Az óév sárban fuldokol

Az óév sárban fuldokol;

Jövő születik valahol.

Tolakodó Covid-sereg

Ömbölyög a világ felett.

Kijárási tilalomba

Durrog egy-két házi bomba...

Az óév sárban fuldokol;

A világ nagy, poshadt akol...

Sáros, esős, pocsék idő,

Nagy tócsányi múlt-temető...

Izzadnak az égi falak,

Fatörzsekig csap a latyak.

Az óév sárban fuldokol;

És kiút nem látszik sehol.

A Lét sötétben bujdokol,

Vagy sírva Hit után lohol,

A Hegy csak rémlik valahol,

Tövében Isten bandukol.

Az óév sárban fuldokol;

Vén profán Cerberus csahol.

Az órák éppen kongatnak,

Benga barmok durrogtatnak,

Leng a sötét eső-kendő,

Sárba jött az új esztendő.

Az óév már sárba fulladt,

Az új meg még igen nyamvadt...

Botra támaszkodó Remény

Ébred komor álmok hegyén...

Hátha most mégis,

Emberek...

Hit nélkül élni nem lehet...

Segítsen meg a Teremtő,

Legyen boldog új esztendő!

Időfolyam - hegyszorosban

Időfolyam - hegyszorosban;

Közöny-sziklákon víz csobban.

Égbenyúló hegyvonulat,

Vége távol ködben marad,

Komoran húzódik messze,

Idő vize forr közötte.

Időfolyam - hegyszorosban;

Száz nehéz pillanat csobban...

Mindenre hó vagy sár tapad,

A kiutak nem látszanak.

Az Idő vize gomolyog,

Egymást érik a zátonyok.

Időfolyam - hegyszorosban;

A feszültség szinte robban.

Roppant sziklafalak között

A céltudatosság - törött...

Az Idő sok ágra szakad;

Kevés a Szabad Akarat...

Időfolyam - hegyszorosban;

Ezer hamis jövő koccan...

Lélektelen idő halad,

Százszámra váj tévutakat.

Az Akarat Jövőt kutat,

S mindenfelől - válaszutak...

Időfolyam - hegyszorosban;

Minden profán vakon koppan...

Ezer rés közt csak egy a jó...

Merre forduljon a hajó?

Sok ág végén hamis idő...

Csak egy mögött rejlik Jövő...

Félelmetes szikla roppan

Időfolyam - hegyszorosban.

Kint vihar, belül Békesség

Kint vihar, belül Békesség;

Csalafinta téli esték...

Alattomos téli szelek

Tavasz-freskókat festenek.

Petyhüdt tél nem talál rendet,

A feszültség földet renget.

Rosszat akarni ne tessék;

Kint vihar

Belül

Békesség.

Ötvenkilencedik telem

Ötvenkilencedik telem

Aromáját ízlelgetem.

Covid marta lucskos télben,

Áldott családi Békében,

Alkotó erőm teljében

Téli napjaimat élem...

Kegyelmes az Isten velem...

Ötvenkilencedik telem.

Az Idő sivatagában

Az Idő sivatagában

Kis expedíció szárnyal.

Lét-párnás Élet-csónakok

Járják az örök homokot.

Anyag-sziklák felett szállva

Szétterjed a Lélek-pára.

Az Idő sivatagában

Mindig téllel kevert nyár van.

A hidegre közöny felel,

A homok végzetet lehel.

Szél jár múltak romjaira;

Minden csupa entrópia.

Az Idő sivatagában

Pezsdül a Teremtés - lágyan.

Fut az Élet, ott van vele

Isten meghitt tekintete.

Fut az Élet, megyünk egyre

Istennel együtt - a Hegyre...

Az Idő sivatagában

Sok levetett múlt-kabát van.

Rég korhadó idősíkok

Rozsdás bundája csikorog,

S levetett évezredeket

Tudományos profán temet...

Az Idő sivatagában

Igaz Jövők garmadában.

Bármelyiknek lelket adhat

A bátor Szabad Akarat.

Nincs semmiféle ősleves,

S a "fejlődés" - nem egyenes...

Fut az Élet, megyünk egyre

Istennel együtt - a Hegyre...

Öröklét - örök pusztában

Az Idő sivatagában.

Karácsony oázisában

Karácsony oázisában

Megmelegítem a házam.

Megmelegítem a házam,

Egyenesítem a vállam,

Kiegyengetem a hátam

Karácsony oázisában.

Karácsony oázisában

Ezernyi virágos ág van,

Remény-bimbó, Élet-vetés,

Bátor Jövőre ébredés.

Tömérdek friss Bátorság van

Karácsony oázisában.

Karácsony oázisában

Szent Tradíció-forrás van.

Egyesül Élet és Erő;

Újjászületik az Idő.

Hit,

Remény,

Ős-Igazság van

Karácsony oázisában.

Színes függöny, szent Karácsony

Színes függöny, szent Karácsony;

Omló, meleg vörös bársony.

Idő bőrét lágyra cserni,

A felvonás végét jelzi.

Tegnapokat Múlttá avat,

Megnyit meghitt Új Utakat.

Nyugvópontok - örök áron;

Színes függöny;

Szent Karácsony.