Háborús rémálomgyárak

Háborús rémálomgyárak

Közhelymezőn sántikálnak.

Kenetteljes semmitmondás;

Marsallból féleszű kondás,

Egy hordányi hazug majom,

Ripacs-arcon mű-fájdalom,

Szemforgató agyagréce

Hápogja, hogy nem kell béke.

Azt hiszi, hogy nem látjuk át,

Nem érezzük a lópatát,

Gyarmatra vágyó pénzvigéc

Eljátszaná, hogy szanitéc...

Nem öltözködünk átkokba,

Nem megyünk lövészárkokba.

Bárhogy akarnák valakik,

Nem lesz "utolsó magyarig!".

Menny hallgat,

Hülyeség árad;

Háborús rémálomgyárak.

Novemberi csúf eső

Novemberi csúf eső,
Elszivárog az Erő,
Gonosz indulattömeggel
Van tele

A levegő.

Alvad a szívben a vér,

Gyászindulót fúj a szél,

Tél jövetelén didereg

Már az Idő

Meg a Tér.

Reszket a jövő-vetés,

Minden megbánás kevés,

A végzet kötelén táncol

A Hit,

Meg a

Létezés.

Profitra les a svihák,

Válaszúton a világ;

Háborúról fontoskodnak

Lélektelen ostobák.

Novemberi csúf eső,

Remeg a lélek-tető;

Minden pillanatban újabb

Szörnyeteg bújik elő.

Fagyos késő őszi napon

Fagyos késő őszi napon

Avar zörög az udvaron.

A végtelen messzeségben

Isten töpreng,

Ahogy régen.

Mi a kell, és

Mi a lehet?

Tudják-e már az emberek?

Mit ad, és 

Mit nem ad 

A Lét?

Isten csóválja a fejét.

Áldott a

Szabad Akarat;

Nagyobb áldást 

Ő sem adhat.

Kenetteljes sátánének

Átka Hitnek és Békének.

Kérdés csikorog a fagyon;

Fagyos késő őszi napon.

Előszó a hatvannegyedik telemhez

Kettőezer-huszonötnek
Közeleg a vége,
Készülünk az újabb évre,

Meg az újabb télre.

Zsémbes, rigolyás november

Most nem minket pártol,

Szétrombol mindent, ami még

Megmaradt a nyárból.

A világban hülyeség nő,

Empátia csökken;

Média-befolyás alatt

Állnak egyre többen.

Láthatatlan pénzcsürhének

Sok új gyarmat kéne,

Hemzseg, hogy régi célpontját

Darabokra tépje.

Úgy hiszi, világuralmát

Mű-mikulás hozza;

Fölösleges háborúját

Tovább olajozza.

Bilincset tákolgat jövő

Tavaszra, meg nyárra,

Agymosott tömeget készít

A hősi halálra.

Hatvannegyedik telemhez

Egyre közeledve,

Nem érdekel se mű-erkölcs,

Se műanyag medve.

Szeretnék még Anikóval

Élni és remélni,

Bízom benne: jövőre is

Érdemes lesz élni.

Szánom azt, aki még a nagy

Lólábat se látja;

A hamis prédikátornak

Bécsben bot a bátyja.

Lelkembe önjelölt hadak

Sose menetelnek,

Kenetteljes marhaságok

Rég nem érdekelnek.

Hatvannegyedik telemhez

Közelebb egy nappal,

Leszámolok

Félelemmel, nemhittel, haraggal.

A legjobb csaj voltál

A legjobb csaj voltál,
Legjobb asszony lettél;
Én Beléd szerettem,
Te belém szerettél.

Én sem nézek másra,
Te sem nézel másra;
Egymásba szerettünk

Az első látásra.

Örök életemre

Fogtam meg

A Kezed;

Ezt szentesítették

Közös évtizedek.

Nő a

Közös Múltunk,

Akár a jegenyék;

Te Legjobbik Asszony,

Te Legjobb Feleség.

November végi éjszakán

November végi éjszakán

Kinéz Isten az ablakán.

Homlokát törli

A Mese;

Folytatódni

Érdemes-e?

Szerencsétlen agymosottak

Az éterbe tolakodtak,

Halottaskocsit kísérnek,

Baglyot sólyomnak dicsérnek.

Isten ráncolja homlokát;

Na, Teremtés,

Hogyan tovább?

Rikoltoz a részeg profán

November végi éjszakán.

A köd égig ér

A köd égig ér,
Pergamenfehér,
Fáradt-szomorú tócsákba

Hull a falevél.

Csikorog a dér,

Idő mendegél;

Előbb-utóbb novembernek

A végére ér.

Imbolyog a fény,

Vén Napunk szerény,

Addig élünk, míg épségben

Marad a 

Remény.

Minden szikkadó,

Semmi biztató;

Ritka vendég mostanában már

A tiszta Szó.

Szürke a határ,

Fázik a madár,

Varjú képében károg ránk

Fentről a halál.

Hervad a virág,

Őszül a világ;

Mindenütt hangosan hemzseg

Az ostobaság.

Szürke torzalak

Prófétát farag;

Buta lárma mindenütt, csak

Isten hallgatag.

Profán entitás

Most is hepciás;

Óbégat a nárcisztikus

Hamis messiás.

Van józan eszünk,

Tán el nem veszünk;

Isten szerint egy év múlva

Életben leszünk.

Nem kell változás,

Sötét látomás;

Jövő nyárra elcsitul a

Varjúkárogás.

Aki sose fél,

Semmit se remél;

Öntelt arccal

Nagy léptekkel

Közeleg 

A Tél.