Atlantisz végrendelete

Atlantisz végrendelete
Az Idő medrébe vetve.

A testamentum iktatva;
A közjegyző Isten maga.

Nincs időburokba rejtve,
Hogy a Figyelmes meglelje.

Atlantisz végrendelete
Az örök Jelenbe rejtve.

Rendkívül értékes lehet,
Hogyha még van rá kereslet.

A végrendelet nagyon kell,
Ha élni akar az Ember...

Atlantisz végrendelete
Kisközösségekbe rejtve...

Nem az önfelszámolásra,
Hanem a megmaradásra

Teremtett Isten bennünket;
Létet soha meg nem szüntet.

Atlantisz végrendelete
Felnőttkor öblébe rejtve.

Holtra degenerálódik,
Vagy él, és - felnőtté válik

Ezután az emberiség;
Megszűnnek a profán misék.

Lelkeinkbe van elrejtve
Atlantisz végrendelete...

Reményt őrző Nyárutóban

Reményt őrző Nyárutóban
A közelmúlt szíve dobban.

A fáklya már végsőt lobog;
Készülnek a hétköznapok.

Szeptember felé ballagva
Jövő térfelén a labda.

A Nyár lassan Múlttá fakul,
Nosztalgiává alakul.

Múlt,
Jelen,
Jövő - egy tóban;
Reményt őrző Nyárutóban...

A néhai Bene vitéz

A néhai Bene vitéz
Hősi romantikát idéz.

Első honfoglaló lelet;
Nagy szenzáció lehetett...

Ladánybene határában,
Izzó nyári szárazságban

Bukkant elő Bene vitéz,
Meg harminc-negyven ezüstpénz...

Pásztorok szeme látta meg
A ragyogó ezüstöket,

Egy részüket megtartották,
A többit beszolgáltatták

Szentkirályi főjegyzőnek...
Jankowich Miklós ásta meg

A nevezetes leletet,
És a honi régészetet

Ezzel megalapította.
A kort is meghatározta.

Ebben segítettek neki
Berengár király érmei.

A néhai Bene vitéz
A reformkor egére néz.

Akkor titkok messzi hona
Volt a honfoglalás kora.

Lelkes kultusszal övezték,
Bene vitéznek nevezték...

A néhai Bene vitéz
Most már a mi szemünkbe néz.

Rekonstruált viasz-arccal,
Titokzatos félmosollyal...

Hajdani harcos ősmagyar
Valamit mondani akar...

A néhai Bene vitéz
Talányosan vak szemmel néz

A mai magyar világra.
Mi ment feledésbe mára?

Göcsörtös maradt az utunk;
Mert valamit rosszul tudunk...

Ősi emlékeket idéz
A néhai Bene vitéz...

A szellentés metafizikája

Amióta - változtatva 

Régi taktikáján -

Izmusokat szellentett a

Világba a sátán,

Megnőtt profán korunkban az

Értéke a sárnak;

Babfőzelékkel működnek

A doktrínagyárak.

Mesterkélt utópiának

Fülig ér a szája,

Aktuális a szellentés

Metafizikája.

Utópia-szellentésnek

Vitrin a hazája,

Akkora távlatot ad, mint

Az ördög gatyája.

Profán eszme-tákolmánynak

Lelke sose nőhet;

"Világboldogító" bűzük

Elárulja őket.

Hívő szemén csikorog az

Utópia-hályog,

Nincsenek a valóságban

Rétegek, osztályok.

Sátán szellentette dogma

Úgy néz a világra,

Mint orosz tábornokok a

Veszteséglistára.

Aki az emberiséget

Képletekbe tette,

Dogmája sem vonatkozhat -

Csak a képletekre.

Aki igazságot keres,

Az keményen elvet

Minden statisztika-féle

Holt többségi elvet.

A szellentés az életnek

Kötelező része,

De sose lehet belőle

Grál presztízsű csésze.

A dolgoknak Istent, Embert

Teremteni kéne,

S osztályharcos vérfürdőkből

Lenne földi béke...

Profán okoskodásoknak

Erőszak a vége, 

A szabvány-édenkertekhez

Szabvány-ember kéne.

Pol-szellentés, kult-szellentés,

Akad ezerféle;

Mindegyik az alvilágból

Tolakodna égbe.

Hetvenötben kihirdette

Nálunk a kongresszus:

Hogy kilencvenre lesz nálunk

Fejlett cucilizmus.

Mégsem valósult meg...

Ejnye-bejnye,

Cipőpaszta...

Hogy lehet?

A kommunisták

Zöme megszavazta!

Lehet csillagos, négyzetes,

Sávos, szivárványos;

Mindig gyalogjáró marad,

Mert istenhiányos.

Ha a világból hiányzik

Az Isten áldása,

Nem pótolja a szellentés

Metafizikája.

Hajdani lamellás vértek

Hajdani lamellás vértek,
Nem is sejtjük, mennyit értek.

Szolgáltak úgy, mint a kevlár?
Soha el nem dönthetjük már.

Ritkább lehetett valaha,
Mint ahány miniatúra...

Hajdani lamellás vértek,
Több tucatnyi falut értek.

A szélső sor volt ilyenben
A nagy bizánci seregben...

Középkori csúcstechnika;
Béke a Múlt poraira...

Akkor is volt pénz, meg érdek,
Hajdani lamellás vértek.

Az Időt szablya se fogja

Az Időt szablya se fogja,
Csak tovább áll vigyorogva.

A tekintélyt se tiszteli,
Panasszal meg kár tölteni.

Mindegy neki, hőség vagy fagy.
Egyszer úgyis magunkra hagy.

Ami profán, mind a foglya;
Az Időt szablya se fogja.

Íjászverseny van a Napban

Íjászverseny van a Napban;
Nyilaznak is szakadatlan.

Tüzes nyiluk nyarat éltet,
Ha eltalál, szénné éget.

A nyári íjász-regatta
Egyik utolsó etapja

Izzaszt vörös-pecsenyére;
Jó emlék lesz majd a télre...

Felhők kék szalmakalapban;
Íjászverseny van a Napban.