KÉTSZÁZHATVANHATODIK
RÉSZ
Visszatérek a vershez.
„s bár törmelék az
lenne még,
mi csattogott volt,”
mi csattogott volt,”
Ami új, a határozatlanság. Mélyről jövő tanácstalanság.
Eddig ebben a versben ilyet még nem tapasztaltunk.
„s bár törmelék az
lenne még,
mi csattogott volt,”
mi csattogott volt,”
Némi kapkodás. A „csattog”, mint a törmelék igéje, nem
nagyon szerencsés.
„s bár törmelék az
lenne még,
mi csattogott volt,”
mi csattogott volt,”
A nyelvi megoldás is eléggé hevenyészett.
„mi csattogott volt,”
Azt gondolom, az igehasználat oka megfejthetetlen.
„s bár törmelék az
lenne még,
mi csattogott volt,”
mi csattogott volt,”
Talán valami személyes élmény kapcsolhatja Parti Nagynál a
törmelékhez a csattogás igéjét, vagy – hangját.
Tovább:
„hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,”
akár a gáz, dünnyögve ég,”
A „hév tüzed” itt eléggé mesterkélt. Ez is a rím kedvéért
került ide.
„Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,”
Rímnek kétségkívül nagyon meg is felel. Csak a tartalom
válik körülményessé.
„Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,”
A zavart talán az okozza, hogy a hangnem hirtelen válik
önmegszólítóvá.
„ hév tüzed,”
Az önmegszólítás általában a válság jele szokott lenni.
Ebben a versben igen sok olyan tényező van, ami személyes krízisra létszik
utalni, az egész azonban nem tűnik egyértelműen válság-versnek. Olyan tényezők
is bőven akadnak, amik másra utalnak.
A hangnemeknek ez a kaleidoszkópja mindenképpen azt(is)
mutatja, hogy a Költő remek szerepjátékos. Szinte minden létező lírai
hangszeren játszik, a hitelesítés elől azonban – szójátékokba és nyelvficamokba
menekül.
„hév tüzed,”
Az önmegszólító részek azonban Parti Nagynál mindig mélyek,
valódi lelki tusa rejlik mögöttük.
„hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,”
akár a gáz, dünnyögve ég,”
Ritka szép hasonlat még ebben a költői eszközökben igazán
nem szűkölködő versben is.
„hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,”
akár a gáz, dünnyögve ég,”
A dünnyögve duruzsoló gázkonvektorhoz hasonlítja saját belső
lelki hajtóerejét a Költő. A számvetés eredménye pozitív: van téma is, mű is,
teremtő belső feszültség is.
Együtt is szép ez a néhány sor:
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,”
A számvetés első része a Költőre vonatkozik. Következik a
magánember.
„dünnyög a lumbágós
derék,”
A kétszer egymás után használt „dünnyög” itt egyáltalán nem
zavaró, és nem is tűnik iskolás szóismétlésnek.
„akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”
dünnyög a lumbágós derék,”
A két „dünnyög” sajátosan meghitt hangulatot varázsol elénk.
„Dünnyögő” gázkályha mellett melegszik a fájós derekú, idősödő Költő.
„dünnyög a lumbágós derék,”
A lélek tevékeny lenne még, de a test korlátozza.
Visszabeszél.
A rímelés is megváltozott.
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”
Éppen ez a két sor bontja meg. Mostantól a keresztrím és a
páros rím váltakozik. A páros rím megjelenése közvetlenebbé, személyesebbé
tette a versnek ezt a részét.
„akár a gáz, dünnyögve
ég,
dünnyög a lumbágós derék,”
dünnyög a lumbágós derék,”
A két „dünnyög” kapcsolata szinte észrevétlenül vitte át a
verset a személyesség mélyebb síkjára.
„akár a gáz, dünnyögve
ég,
dünnyög a lumbágós derék,”
dünnyög a lumbágós derék,”
Kitűnő megoldásnak kell tartanunk.
„akár a gáz, dünnyögve
ég,
dünnyög a lumbágós derék,”
dünnyög a lumbágós derék,”
A síkváltás egészen természetesen történik. A következő sor
is magától értetődően csatlakozik, de ebben már újra megjelenik a
nyelvtorzítás.
„a század kissé
megtized,”
Rendkívül tanulságos. Nézzük ezt a sort kissé távlatosabban:
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
Első olvasásra még át is visz rajta a lendület.
„mi csattogott volt,
hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,””
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,””
Maga a sor erős:
„a század kissé
megtized,””
A ritmusba tökéletesen beleillik.
„a század kissé
megtized,”
A rímelésbe is.
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
Nézzük csak a rímelést:
-
évtized
-
szent tüzed
-
megtized
Szinte adja magát. Az ilyesmivel azonban vigyázni kell.
Csapda. A gyanútlan Költő belesétálhat – ahogy itt is történt.
„a század kissé
megtized,”
Érteni értjük, hogy mit akar mondani. Az utóbbi évek (nem a
század!) megviselte a Költőt, öregedett, nem múltak el fölötte nyomtalanul az
évek.
Szabatosnak persze, nem szabatos.
„a század kissé
megtized,”
Itt is lapul egy szójáték:
-
század
-
tized
Mi is történt itt?
Gyermek esetében könnyen megmagyaráznánk, középkorú Költő
esetében sokkal nehezebben érthető.
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
Vegyük sorra:
„Elszódalolt egy
évtized,”
Az „évtized” közhasználatú
kifejezés, magától értetődő természetességgel jön az ember szájára, amikor
számvetést végez. Az európai időszámítás megkülönböztetett figyelmet fordít az
évtizedekre, voltaképpen egy évtized olyan időtartam, ami a mi kultúránkban
lényegében vonzza is a számvetést.
„mi csattogott volt,
hév tüzed,”
Ez már erőltetett, egyértelműen a rím kedvéért került ide,
de a vers itt még nem siklott félre.
„a század kissé
megtized,”
Itt azonban már igen.
Hogyan történt?
A magyar nyelvben elég szoros jelentésbeli egység és
kapcsolódás van a következő számnévből képzett főnevek között:
Ø
tized
Ø
század
Ø
ezred
Leginkább a katonai terminológiában élnek, de használjuk
öket azon kívül is, az élet számos területén. Egyik vonzza, egyik maga után
vonja a másikat.
Éppen ez történt a versben is.
Nézzük:
„Elszódalolt egy
évtized,”
A tized itt megjelenik. Ez még ermészetes és egyszerű.
„Elszódalolt egy
évtized,”
Valahol már itt megindul az asszociáció, de a Költő egyelőre
visszafogja. Az „évtized” egyszer már
elhangzott, a gondolatok talán már előhozták a tized-század kapcsolatot.
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,”
Idáig nem ugrott elő, talán mellőzni is lehetett volna.
Közben talált a Költő más rímet a „tized” rímhívó szóra.
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,”
Maga a rím megfelelő, de a rímelés mégis ügyetlen, mert a
tartalom eléggé mesterkélt.
„akár a gáz, dünnyögve
ég,
dünnyög a lumbágós derék,”
dünnyög a lumbágós derék,”
Itt páros rímre váltott a vers. De az asszociáció forrong,
és nem hagyja elnyomni magát.
„a század kissé
megtized,”
Előjön, méghozzá egy sorba gyömöszölve.
„a század kissé
megtized,”
A Költő úgy véli, a nyelvhelyességi és egyéb problémák
ellenére az Olvasó pontosan érti, hogy mit is akar mondani ez a sor.
„a század kissé
megtized,”
Ezzel nincs is semmi baj. Értjük.
„a század kissé
megtized,”
Talán abban bízik a Költő, hogy az Olvasó egy lendülettel
túljut ezen a soron.
„a század kissé
megtized,”
Van is erre esély, hiszen az egymást követő sorok valóban
lendületesek.
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
Nyilván az Olvasók egy része tovább is halad rajta.
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.”
Nem mindenki olvassa azonban a verset mondókaszerűen. És nem
mindig. Ez a sor problematikusabb annál, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk.
„a század kissé
megtized,”
Az értelemmel vannak itt komoly problémák.
„a század kissé
megtized,”
A sor mindhárom szavával akadnak gondok.
Ø
Század
Ø
Kissé
Ø
Megtized
Érdemes egyenként megvizsgálni őket:
„a század kissé
megtized,”
Ø
Század
Ez csak egyszerű túlzás. A lírában általában nem szúr szemet,
ha „költői” túlzásról van szó.
„a század kissé
megtized,”
Csakhogy ez itt nem
költői túlzás.
„a század kissé
megtized,”
A túlzás köznapi, vagy zsurnalisztikai természetű, nem
generál költői momentumokat.
„a század kissé
megtized,”
Ø
Kissé
Modorosság. Ebben a szövegösszefüggésben semmit sem jelent
„a század kissé
megtized,”
Semmit sem lehet „kissé” megtizedelni. Ez így csak
fölösleges töltelékszó.
„a század kissé
megtized,”
Ø
Megtized
Megtizedelni dolgot, anyagot lehet, személyt nem.
„a század kissé
megtized,”
A Költő voltaképpen azt állítja, hogy „a század” – a múlt
vagy a jelenlegi – kisebb mértékben megtizedelte őt…
„a század kissé
megtized,”
Formailag gyönyörű, tartalmi értelemben azonban rendkívül
rossz sor.
„a század kissé
megtized,”
Kár érte.
„a század kissé
megtized,”
Megint a szójáték és a nyelvrontás „kényszere” miatt futott
susnyásba a vers egyik etapja.
„Elszódalolt egy
évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég,
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,”
Folytatása következik.
