Cél csak a Lélekben lehet

Cél csak a Lélekben lehet;

Isten,

Békesség,

Szeretet.

Szent Tüzek csak

Belül égnek;

Kívül?

Sunyi lidércfények.

Lapos, profán szempontokat

A Jövő mindig megtagad.

Eszköz egyedül:

Becsület;

Cél csak a Lélekben lehet.

Etikai aknamező

Etikai aknamező...

Visszaszámláló ketyeg;

A túlerő

Isten művi jelmezében

Tetszeleg.

Tudományos "mindent lehet";

Ezer függöny átszakad,

De "mindent lehet"-ből nem lesz

Magától "Mindent szabad".

Génmanipuláló ember

Rázza a Lét bocskorát,

Szinte minden nappal újabb

Tilalmakon gázol át.

Etikai aknamező;

Tűzveszélyes buborék -

Végén a háttérhatalom

Alighanem benne ég...

De a számunkra se lesz jobb,

Hogyha vele zuhanunk,

Ha túléljük,

Barlangokban

Gránitot pattinthatunk...

Szörnyszülöttek...

Megtörténhet

A leggonoszabb "csoda";

Nem biztos ám,

Hogy a Múltban

Nem volt ilyen

Valaha...

Etikai aknamező...

Visszaszámláló ketyeg;

A túlerő

Isten művi jelmezében

Tetszeleg.

Nyegle pénzhatalmi ulti

Nyegle pénzhatalmi ulti;

Betlire játszik a multi.

Szikkadt "új világrend" álmok;

Jelmezes mű-kappan károg.

Lilára festett szőrzetek

Parókaként feszítenek.

Nyegle pénzhatalmi ulti;

Fuvalkodó biznisz-putri...

Sztratosz-lakó öltönysereg;

Lompos amatőr istenek.

Teremteni? - 

Csak veszteség...

Tök durchmars - profitra elég.

Nyegle pénzhatalmi ulti;

Tervezget a világ-kugli...

Globál klíma-hisztéria,

Rajta profit-monarchia...

Az "elit" csőcselék makog,

Zizegnek a cinkelt lapok.

Hataloméhes pénz-condra;

Isten azt feleli:

Kontra!

Csendes novemberi eső

Csendes novemberi eső;

Mindig poshadt a túlerő.

Terpeszkedhet profán kincsen,

De igazi célja nincsen.

Tagadhatja, ami áldott,

Alakíthat mű-világot,

A jogot szétfeszítheti,

Istent is átnevezheti,

Profán hatalmi maffia,

Nem lesz más, csak percek fia.

A vén Idő kineveti,

És mindig semmivé teszi.

Poshadt az összes túlerő;

Csendes novemberi eső.

História-kőkolosszus

História-kőkolosszus

Fejét vakargatja,

Fáj, viszket, 

Már repedezni kezdett

Minden tagja.

Hamisított történelem

Kőből való bokra

Éppen a szemünk láttára

Hullik darabokra.

Megdohosodott a tapló,

Tüzet sose fogna,

Süllyesztőbe kerül minden

Történelmi dogma.

Elkopik a hamisítás

Rozsdás, horgas csőre,

Bizalommal tekinthetünk

Jelenre,

Jövőre.

Nem lesz hamis történelem

"Új világrend" atyja;

História-kőkolosszus

Fejét vakargatja...

Időn túli veszedelem

Időn túli veszedelem

Kushad a sötét egeken.

Szélsőségek törvényt ülnek,

Fekete fellegek gyűlnek.

Megcsavarodtak az utak,

Mérget lehelnek a kutak.

Novemberi éjszakában

Sír az Isten egymagában.

Nimród király egykor régen...

Nimród király egykor régen,

Hajdankor 

Novemberében

Belenézett a Jövőbe,

Elment a jókedve tőle,

Aztán újra belenézett,

S azt gondolta:

Coki, végzet!

Nimród király egykor régen,

Napos őszi erdőszélen

A Jövőt előre látta,

Okos fejét megcsóválta.

A jóslat profán misztika,

Nem egyéb, mint statisztika.

Nimród király egykor régen,

Mesebeli erdőszélen

Isten felé fordulhatott;

Ő beszélt -

Isten hallgatott.

Az Erkölcsi Világrendbe

Az elrendelés nem fér be.

Nimród király egykor régen

Bízott Isten igéjében.

Amíg van Szabad Akarat,

Jövő-Remény mindig marad.

Nem szögletes a karika;

A túlerő - statisztika...

Ma is csillag jár az 

Égen;

Ahogy Nimród idejében.