Pátosztalan szürke egek

Pátosztalan szürke egek;

A Tél már bennük tekereg.

Tülekedik sok ostoba;

A Csendnél nincs nagyobb csoda.

Isten talán sose nevet,

De mégse mond ítéletet.

Aki nem fér a bőrébe,

Annak sokkal rosszabb kéne.

Profán lélek száját tátja,

Még a zsákutcát se látja.

Pátosszal, de kánon nélkül;

Egyre dacosabban végül.

Amíg élek,

Tovább megyek;

Pátosztalan szürke egek.

Hideg ádventi éjszakán

Hideg ádventi éjszakán

Kinéz Isten az ablakán.

Idelenn ádventi fények

Alatt megszeppent remények.

A profán nem marad veszteg;

Repedeznek a keresztek.

Ami csendes,

Csendes marad;

Köd lepi be 

Az Utakat.

Isten most is hallgat talán;

Hideg ádventi éjszakán.

Ádvent ma jött szembe velünk

Ádvent ma jött szembe velünk;

Valamit mindig tehetünk.

Kell kevesebb dogma-bőség,

Több személyes 

Felelősség.

A Bölcsesség

Békességes;

Minden

Üdvösség

Személyes.

Nincs prófétai ajándék

Csupán

Tett,

Akarat,

Szándék.

Semmi propaganda nem kell;

Nem influenszer az Isten.

Függetlennek lenni tessék;

Túlerőben nincs üdvösség.

Nem pénz, hatalom, szavazat;

Csakis a

Szabad 

Akarat.

Éljünk,

Merjünk,

Higgyünk,

Legyünk;

Ádvent ma jött szembe velünk.

Ocsmány késő őszi eső

Ocsmány késő őszi eső;

Viszonylagos minden erő.

Sok kérdésre nincs felelet,

Bármelyik perc végső lehet.

Megvett butaság kiabál,

Mindenütt egyre több a sár.

Az ország identitása

Sose lehet alku tárgya.

A dagályos semmitmondás

Nem jövő,

Nem identitás.

Nem nyugszik a pénz-túlerő;

Ocsmány késő őszi eső.

Istenfélő Novemberben

Istenfélő Novemberben

Már télre készül az ember.

Lélekmelegítő esték

Mélyén születik a szentség.

A varjú hiába károg,

Ritkán jók a változások.

Állunk tiszta lelkiismerettel.

Mindig az Istennel szemben.

Talán felnőhet az ember;

Istenfélő Novemberben.

Időfolyam-zuhatagok

Időfolyam-zuhatagok;

Minden szinkronitás dadog.

Voltaképpen nincs is jelen,

Csak áramlanak szüntelen

A közömbös mozzanatok,

S a megszentelt 

Pillanatok.

Ömlik a másodperc-sereg,

Csak holtak állíthatják meg.

Időfolyam-zuhatagok;

Állva hagyják

A Tegnapot.

Az Idő folyékony lepel;

A Teremtést leplezi el,

Az Idő

Talányos Erő;

Profán szinten nem érthető.

Az Idő

Közömbös terep;

Nem Istennek való szerep.

Az Idő

Isten szolgája;

A világ örök bírája.

Idő ítél,

Isten enyhít;

Egyikről sem tudunk semmit.

Csak jönnek-mennek a korok,

Buta fejlődéselv csacsog,

S a kérdések ugyanazok.

Időfolyam-zuhatagok.

Isten szava bennünk, mélyen

Isten szava bennünk, mélyen;
Élnünk kell,

Hogy Ő is éljen.

Múltat, Jelent mi hordozunk;

A Teremtés

Magunk vagyunk.

Tradícióból születtünk;

Egykor Tradíció leszünk.

Látszat-tömeg nem érdekel;

Önmagukat nem adjuk el.

Zeng a profán sötétségben

Isten szava

Bennünk,

Mélyen.