Lehull az utolsó körte;
Isten sose ül a körbe.
A Teremtés hosszú lába
Nem tér vissza önmagába.
Az eleve elrendelés
Mindig téves alapvetés.
Jogok és Kötelességek
Együtt alkotnak egészet.
Ami idülten parttalan,
Az káros és haszontalan.
Lehull az utolsó körte;
Isten nem lép a gödörbe.
Arad felett szürke az Ég;
Emlékezik a Maradék...
A néhai Tizenhárom
Túl Időn,
Téren,
Határon...
Más országhoz került Arad;
De a gyász a mienk marad.
Magyar könnynek örök hona;
Isten sem felejti soha.
Lelkünkben fehér gyertya ég;
Arad felett szürke az Ég...
Sötét őszi éjszakában
Sétál Isten egymagában.
A Létnek Idő az ára;
Élet támad - önmagára.
Isten néz a messzeségbe,
Könnyek szöknek a szemébe.
Nő az árnyék a világban;
Sötét őszi éjszakában.
Októberi partokon
Fáradt Öröklét oson.
Lombjukat vesztik a fák,
Őszbe hajlott a világ.
Hullám törik monoton
Árván maradt strandokon.
Októberi partokon
Az Ősz - vérmes masztodon.
Gubbaszt vén felhősereg,
Zimankós Tél közeleg.
Vén borongós Átmenet
Hallgat a partok felett.
Októberi partokon
Múlt ül Jövő-romokon.
Szél lenget a vízen át
Végtelen nosztalgiát.
Törött időcserepek
Egyhangú zaja pereg.
Fáradt Öröklét oson
Októberi partokon.
Nyár és Tél szomorú szemű lánya a hervatag Őszünk;
Startol a víg Nyárból, s eljut a téli fagyig.
Még hiteget bennünket tétova napsugarakkal;
Ámde az út végén hó hull, tél vicsorog.
Lassan elfonnyadnak a lombok a téli hidegre;
Ünnepi nyár múltán színpompás temetés...
Jórészt szent emlékeken élnek a vének a télen;
Fűteni kell a szobát, mert didereg a remény.
Ami soha nem múlik el,
Arra még Isten is figyel...
Mi az, ami nem ér véget?
Mitől megy tovább az Élet?
Soha nem a matéria.
Anyag sorsa: entrópia.
Ami soha nem múlik el,
Ami Istennek megfelel...
Régen Ficino úgy vélte,
Az anyagnak is törvénye...
Tán a legnagyobb hatalom
A Szeretet, a Vonzalom.
Az örök
Emberi Lényeg,
Nem a test, hanem
A Lélek...
Ami soha nem múlik el,
Ami az Ég felé terel...
Talán mégiscsak a Tudat
Őrzi a Végső Titkokat.
Minden, ami halhatatlan,
Örökre felfoghatatlan.
Ami minket Égig emel,
Ami soha nem múlik el.
Félig átlátszó kulisszák
Mentén létezik a világ.
Elöl bohóc-sokadalom,
S a háttérben - a hatalom.
Összeesküvés-elmélet
Ilyen környezetben éled.
Globális-lokális között
Az egyensúly rég eltörött,
S láthatatlan pénz-túlerő
Miatt veszélyben a Jövő.
Arctalan globál hatalmak
Szennyes porfelhőt kavarnak,
Identitást, Hitet falnak,
Nekünk üdvöt nem akarnak.
Összeesküvés-elmélet
Ilyenkor csak ritkán téved:
A hatalom "választatlan",
Természete - tisztázatlan,
Homályos közegben mozog,
Céljai haszontalanok.
Most összeesküvés-szemle
A lokális önvédelme.
Összeesküvés-elmélet
Most nem célok nélkül éled;
Nem a lila ködbe dudál,
Valós veszélyre reagál.
Az értelmét ez adja meg,
Nem a váratlan ötletek.
Világunk fontos eleme,
Létezik, amíg van tere.
