Emmausz örökkévaló...

Emmausz örökkévaló;
Minden más enyésző,
Fakó...

Bármilyen profán gond éget;
Örök Emmausz az Élet.

Minden Kezdetben,
Finisben...
Velünk a hallgatag
Isten...

Minden más enyésző,
Fakó...
Emmausz - örökkévaló...

Csökkentett módban jött a nyár

Csökkentett módban jött a nyár,
Tócsákban úszik a határ.

Az égen bozontos, undok
Iszapszürke esőfrontok.

A Jelen tétova vidék,
Élni akar a Maradék.

Gyülekezik az új tatár;
Csökkentett módban jött a nyár...

Egykedvű Öreg Csónakos

Egykedvű Öreg Csónakos;
Az Idő habja zavaros.

Korhadt, vén árboca csorba,
Sose kerül rá vitorla.

Évszázadok kanyarait
Teszi fenségessé a Hit.

Egykedvű Öreg Csónakos
Lába holt szkepszisre tapos.

A parton enyészet sara,
Rég holt nemhitek mocsara...

Az Idő néhol szétterül,
Másutt lendületbe kerül.

Egykedvű Öreg Csónakos;
Az Idő mindig - fapados...

Gyanús hajókatasztrófa

A hatalmas Viking bárka
A Hableányt kettévágta,

Mint a barmot, letaglózta,
A víz színe alá nyomta.

Vajon miért rohant bele?
Mit művelt?
Nem vette észre?

Őrség, radar nem volt rajta?
Csak úszott, mint a vak marha?

Szegény nyomorult hableány,
Csak hajókázott a Dunán...

A Viking meg aznap este
Voltaképpen kivégezte...

Amikor át is ment rajta,
Miért tolatott még vissza?

Sétahajó volt a Dunán...
Szegény, szegény kis Hableány...

Dél-koreai emberek,
Ide gyanútlanul jöttek...

Duna medre lett a sírjuk.
Miért kellett meghalniuk?

Sétahajó volt a Dunán...
Szegény, szegény kis Hableány...

Nagy lapaj folyami melák,
Mint aki nem hall, és nem lát...

Miért nézzük sokszor vissza?
Mi az, ami itt nem tiszta?

Ördögök jövőre hágnak...
Miért tűnik gyilkosságnak?

Téridő Trianon-síkján...

Téridő Trianon-síkján
Cammog az Idő-vonat,
Doktor Történelem itt nem
Gyógyítja a rossz fogat.

Tán millió Idő-síkon
Normálisabb a világ,
Tán egyedül csak minálunk
Nőnek fordítva a fák.

Alomalja-történelem,
Abszurd, egyedi vidék;
A távlatok torz hiánya
Sosem szükségszerűség.

Téridő Trianon-síkján
A csalárdság ünnepel
A híres európai
Jogrend orra nem szelel.

Dákot és morvát hazudtolt
A modern kori Júdás,
S horribilis jutalmat nyert
A többszörös árulás.

Azóta egy évszázadot
Fogadott be a pokol,
És a hazugság-tömegben
Már a Múlt is fuldokol.

Téridő Trianon-síkján
Minden Lélek fejre áll,
Isten módra uralkodik
A pénz trónján a profán.

Meddő baglyok tollászkodnak
Halott Jövő-romokon;
Csak egy ilyen idősíkon
Lehetséges Trianon...

Pedig itt sem borítja ám
A poklot fehér lepel,
Az árulás előbb-utóbb
Önmagát árulja el.

Téridő Trianon-síkján
Palást lett a fakabát,
Az egykori antant éppen
Most teszi tönkre magát...

Isten nem ver bottal itt sem;
Ha minden a győztesé,
Pár év múlva már a saját
Hazája se az övé.

Területrabló hübriszek,
Rossz diktátumokra fel!
Dédunokátok egy kis tál
Piláfért árulja el!

Téridő Trianon-síkján
Majom lehet ember-ős,
De tetteiért az ember
Azért - itt is felelős...

Okulárés vén Trianon

Okulárés vén Trianon
Sunyít rozsdás Idő-fokon.

Látja, hogy a gyűlölt Magyar
Továbbra is élni akar.

Pesszimizmussal gyötörve,
Megfogyva,
De meg nem törve...

Okulárés vén Trianon
Sunnyog fonnyadt határokon.

Áll sötéten, büszkélkedve,
Mint a mézet rabló medve.

Vonít a hazugság-fokon,
Mint a vén globális rokon.

Művirágok között terem
Paródia-történelem.

Klónozott, herélt masztodon;
Okulárés vén Trianon.

A legelső nyári napon

A legelső nyári napon
Isten ül egy égi padon.

Gyűrött, borongós fellegek
Tartják megszállva az eget.

Ködpára a világ felett,
Újabb nagy eső fenyeget.

A legelső nyári napon
Álmok cikáznak szabadon.

Isten ül egy égi padon
A legelső nyári napon.