Soha nem a hiány számít

Soha nem a hiány számít;
Nem boldog, aki csak áhít.

Aki profán rabszolgája,
Vágyát a piac diktálja,

Ami már van, keveset ér,
Ami még nincs, csak azért él.

Soha nem a hiány számít,
Ilyet akárki is állít.

Boldogságunkat alkotjuk,
Nem pedig megkaparintjuk.

Kiteljesedik a köröm,
Ha tudom, hogy mi az Öröm...

A "nincs" semmit sem tud adni;
Csal a "van"-ból lesz - valami.

A nyár Léte - ezerszeres

A Nyár Léte - ezerszeres;
Örök igazságot keres.

Most minden Élet beérik,
De - sohasem "első vérig".

Mindennek a Nyár az ára;
Most jutunk a Hegy csúcsára.

A Tél hiába felperes;
A Nyár Léte - ezerszeres.

Idő-szoros sziklái közt

Idő-szoros sziklái közt
A vén sátán Múltat füröszt.

Ahol túlságosan tiszta,
Víz viszi a szennyet vissza.

Ha Jelen dogma szervezi;
A Múlt csak önmagát eszi.

Ha  a Jövő mesterséges,
"Megfelelő"  -
Múlt szükséges...

Sátán a profánnal szemközt;
Idő-szoros sziklái közt...

A néhai Artúr király

A néhai Artúr király
Talán soha nem volt király...

Minden őse szarmata volt,
Itt, az Alföldön lovagolt,

Innen ment Britanniába,
Vagy nem oda?
Csak Bretagne-ba?

A néhai Artúr király
Aligha lehetett király.

Európa közös hőse,
Tündér mítoszaink őse

Lovagolt - tán nagyon régen,
Kardot tartott a kezében...

A néhai Artúr király
Futott az álmai után?

Kerekasztal lovagjai
Voltak legjobb barátai?

Kergették a Szent Gráljukat?
Vagy védték a hazájukat?

A néhai Artúr király
Fenn mosolyog a Világfán.

Mítosz velünk...
Isten Vele...
Ránk maradt
Híre, és
Neve...

Bár az Időből kimaradt,
Sírján mítoszbokor fakadt...

A néhai Artúr király
Átlátott az idő-szitán...

Minden őse szarmata volt,
Itt, az Alföldön lovagolt,

Innen ment Britanniába,
Vagy nem oda?
Csak Bretagne-ba?

A néhai Artúr király 

Csodaszép harci paripán

Őrzi Múltunk 

Szent 

Titkait...

Éjjel-nappal..

Sose lazít...

Minden őse szarmata volt,
Itt, az Alföldön lovagolt,

Innen ment Britanniába,
Vagy nem oda?
Csak Bretagne-ba?

Örökkön örökké

Király

A néhai Artúr király...

Atlantiszból - szeretettel

Atlantiszból - szeretettel;
Sose változik az ember...

A bajok és a panaszok,
Még ma is mind ugyanazok.

Még ma is a vén kapzsiság
Füttyére táncol a világ.

Atlantiszból - szeretettel;
Ugyanaz maradt az ember...

Az erőszak is ránk maradt,
Csak "tudományosra" dagadt.

A hitszegés tartja magát,
Ma is éli virágkorát.

Atlantiszból - szeretettel;
Sok újat alkot az ember...

Világboldogító dogmák
És "objektív" teóriák

Főzik az agyat puhára;
Mindnek szenvedés az ára.

Atlantiszból - szeretettel;
Néha jót tanul az ember...

Az első szerető Család
Óta létezik a világ.

Amióta van szerelem;
Létezik a Történelem.

Lassan fejlődik az ember;
Atlantiszból - szeretettel.

Nyárköszöntő könnyű ének

Nyárköszöntő könnyű ének;
Ismét megújul a Lélek.

Forró napok gyülekeznek,
Múltak Jövő-Hitet tesznek.

Magasról néz le ránk a Nap;
Szent emlék minden Pillanat.

Rejtélyek fényei égnek;
Nyárköszöntő, könnyű ének...

A profán lét csupa látszat

A profán lét csupa látszat,
Nem kell se Hit,
Se Alázat.

Valódi munka? - rossz pálya!
Csak a siker akadálya.

Nem kell alkotni - csak menni,
Tenni se kell, csak ott lenni...

A profán lét csupa látszat,
Nem Épületet...
Csak mázat...

Reklámozni cipőpasztát,
Sztárolni a pederasztát,

Közben egyet se búsulni,
Le kell a pénzhez butulni.

A profán lét csupa látszat,
Az ember csak eszes állat.

Minden mögött gének, mémek,
Az anyagban minden lényeg.

Evolúciós szemekkel
Válik majommá az ember.

A profán lét csupa látszat,
Mindenre van magyarázat.

Lapos, szürke elméletek
Helyettesítik a Hitet;

Világ-boldogító dogmák
A poklot profanizálják...

Ami Érték,
Mind - káprázat...
A profán lét csupa látszat.