A valódi Történelem

A valódi Történelem
Távol tőlünk,

Fenn a Hegyen.

Fejét csóválva tekinget,

Csak néz le ránk,

Szemlél minket.

Közöttünk dogmák dzsungele

Doktrína-kígyókkal tele.

Fáradtan nézünk

Az Égre,

Fel kellene jutnunk végre.

Már egyre gyakrabban üzen

A valódi Történelem.

Drága Kicsi Társam!

Drága Kicsi Társam,
Kicsi Anikó,
Harminc év után is
Veled
Élni

Jó!

Jó arra ébredni,

Hogy 

Szemed ragyog;

Körülveszel,

Mint Földet a

Fényes csillagok.

Évtizedek óta

Fogom a

Kezed;

Szeretnék

Sok évtizedet

Élni még

Veled!

Múltunk új nézőpontot kér

Múltunk új nézőpontot kér,

Az Igazságot lepi dér,

S vastag dogma-rozsdatömeg,

Alatta már alig piheg.

Jövevényszó-őstörténet

Kapott immár annyi léket,

Gyógyíthatatlanul süllyed,

Nem ránthat magával minket.

Hogyha jövendőt akarunk,

Tudnunk kéne,

Kis is vagyunk.

Isten igazságosan mér;

Múltunk új nézőpontot kér.

Szaturnusz - a Felelősség és a Fegyelem

Szaturnusz -
A Felelősség és 
A Fegyelem;
Segíts, hogy a földi ember

Felnőtté legyen.

Kamasz éretlenség helyett

Adj végre

Hitet,

Magukra találhassanak már

Az emberek.

Doktrínák szavatossága

Már régen lejárt,

Ostoba elveket hirdet

Mindenféle párt.

Segíts, hogy a földi ember

Felnőtté legyen.

Legyen végre

Felelősség,

Hit és

Fegyelem.

Demagógia-tünetek

Demagógia-tünetek;

Csak színleg felnőtt a beteg.

Hangzatos semmitmondások

Mögött az üresség károg.

Önjelölt mágikus kofta

Már mindenkit lecsukatna.

Belépőjét egyre várja,

De nagy a csörgősipkája,

Arcát teljesen elfedi,

Ha ugyan van olyan neki.

Akik ma nyomát tapodják,

Holnap majd szégyellni fogják.

Torz jövőt köhög a beteg;

Demagógia-tünetek.

Novemberi aggodalom

Novemberi aggodalom

Ül a sötét alkonyaton.

Szél zúg,

Tán Isten felelget;

A Remény tartja a lelket.

Száz szürke pillanat suhan;

Kérlek, Uram...

Kérlek, Uram...

Hold reszket az égi tavon;

Novemberi aggodalom.

Ősszel hallgatag az Isten

Ősszel hallgatag 
Az Isten;
Kitartunk majd
A legvégső határig,
Hogy túléljük-e a telet,
Az Tavaszra

Elválik.

Ősszel hallgatag 
Az Isten;

Új réteg gyűlik sokéves

Múlt Időre,

Avarra;

Régmúltunkat

Száraz levél,

Dogmatömeg

Takarja.

Ősszel hallgatag 
Az Isten;

Isten hallgat,

Csendben a bölcs

Csak a hülye

Kiabál;

Kárhozatát

Üvöltözi

Fülünkbe

A buta profán

Maszkabál.

Ősszel hallgatag 
Az Isten;

Ködbe bújik el

A Jövő,

Az Igazság,

A Lényeg;

Amíg élünk

Élnek velünk

Az igazi

Remények.