Szökőnapon

Szökőnapon,
Szökőnapon...
Olvad a sár
Hallgatagon...

Vén hajnali fagyok múltán
Mosolyog a vén Nap - kurtán.

Véget ér a téli ének,
Remények Tavasszá érnek.

Szökőnapon,
Szökőnapon..
Pókháló tegnapi fagyon.

Sóhajt az ég Tavaszt várva;
Minden rossz jóslat bezárva.

Tél dohos köddel borítva,
A Tavasz kapuja nyitva.

Fájnak az Emlékek nagyon...
Szökőnapon...
Szökőnapon...

Levitézlett a telünk

Levitézlett a telünk,
Hamarosan vége,
Még dühöng, de látja már, hogy
Csomagolni kéne.

A télutó vizei
Lassan elcsorognak,
Az Idő nem ad kegyelmet
Soha zsarnokoknak.

Atlantisz előtti népek

Atlantisz előtti népek
Ugyanezen Földön éltek.

Szállt az Idő, hullt a homok,
Betemetődtek a nyomok.

Voltak szerelmek, otthonok...
A ködbe fúlt emlék - konok...

Atlantisz előtti népek;
Akkor is volt bűn, meg érdek...

Volt pénz is, meg propaganda,
Meg média-handabanda...

Voltak...
Eltűntek...
Meghaltak...
Valamitől megroggyantak....

Atlantisz előtti népek
Utódai köztünk élnek...

Tegnap lányos este volt

Tegnap lányos este volt!
Ragyogott a téli Hold!

Kislányaink hazajöttek,
Szüleikkel örömködtek,

Az ilyen nap tovább éltet,
Ilyen estén szép az Élet,

Ragyogott a téli Hold!
Tegnap lányos este volt!

Lélekkazamata-világ

Lélekkazamata-világ;
Az alagutakat fúrják.

Az identitás lepereg
Nem marad más, csak egyedek.

Se Nem,
Se Család,
Se Nemzet...
Mindenki lelki félszerzet.

Lélekkazamata-világ;
Szivárványszínű fapofák...

Dogma szülte világ-rabság
Alapjait rakosgatják.

A bűnözőt üdvözölve,
A becsületet üldözve...

Lélekkazamata-világ;
Visszafelé nőnek a fák...

A nagy globál pénz-masztodon
Fordítva ülne a lovon...

A pénzuralmat szolgálnák
A bioautomaták....

Lélekkazamata-világ;
Díszlet-fű, műanyag virág...

Nyeríthet vén sátán lova,
Múlandóság tűnik tova....

Nem lesz, akárkik akarják,
Lélekkazamata világ...

Dolgozni szép nyugalmasan

Dolgozni szép nyugalmasan,
Míg az Élet el nem suhan.

Ha tisztességgel élni kell,
A munka sohasem teher.

Lehet a munka szakadék,
Vagy eszményi, boldog vidék...

Lehet dolgozni boldogan,
Míg az Élet el nem suhan.

A túlsó part

A túlsó part sziklái közt
Sötét angyal múltat füröszt.

Ős dilemmák elpihennek,
Entrópiák jövőt csennek.

Visszatérvén a nagy ölbe,
Idő sem jár körbe-körbe.

A túlsó part iszapjába
Nyomot írt a holtak lába.

Fáradt, öreg szél simogat
Bomló emlék-kupacokat.

Kísértetek létért sírnak,
Fekete virágok nyílnak.

Túlsó part feketesége;
Onnan nem látni az égre...