Régmúlt-mozaik cserepek

Régmúlt-mozaik cserepek

Lábaink előtt hevernek.

Üzenetüket nem értjük,

Sosem hajolunk le értük.

Míg a múlt a jelen tükre,

Addig csak önmaga füstje,

Csupán hamisított arany,

Félreértésekre alany.

Ha magunkban rendet rakunk,

Egyszer majd többet tudhatunk.

A jelenünk ma még gyerek;

Régmúlt-mozaik cserepek.

A boldogság talán kötelesség

A boldogság talán kötelesség,
Tán ez lehet a Lét valódi célja;
Nem hatalom, fogyasztás, vagy profit,
De kell hozzá
A Hit.
Tán a Boldogság 
Az Igazi Rend;
Isten is boldog,
Amikor

Teremt.

Várakozás Atlantiszon

Várakozás Atlantiszon.

Az idő, a vén masztodon

Nehézkesen felkönyököl;

Alszik az elsüllyedt öböl.

Rég feledett dekameron

Fantáziákon át oson,

Megtisztuló régi Létek

Számára nincs profán érdek.

Isten Szent Jövőt tartogat,

S nem használ titulusokat.

Képzelet;

Magányos triton...

Várakozás Atlantiszon.

Vén házsártos Január

Vén házsártos Január
Fagyos nyelvvel kiabál,
Megmutatja,
Hogy a világon ő példát

Statuál.

Szél trombitáján dudál,

Ott áll minden kapunál,

Úgy megfagyaszt mindent,

Hogy nem bír vele

A napsugár.

Mindenkinek fagy dukál,

Minden fagyra fókuszál,

Mézeskalács huszár is már

Fagyott kézzel

Szalutál.

Vén házsártos Január,

Senkinek se gazsulál,

A télben a fagy a lényeg,

Sohasem a

Maszkabál.

Vén házsártos Január

Fagyos szája félreáll,

Eszébe jut,

Hogy majd egyszer

Mégis eljön majd

A Nyár.

Kant egyszerű életet élt

Kant egyszerű életet élt,
Sokat dolgozott,

Nem henyélt.

Úgy vélte, van 

Kötelesség,

S fogyasztásban nincs üdvösség.

Hogy minden luxus zsákutca,

Más vagyonát nem bámulta.

Bölcsességhez sok út nem kell,

Hazáját sosem hagyta el.

Üdvöt csak 

Munkától remélt,

Írt, tanított, amíg csak élt.

Nem volt fösvény, se beképzelt,

Egyedül sosem ebédelt.

Nagyurakat sose hívott,

Mert azokban sose bízott.

Asztalhoz olyanokkal ült,

Akiket tisztelt és becsült.

Legalább három vendéget,

De kilencnél sose többet

Hívott meg az asztalához,

Otthonába,

Önmagához;

Legalább, mint a Gráciák,

De ne többen, mint a Múzsák,

Ezt gyakran elmondogatta,

Vendégeit így számolta.

Halálát bátran fogadta;

"Es ist gut" -

Volt végső szava.

Nagy vagyon maradt utána:

Számos kiváló munkája.

Megírta,

Örökül hagyta,

S közöttünk mind szétosztotta:

Egyszerű az örök Credo,

Ami csodálatra méltó:

"A csillagos Ég

Felettem,

S az Erkölcsi Törvény

Bennem".

Despotikus januárban

Despotikus januárban a téltől szenved az élet;

Hoz ránk zord hideget, nagy havazást, ködöket.

Sorban jönnek ránk a kietlen téli csapások;

Ónos eső fenyeget, s ködben a néma halál.

Despotikus januárnak is egyszer eljön a vége;

Túléljük a telet, s lesz ránk újra Tavasz.

Hajón ül a Vén Hallgatag

Hajón ül a Vén Hallgatag,

A többiek mind alszanak.

Ha megfogják egymás kezét,

Életet álmodik

A Lét,

De akiét elengedik,

Halál-fikcióba esik.

Minden egyéni, ösztönös;

Csak egyedül

A Cél közös.

Hallgatnak a partvonalak;

Hullám,

Húrok,

Kvantum,

Anyag.

A téridő vékony szalag;

Hajón ül a 

Vén Hallgatag.