Nyári éjszaka, utolsó..

Nyári éjszaka - utolsó...
Őszt szövöget már az orsó...

Nyarunk örökre elmarad
Távol emlékhalom alatt.

Távozik a kedves vendég;
Jön a megszokott szürkeség.

Nyári éjszaka - utolsó..
Misztikus távol harangszó...

Majd hétköznapok festenek
Élénk színre emlékeket.

Kétségeink fáját vájja
A vén Idő misztikája.

Lágy, hűvös idő-koprsó...
Nyári éjszaka,
Utolsó...

Megy a hajó - élek még

Megy a hajó - élek még,
Integet a Messzeség.

Hétköznapi örömök;
Még csak az Idő zörög.

Van miért - van kis család,
Van Otthon - meleg kabát.

Megy a hajó - élek még,
Kéken mosolyog az ég.

Munkakedv Létből fakad,
Értelmes cél is akad.

Isten szervát adogat,
S én rovom a sorokat.

Megy a hajó - élek még,
Ma sem kisebb lánggal ég.

Ötvennégy év elfutott,
S erőm teljében hagyott.

Kedvesem ma is csoda,
Ifjan tart a mosolya.

Lát az Isten,
Kék az ég;
Megy a hajó - élek még.

Eltelik egy újabb nyár is...

Eltelik egy újabb nyár is,
Most se lettem liberális.

Vérfürdővel fenyegetve
Vigyorog vén dollár-medve.

Ideje jött maszkabálnak,
Doktrínák jövőt zabálnak.

Eltelik egy újabb nyár is
A világ sose fatális.

Mindig sutba kerül a lom,
Elmúlik minden hatalom.

Pokol kapuja kitárva,
Lucifer még mindig sánta.

Eltelik egy újabb nyár is,
Az Isten nem virtuális.

Tigrisen elefántorrmány
Lenne most a világkormány...

Arc nélküli embermassza
Szállna távol múltba vissza.

Eltelik egy újabb nyár is,
A világ nem lett normális.

Rossz utópia-gyárakat
Az Idő magával ragad.

Most pöffeszkedik a tőke,
A Jövő nyugton lesz tőle.

Eltelik egy újabb nyár is,
Minden szeretet lokális.

Globál őrültségek tára
Otthonból legyen kizárva.

Ha pénz közösséget darál,
Atlantisszá degenerál.

Eltelt már egy újabb nyár is,
Sose leszek liberális.

Vegyem-e Csinszkát feleségül?

Ady levélben kért tanácsot Hatvany Lajostól - vegye-e feleségül Csinszkát.
Hatvany egy 1914. július 10-én kelt levélben válaszolt.

Nem idézem a teljes választ, csak a legfontosabb motívumokat - azt is szabadon.

Hatvany a következőket felelte:

"Adva van egy nem egészséges, és nem is fiatal költő. Meg egy kislány, egy húszéves hisztérika. Hajaj...Uccu neki! Az élet annyit ér, amennyi az élmény!"

Nyárvégi szép verőfényben

Nyárvégi szép verőfényben
Isten néz fáradtan széjjel.

Túl az időn a fellegek,
Vénülő Nyár búcsút rebeg.

Konyul közeljövő bajsza,
Kezdődik az újabb hajsza.

Nyárvégi szép verőfényben
Csak a Felelősség ébren.

Pusztító éjszakát hozna
Ránk több ezer rossz mihaszna.

Féltő szavak szélbe vesznek,
Globál-gnómok jövőt esznek.

Nyárvégi szép verőfényben
Az udvarunk apró Éden.

A tiszta lelkiismeret
Pihentető álmot szeret.

Jövő-gyümölcs akkor ér be,
Ha mindnyájan teszünk érte.

Béke van még
Földön,
Égen,
Nyárvégi szép verőfényben.

Hallgatnak a kék egek

Hallgatnak a kék egek,
Gyűlnek a talányok,
A mérföldes szakadékból
Nem lesz vékony árok.

Dogma-bódult emberek
Orrukig se látnak,
Véradó kell elszabadult
Papír-doktrínáknak.

Pakol vénülő Nyarunk,
Őszbe fordul máris,
A pokolba vivő ösvény
Multikulturális.

Hallgatnak a kék egek,
Felhők komorodnak,
Jövő-ajtónk előtt gügye
Végzetek topognak.

Les a globálpénz-madár,
Mint varjú a dögre,
Csőrébe venné sorsunkat
Helyettünk örökre.

Globál nadragulyában
Pénzes fejek főnek,
Vajon lesz-e értelme itt
Életnek,
Jövőnek?

Belső világosság, vagy
Kinti talmi fények;
Kiderül, hogy anyagban, vagy
Lélekben a lényeg.

Valódi szabadság, vagy
Birodalmi átok;
Hallgatnak a kék egek,
Gyűlnek a talányok.

Olimpiai bajnokainkhoz

Szüksége van Rátok ennek a Népnek,
Akármit kotkodácsol a profán hang...

Amikor távoli egek alatt
Értetek csendül fel a Himnuszunk,
Az mindig -egy-egy újjászületés;
Benne van népünk múltja, jelene,
És - Általatok - a jövője is...

Temérdek munka,
Himnusz,
Aranyérem...
Az Isten áldjon meg Benneteket!

Szüksége van Rátok ennek a Népnek,
Szívből köszönjük a temérdek munkát!

Köszönjük
A munkát,
Fáradozást,
Ezer lemondást,
Nyűgöt,
Sérülést,
A fogvicsorgató edzéseket,
A törhetetlen, nem szűnő Hitet,
A kitartást
Erőt,
Kiválóságot,
És:
Gratulálunk - ezerszeresen!

Köszönjük azt is, ezerszeresen,
Hogy sok nemzet képviselői közt
A legkülönbek most Ti voltatok,
Hogy okot adtatok a büszkeségre,
Erőt,
Boldogságot,
Öntudatot,
Hogy Ott voltatok,
Hogy küzdöttetek,
Hogy itthon izgulhattunk Értetek!

Szüksége van Rátok ennek a Népnek,
Pénzzel ki nem fejezhető,
Hogy mennyit értek...

Érezzétek hálánkat,
Amíg éltek;
Örömre tanítottatok
Egy népet...