Színezüst Ősz

Kesernyés, vén alkonyatban
Égre száll a füst,
A Nyár Élet-zöldet hordott,
Az Ősz - színezüst.

Visszanyeri a hatalmát
Felettünk a szél,
Elfeledett Kezdetekről
Bús nótát mesél.

Színezüst Ősz,
Színezüst Ősz,
Sok kis öröm
Nagy bánatot legyőz.

Felleg borul a világra,
Mint egy öreg üst,
Szürke napok, szürke álmok,
Minden színezüst.

Sáros pocsolyákban úszva
Vénül a határ,
Öregszik a föld, az ég, a szó,
A napsugár.

Színezüst ősz,
Színezüst ősz,
Múlt-banya
Káposztát főz.

Nap nap után

Nap nap után
Telik az Ősz,
Sután...

Még sok levél
Gubbaszt fenn
A fán.

Szunyog zümmög
Dollár-ló
Farán...

Vén ördög battyog
Média után
Lópatán...

Nap nap után
Ballag az Ősz
A Múlt nyomán...

Vén Remény kopog
Isten ablakán...

Október, vén bonviván

Október, vén bonviván,
Lohol a Remény után.

Rikácsolnak ősz-dobok,
Sunyi felleg gomolyog.

Fonnyad sok kerti virág,
Háborúval játszadozik
A világ.

Október, vén bonviván,
Fáradt, ősz és - karakán.

Sosem a halál erős,
Csak a világ eszelős.

Csökönyös a talpbetét,
Úgy tűnik, hogy Európa megunta
Az életét.

Október, vén bonviván,
Fejét csóválja talán.

Zörögnek, akár a mák,
Az ügyetlen doktrínák,

Európa vén szamár,
Szenilis naivitása
Világtalan és
Sivár.

Nemhiteknek alkonyán
Október,
Vén bonviván.

A Nap túloldalán...

Aranytányér
A Nap túloldalán...
Isten könnye
Abban gyűlik talán...

Talán,
Talán...
A Nap túloldalán...

Remény haldoklik
Őszi éjszakán,
Majd feltámad
A Nap túloldalán...

Majd feltámad
A Nap túloldalán...

Ködtócsa Európa alkonyán...
Majd eloszlik
A Nap túloldalán...

Majd eloszlik
A Nap túloldalán...

Békés Jövő
A Nap túloldalán..
Egy szép napon majd
Ideér talán...

Talán,
Talán...
A Nap túloldalán...

A Múlt feje
Egy horgas kopjafán...
Majd visszanő
A Nap túloldalán...

Majd visszanő
A Nap túloldalán...

Aranytányér
A Nap túloldalán...
Isten könnye
Abban gyűlik talán...

Talán,
Talán...
A Nap túloldalán...

Nyírkos eső szemereg...

Nyirkos eső szemereg,
A világ poshadt-kerek,
Csüggedt tócsák gödreiben
Cinizmusok fürdenek.

Október - esők hona,
Recseg az ősz-harsona,
Nyár-tagadók árkaiban
Szürke köd a vacsora.

Szegény ember - ingyen fél,
Az igazság halkan él,
Kertek alatt gyülekezik,
Készül már a Tél.

Nyirkos eső szemereg,
A világ poshadt-kerek,
Csüggedt tócsák gödreiben
Cinizmusok fürdenek.

Tegnap házasodtam - hiszek a Jövőben

Tegnap házasodtam - hiszek a Jövőben,
Sírig tartó házasságban,
Dolgos öregségben.

Egy negyedszázadnyi boldog házasságot
Derék papja által
Isten is megáldott...

Gyönyörű Családdal,
Munkában,
Erőben;
Boldog ember vagyok - hiszek a Jövőben.

Tegnap házasodtam - hiszek a Jövőben,
Munkában,
Szent Boldogságban,
Teremtő erőben.

Dollárvégzet-horda a profitját várja,
Azt hiszi, hogy a Jövendő a farkát csóválja...

Hiszek a Jövőben,
Hiszek a Hazában,
Hiszek Magyarország integritásában.

Tegnap házasodtam - hiszek a Jövőben,
Sírig tartó házasságban,
Dolgos öregségben.

Templomi esküvőnk napján

Csendes dallamot búg az ősz-fagott;
Negyedszázada várjuk e napot.

Október,
Napfény,
Színes levelek;
Kortalan Létünk felettünk lebeg.

Finom színpompás októberi fák;
Talán mindig szent marad a világ...

Minden mosolyban Isten lakozik,
Megáldja, ami összetartozik.

Az Ősz a meghitt emlékek hona;
Vár minket Sarkad kicsiny temploma...