Maga az Élet,
Mindennek alapja,
De - elszigetelten - semmi,
Csupán hulla;
Magában csak üres koldustarisznya,
Élni csak akkor él,
Az Utat,
A Jövőt akkor mutatja,
Ha a Jelen Erkölcse
Támogatja.
Beszélni róla - semmi
Nem siker;
A Tradíciót
Éltetni kell,
A Tradíciót
Mindig
Élni
Kell!
Eresz alatt madárfészek,
Lakják apró, tollas népek.
Sarokba tették, jó helyre,
Oda az eső nem ver be.
Két bájos kismadár rakta,
Szépítgette, igazgatta,
Mind a kettő most is ügyel,
Vígan röpköd és csivitel,
Szívet-lelket megigézi,
Csupa öröm őket nézni.
A láttukra jó a kedvünk,
Maradjanak mindig velünk!
Nálunk boldogok legyenek,
Fiókákat neveljenek!
Bájos kicsi tollas népek,
Május,
Élet,
Madárfészek.
Karikatúra-hatalom
Erőlködik tamtamokon.
Nagy dobális dobszerelék
Zúgja igéit szerteszét.
Mindenféle ostobaság
Követeli - egyenjogát.
Karikatúra-hatalom
Üvölt ráció-romokon.
Fordítva üli a lovat,
Hülyeséget szentté avat,
Tradíciót péppé emészt,
Betiltaná a józan észt.
Karikatúra-hatalom
Csak karikatúra-halom...
Ha a szó komolyra fordul,
Minden fegyvere kicsordul.
Az ereje szürreális,
Pénze is csak - virtuális...
Karikatúra-hatalom;
Üres kancsó tört asztalon...
Mű-gyümölcs kulissza-fáról;
Csak díszletrajz - önmagáról.
És a pénz világuralma?
Az is csak karikatúra.
A néhai Zórád Ernő
- Tán az utolsó bohém -
Fiatal borzalmak között
Mindig,
Mindig
Koravén.
Valamikor még a régi
Felvidéken
Született,
Mire felnőtt,
Szülőföldje
Mindenestül
Odalett.
Elvált szülők,
Pusztuló kor,
Felhők a világ egén,
Ifjú volt,
Pedig a világ,
Amelyben élt,
Koravén...
A néhai Zórád Ernő
Budapesten,
Ideát -
Egy rossz tanár miatt hagyta
Faképnél
Az iskolát.
Félelmetes rajztudása
Nem tűrte a zabolát,
Magától és maga által
Fejlődött immár
Tovább.
Isten adott a kezébe
Ceruzást és
Ecsetet,
Ő pedig megörökített
Minden
Apró
Részletet.
A néhai Zórád Ernő
Tűrt,
Látott és
Szenvedett;
Egyre sötétebb fellegek
Jártak a világ felett.
Nem volt politikus alkat,
Propagandára süket,
Csak cikázott körülötte
Mindenféle
Őrület.
De hiába vette
Kocsmák,
Meg nők közé
Be
Magát,
Háború jött, és
Zórádot
Utolérte
A világ.
A néhai Zórád Ernő
Hallotta, hogy zeng az ég,
Tanúja volt, hogy visszatért
Az egyharmad
Felvidék.
Lovastüzér volt,
Látott sírt,
Rajzolt ezer koszorút,
Tudta, hogy nem
Fehér lovak
Nyerik meg
A háborút...
Tiszt sosem volt,
Kényes orra
Hízelgésre nem szelelt,
Előkelő vitéz nem lett,
De mint lovas,
Megfelelt.
A néhai Zórád Ernő
- Tán az utolsó bohém -
Fiatal borzalmak között
Mindig,
Mindig
Koravén.
Sok ember számára
Véget ért
A földi vándorút.
Zórádnak azonban nem.
Ő túlélte
A háborút.
Sokan mások
Külországba
Mentették
A bőrüket,
Zórád maradt.
Hamarosan
Jött a
Vörös őrület.
A néhai Zórád Ernő
Kacskaringós utakon,
Rögös ösvényeken járt,
Nem jutott neki
Unalom.
Évtizedeken keresztül
Giccselt éppen eleget,
Nem járt díjkiosztókon,
Ő élte
A művészetet.
Rajzolt,
Festett,
Számon tartott
Minden szeszélyes igényt,
Temérdek képet hagyott ránk:
Rajzot,
Festményt,
Képregényt.
A néhai Zórád Ernő
- Béke a poraira -
Megmutatta,
Hogy mennyire
Sokat ér
A grafika.
Hülyítő háttérhatalom
Gubbaszt a sztratosz-fokokon.
Globalizál,
Profanizál,
Parttalanná degenerál.
A pornó is "emberi jog",
Ha belőle profit csorog.
Károg a műanyag varjú,
Ropog a friss dollár-sarjú.
Korog háttérséfek vágya,
Globál égből hull a trágya.
Sokszínűség-dajkamesék
Szállnak a széllel szerteszét.
Bőg a sunyi frázis-malom...
Hülyítő háttérhatalom...
Trianoni határ-féreg;
Profán hitben nincsen lélek.
Clemenceau, szegény vén szamár,
A pokolban bánhatja már.
Hogyha akkor tudta volna,
Hogy Vichy lesz a jutalma,
Utána meg iszlám-özön;
Szégyenében le is köszön.
Trianoni határ-féreg;
Ostoba lila remények...
Valahol Lloyd-George is sejti,
Még a botját is elejti...
Megbánta már a vén medve,
Hogy Clemenceau-nak engedte
Közép-Európa sorsát,
Pedig - otthon sokan mondták...
Trianoni határ-féreg;
Azóta is hat a méreg...
Woodrow Wilson nem értette,
Hogy' köthették meg mellette
A Trianon-őrültséget...
Orcája szégyenben égett,
Ellenszenvét kimutatta,
Nem is ratifikáltatta...
Trianoni határ-féreg;
Puszta rablás volt a lényeg...
Bratianu nem volt buta,
Parlamentjében azt mondta,
Míg a magyarban élet van,
A román nincs biztonságban...
Tudta, mi volt: haramia,
Hogy a becsülete oda...
Trianoni határ-féreg;
A lelkek még ma sem épek...
Benes adatokat koholt,
Az álnokság zsenije volt.
Csehország már nem volt elég,
Kellett hozzá - a Felvidék...
Evés közben nagyokat nyel;
Balaton kell,
Meg a tenger...
A biciklijét túltolta,
Clemenceau is megsokallta...
Trianoni határ-féreg...
Kavarognak az emlékek...
Száz éve azonos tünet:
Folyamatos fegyverszünet...
Egységes Kárpát-medence
Darabokra szeletelve...
Ez mindenkinek kaloda,
Mivel a bizalom oda...
Trianoni határ-féreg,
Még ma is pusztít a méreg...
Sok századig sorsközösség;
Ma meg - gyűlöletközösség...
Kis félig-meddig gyarmatok
Között nyegle szél sompolyog...
Végzet?
Szabadság?
Ráció?
Talán - konföderáció...
