Hóvirágos udvaromon
Vasárnap ragyog,
Kis házamban,
Életemben
Gazda: én vagyok.
Hóvirágos udvaromon
Bágyadt napsugár,
A Tél, meg a fagyok ügye
Már vesztésre áll.
Hóvirágos udvaromon
Sétálgatni jó,
Itt van velem
A Boldogság:
Drága Anikó.
Hóvirágos udvaromon
Vasárnap ragyog,
Kis házamban,
Életemben
Gazda: én vagyok.
Hóvirágos udvaromon
Bágyadt napsugár,
A Tél, meg a fagyok ügye
Már vesztésre áll.
Hóvirágos udvaromon
Sétálgatni jó,
Itt van velem
A Boldogság:
Drága Anikó.
Felöltöm remény-vértemet,
Úgy szemlélem az Életet.
Van puha Ajándék-Létem,
Csodálatos Feleségem,
Van a Munkámban Kegyelem,
Van Mindenható Istenem.
Él az Ember, amíg szeret;
Felöltöm remény-vértemet.
Vízöntő nem csügged soha;
Ha más nem lesz, jön majd Csoda.
Csobban a víz jobbra, balra,
Jövő kezét a Múlt tartja.
Gomolygó spirális örvény;
Nem enyésző örök törvény...
Kinek híre,
Kinek pora...
Vízöntő nem csügged soha.
Számodra nem vagyok, csak múmia...
Voltam hajdanában:
Urak Ura...
A végtelen pusztákon egykoron
Gyorsabban járt a szavam, mint a szél,
Toppantásomra támadt hadsereg,
Irigyeltek az összes istenek...
Tábortűz mellett bőgött a duda...
Voltam hajdanában:
Urak Ura...
Amerre íjhúrok zenéje pengett,
Minden virradat számomra derengett,
Tanultam élni,
Parancsolni,
Kérni;
Voltam a végzet ellensége:
Férfi.
Sose hajlottam hitvány alkura,
Voltam, aki voltam:
Urak Ura.
Babákat gyűjt a hárem-siheder,
A felnőtt férfi asszony-társra lel.
A szerelemben van az Örök Élet;
Féfi és Nő együtt alkot
Egészet.
Férj voltam és apa:
Urak Ura.
A férfi testét az Időre hagyja,
A becsületét meg a férfiakra.
Ami múlandó volt, eltűnt tova,
A test, a szellem, minden cicoma,
Ami örök, az mind Rátok maradt:
A Büszkeség,
Becsület,
Akarat.
Ha szemedben a Tisztesség ragyog,
Akkor Benned még mindig ott vagyok.
Ne feledd, ki voltam:
Urak
Ura.
Mindig tárva a Jövő kapuja,
Nem feledd:
Férfi vagy,
Urak Ura.
Többször létrontott világban
Elvek járnak bő nadrágban.
Doktrína doktrínát terem,
Idomul a történelem.
Létrontás dogmává válik,
Szükségszerűségnek látszik.
Többször létrontott világban;
Mű-pisztráng szennyes holtágban.
Alaktalan pénz-szörnyeteg
Lapul a kulisszák felett,
És cinkelt kártyalapokon
Készül a világuralom...
Profán ördög profit-sárban;
Többször létrontott világban...
Vízöntő csillagos ege
Fordulópontokkal tele.
Alternatív létezések
Számára zord, hideg fészek,
Mégis itt gyűlik az Erő,
Itt fordulhat meg a Jövő...
Hogy pénz és Szabad Akarat
Küzdelméből majd mi fakad,
Erről is szól az Életünk...
Hold az Égen...
Isten velünk...
Szól az összes régi rege...
Vízöntő csillagos ege...
Januári ócska szelek;
A világ "elitje" beteg.
A Jövő szakadhat félbe,
Pénz lép agyvelő helyébe.
Sors futószalagra ragad,
Cserép helyett csak por marad.
Megint mindenütt fegyverek;
Januári ócska szelek.