fent voltunk,

Megyünk lefelé.

Újabb őszi körforgásban,

Személyes élet-kamrában

Kívül minden szenvedélyen,

Amit megélhetek,

Élem.

Van Alkotás,

Munka,

Erő;

Lassan

Megőszül az Idő.

Mennyire más a szeptember

Mennyire más a szeptember,
Vissza-visszanézek,
Sok szeptember költözött el,

Amióta élek.

Megszoktam, hogy ilyenkor az

Idő újra kerget,

Készültem, hogy nagyon hamar

Felveszem a terhet.

A szeptembert, - ahogy eddig,

Vártam,

Mégse vártam;

Mégis egészen mást kaptam,

Mint amiket láttam.

Most is hallom a sok panaszt

Széltében-hosszában,

Sokan újra mítoszt látnak 

A tegnapi 

Nyárban.

Most is hemzseg körülöttem

Az iskolakezdet,

Az úton a hülyék most is

Gyülekezni kezdtek.

Most is bőg a pesszimizmus

Úgy, ahogyan régen,

Most is elfordulok tőle,

Hadd menjen békében.

Most is károg körülöttem

Sok önjelölt látnok,

Most is savanyúan néznek

Szegény balfácánok.

Minden kulissza ugyanaz,

Mint régen a többi,

Most is jó elmenni, aztán

Még jobb hazajönni.

Őszi szerelmünkben most is

Izzanak a lángok,

Anikóm szemében most is

Ragyogó zsarátnok.

Egyébiránt, ahogy mindig

Csípős lett a reggel,

Szeptember elején talán

Isten is korán kel.

Tudom, hogy kettőnk számára

Tovább tart

Az Élet;

Nagyon más lett a szeptember,

Vissza-visszanézek.

A Nap még ősszel is ragyog

A Nap még
Ősszel is ragyog;

Még erőm teljében vagyok.

Sok befejezetlen munkám;

Még az Isten is számít rám.

Még visszaülök a bakra,

Még nincs szükségem csónakra.

Friss erővel,

Férfiasan;

Ideát maradok,

Uram.

Erőm teljében

Maradok;

A Nap

Ezután is

Ragyog.

Lajos király a Styx partján

Lajos király a Styx partján.
Csatában volt,

Vagy csak portyán?

Styx,

Komorság,

Ezüst eső;

Egyáltalán él még?

Ki ő?

Mohács környékén lehetett,

Tengerbe?

Folyóba esett?

Nagy török had a folyónál;

Merre lehet Tomori Pál?

Komor partok,

Árnyéksereg;

A magyar had merre lehet?

Szegény halott Lajos király

A Styx kopár partjainál

Talán önmagát keresi...

Megmondja valaki neki?

Csatában volt talán?

Portyán?

Lajos király

A Styx partján.