Régi tengerjáró népek

Régi tengerjáró népek

Távoli időkben éltek.

Más Föld,

Más világ,

Más ember -

Másutt húzódott a tenger...

Másutt volt a jég határa,

Más Hold nézett a világra...

Régi tengerjáró népek...

Talán akkor is volt érdek...

Akkor is háborúk dúltak,

Tengerészek vízbe fúltak,

Talán akkor is volt válság,

Volt öröm, és volt hitványság,

Mert az Ember sokkal régibb,

Mint a tudósaink vélik.

Régi tengerjáró népek;

Mítoszainkban még élnek,

Bejárták a tengereket,

A Földet,

Talán az Eget...

Emlékeket tudtak hagyni,

De nem mertek - megmaradni...

Még csupa talány az Élet;

Régi tengerjáró népek...

Sose leszek globalista

Sose leszek globalista;

Maradok idealista.

Haláltangóját hadd járja

A pénzhatalom lakája,

Ígérgessen hetet-havat,

Pénzesen is lakáj marad.

Sose leszek globalista,

Legyek akármilyenista,

Amit globális "tudomány"

Nagy fáradsággal kitalál.

Sziklából vizet nem fakaszt,

Csak ostoba címkét ragaszt.

Sose leszek globalista.

Legyek inkább realista.

A globalizmus csak dadog,

Céljai haszontalanok.

Népeket, mint rántást kever,

Ezer vérfürdőt érhet el,

Füllent éjjel, lódít nappal,

Rosszabb minden pillanattal.

Sose leszek globalista,

Inkább 

Magyar

Humanista.

Értéket csak Érték emel;

Ami Érték - védeni kell.

Nemzeti szuverenitás

Nélkül nem lehet "haladás".

Ha minden földi Nemzetek

Egyenlőként fognak kezet,

A Hazáját mind szereti,

Másokét el nem özönli,

S a pénz nem lesz világ feje,

Csak árucsere eszköze,

Lesz másféle globalitás,

Lesz majd igazi haladás.

Nem is leszek globalista

Addig, csak

Idealista.

Október útjait járva

Október útjait járva

Visszeres az Idő lába.

Puha barna avar temet

Sárguló vén emlékeket.

Minden pillanat idegen;

Mindenütt csupa sejtelem...

Október útjait járva

Minden Mítosz sarkig tárva.

Októberi emlékezet

Mindig régmúltakhoz vezet.

Szomorkás vén alkonyatok

Ködében Titok kavarog.

Rejtély éled ősi ködben,

Pélioni dárda zörren,

Artemisz les fürge vadra,

Marduk támad Tiamatra,

Csodaszarvas-borjú szalad

Szellemkoronás fák alatt.

Október útjait zárva

Minden tapasztalat árva.

A süppedő léptek alatt

Nosztalgia könnye fakad,

Kínja zizzen fájdalomnak,

Múltak sebei sajognak.

Árad a Kísértés árja

Október útjait járva.

Októberi Lét-ünnepen

Októberi Lét-ünnepen

Ezer pajkos Jövő terem.

Hamis, sosem volt múltakat

Az igazi Jövő tagad,

Fantom-jövők rossz seregét

Csöndes Jelen foszlatja szét.

Októberi Lét-ünnepen

Világot ölel a Jelen.

Aki Lelkére jól ügyel,

Célját sose téveszti el.

Ha élünk, s élni akarunk,

Nincs eladó Pillanatunk.

Az Élet magának üzen

Októberi Lét-ünnepen.

Tudományos blabla helyett

"Tudományos" blabla helyett

Nézzük a való

Életet.

Hogyan élünk?

Mit remélünk?

Mitől lehet 

Békességünk?

Sohasem konferenciák

Által kap Jövőt a világ.

Dogmák földjén csak köd lakik;

S a hétköznap - nem hazudik.

"Tudományos" blabla helyett

Az Élet ad

Feleletet.

Minden "objektív tudomány"

Csupán hatalom-tartomány,

Tanait úgy alakítja,

Ahogy gazdája akarja.

Papírok, fájlok vidékén

Nincs se ok, se következmény,

Szobatudós premisszákon

Gyakran tenyészik a mákony.

Csak a Valóság rejt

Morált;

Isten - sohasem doktorált.

Lássuk a való

Életet

"Tudományos" blabla helyett.

Múlik az Ősz, jön a Tél

Múlik az Ősz,

Jön a Tél,

Idő Apó mendegél,

Minden este máshová jut,

Mégis mindig

Hazaér.

Hull a sárga falevél,

Megöregszik, aki fél,

Boldog Ember

Nem jövőben,

Nem múltban;

Jelenben él.

Múlik az Ősz,

Jön a Tél,

Idő Apó mendegél,

Előbb-utóbb

Hófehérre

Festi a hajnalt

A dér.

Októberi napsütésben

Októberi napsütésben

Isten sétál a kertjében.

Átalakuló Remények

Örökkön örökké élnek.

Ősz ideje csöndben pereg,

Hullanak a falevelek.

Amíg van Szabad Akarat

Az ember Ember maradhat.

Isten sétál a kertjében

Októberi napsütésben.