NEGYVENEDIK RÉSZ
A két Guzics katona. Tisztek. Zrínyi neveltjei. Jól képzettek és fegyelmezettek.
Hogyan cselekszik egy jól képzett, fegyelmezett, agilis és kötelességtudó tiszt ma is a világ bármely pontján, amikor rádöbben, hogy az adott helyzetben egyszemélyi felelősre van szükség, és a felelősség éppen őt terheli?
- Átveszem a parancsnokságot!
A jelenleg érvényben lévő szabályzatok szerint ezt ki is kell nyilvánítani, de nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy haladéktalanul hozzá kell fogni a szervezéshez, irányításhoz.
Amíg Zrínyi jelen volt, magától értetődően ő volt a parancsnok. Amikor távozott, a parancsnoklás Guzicsra szállt. Vadászat volt, elvileg úri mulatság, mindenki tudta a dolgát, nem volt tehát szükség rá, hogy Guzics kinyilvánítsa, hogy az adott helyzetben ő a rangidős vezető.
Egészen addig, amíg olyat nem tapasztalt, ami gyors intézkedést igényelt. Magliani parancs nélkül, sőt kifejezetten a tilalom ellenére Zrínyi és Paka után indult.
Ebben a helyzetben Guzics pontosan azt tette, ami tőle elvárható volt: átvette a parancsnokságot.
Korábban már kifejtettem, hogy ez a merénylet megakadályozásához már kevés volt, de Guzics nem is számíthatott arra, hogy Zrínyi életére törnek. Nem testőr volt, nem is gondolkodott olyasformán, ahogy a testőröknek kell. Egy jó testőr nem engedte volna, hogy Zrínyi Paka társaságában lovagoljon be az erdőbe.
Így is kevésen múlt, hogy megakadályozza a merényletet. Többször is a terve módosítására kényszerítette a gyilkost, nehézségeket okozott neki, és olyan helyzetbe sodorta, hogy kénytelen volt a tervezettnél sokkal kockázatosabb mesét előadni.
Ha egy tiszt átveszi a parancsnokságot, haladéktalanul meg kell határoznia, hol a harcálláspontja. Hol az a hely, ahonnan az események a legteljesebben áttekinthetők. Guzics kapitány esetében ez kétségtelenül az erdőn kívül volt, ahol a vadásztársaság zöme tartózkodott. Valakit azonban a renitens után kellett küldenie. Ez volt a testvére, illetve a vele menesztett lovász és az inasok. Utóbbiak nyilván azért, mert nem akadt a társaságban más, számba vehető ember, aki felett Guzics parancsnokolhatott volna. Normális esetben ez elegendő is lett volna, hiszen ezek az emberek biztosították az ifjabb Guzics számára a szükséges túlerőt arra az esetre, ha Magliani renitensnek bizonyulna.
Guzics kapitány azonban nem tudhatta, hogy nem csupán valami ficsúrral, hanem egy minden hájjal megkent bérgyilkossal akadt, dolga. Ha tudta volna, egészen biztosan tűzparanccsal küldi utána a testvérét.
Azt kell mondanom, Guzics kapitány teljes felelősséggel, a tőle elvárható módon cselekedett. Nyilvánvalóan kiváló tiszt volt. Arról nem tehet, hogy olyan veszedelem fenyegetett, amelyre voltaképpen a saját háza táján maga Zrínyi sem volt felkészülve.
Mi történik, ha Magliani segítségül hívja az ifjabb Guzicsot? Ezt kellett volna tennie, ha valóban ártatlan, és valóban a környéken kószál egy dühödt vadkan.
Ebben az esetben a tisztáson az ifjabb Guzicsnak kellett volna átvennie a parancsnokságot. Harcálláspontja Zrínyi holtteste mellett lett volna, és haladéktalanul megszervezi a vadkan semlegesítését, illetve felkutatását. Közben óhatatlanul alaposan át kellett volna vizsgálnia a helyszínt. Valakit neki is a többiekhez kellett volna szalajtania. Olyat, akinek nem veszi más hasznát. Ez lehetett volna éppen Paka, vagy akár maga Magliani is. Utána tüstént szemrevételeznie kellett volna a nyomokat.
Ezt Magliani nem engedhette, mert rögtön kiderül a bűntény. Ezért kellett azonnal, az első pillanatban visszaküldenie az ifjabb Guzicsot, az egyetlen katonaembert.
A gyilkosnak jó idegrendszere volt, gyors reflexekkel. A gaztett felfedezésének esélye mindig az első pillanatokban a legnagyobb, utána rohamosan csökken.
Magliani nyilvánvalóan abban bízott, hogy a gyors sötétedés és a helyszínre özönlő vadásztársaság lehetetlenné tesz mindenféle nyomolvasást.
Volt ugyanis egy komoly dilemmája.
Rajta és Pakán kívül senki sem látta az állítólagos vadkant.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése