Derűs kora őszi napon

Derűs kora őszi napon
Isten ül egy korhadt padon.

Verőfény a lombok felett,
Izzadnak az őszi egek.

A Teremtő sorba rakott
Száz megszentelt Pillanatot.

Ott ülnek csendesen, szépen
Őszi lombok rejtekében.

Múlt-anyókák Jövőt szőnek,
Isten biccent az Időnek.

Hátradől Isten a padon;
Derűs kora őszi napon.

Egy kicsi ház valahol...

Egy kicsi ház valahol...
Lyukas a tető...
Nem védi, csak tömérdek gaz,
Meg a Teremtő...

Majd ha jogerős papírt
Szül a hivatal,
Akkor derülhet ki róla,
Hogy élni akar...

Egy kicsi ház valahol...
Porlad, mint a szó;
Minden Élet előbb-utóbb
Más dimenzió...

Egy kicsi ház valahol...
Magányba szorult...
Emlékbozót mélyén tovább
Lélegzik a Múlt...

Egy kicsi ház valahol...
Bármi vihogás...
Amíg élünk, előbb-utóbb
Lesz
Feltámadás.

Úgysem adjuk fel soha

Úgysem adjuk fel soha,
Lehet a sors mostoha,
Küldhet meccsünkre rossz bírót
A sátánok cinkosa...

Úgysem adjuk fel soha,
Nem hűl ki a Múlt pora,
Lehet a profán világunk
Akármilyen ostoba.

Most ül az Ősz a trónjára

Most ül az Ősz a trónjára,
Szélzúgás a harsonája.

Levélhalmot röpít tovább,
Rázza az öreg körtefát.

Hideg őszi eső szakad,
Végleg temetjük a nyarat.

Most ül az Ősz a trónjára,
S ez a rendszerváltás - drága.

Nyarat adtunk el ősz-végen,
Nyarat - semmiért egészen...

Ősz partjain

Ősz partjain szelek járnak,
Búcsút intenek a Nyárnak.

Hallgatag őszi kikötő;
Horgonyt vet benne az Idő.

Bágyadt napsugár látogat
Mélabús őszi dombokat.

Partközelben susog a sás;
Csupa új elhatározás.

Léthe partján lelkek várnak;
Ősz partjain szelek járnak.

Szeptemberi szép szombaton

Szeptemberi szép szombaton
Ügyeimet latolgatom.

Tornyosul a közeljövő,
Kell majd elegendő erő.

Démon táncol ezer szinten;
Talán megváltozik minden.

Feladni sohasem fogom...
Szeptemberi szép szombaton...

Szent Kristóf imája

Én hordozlak,
Uram,
Ha kell, a vállamon,
Vagy lelkemben,
Idebent,
De tudnom kell,
Mit jelent
Neked
A Rend.

Én elbírlak,
Uram,
Amíg csak élek;
Ha gyöngül a test,
Erős marad
A Lélek.

Lehet hideg a víz,
Vagy mély a tenger...
Téged hordozlak,
Uram,
Mennem kell...

Csak mosolyogsz,
Uram,
Míg a lelkekben
Épségben a távlat,
Bármelyik őrült sátán kiabálhat,
Érzem, Te ügyet sem vetsz rá,
Uram.

Léphetnek elénk
Gátak,
Vagy falak,
Vállaltalak,
Hát tovább hordalak.

Tovább viszlek,
Uram,
Míg akarod,
S hagyod,
Míg engeded,
Hogy cipeljem
Terhedet.

Viszlek,
Uram,
De gondold meg...
Tán tudnom kéne
A miérteket...

Sose nógatsz,
Tudom, hogy
Menni kell,
Nagy megtiszteltetés
A nagy teher...

Megyünk...
Te trónolsz
Bennem, és
Felettem,
Neked az idő áll,
A Lét rohan,
Nekem cammog a Lét,
A vén Idő suhan...

Én egyszer majd -
Még nem tudom, mikor...
Majd állva fogok
Meghalni,
Uram...