Platón államkörforgása

Platón államkörforgása

Ma egy nagyon régi lámpa,

Amit rég eldobtunk félre,

És már nem látszik a fénye.

Bármilyen ódon a lámpa,

Talán mégis jobban látja,

Mint a híres tudományunk,

Amitől mi nem is látunk,

Mert csupa fejlődés-dogma;
Markolna, de

Mit sem fogna.

Platón államkörforgása

Olyan megfogalmazása

Bármilyen állam-életnek,

Megérdemli a figyelmet.

Ha zsarnoké a hatalom,

Megdönti a forradalom,

A vége demokrácia,

Abból pedig anarchia,

Abból új zsarnokság terem;

Így forog körben szüntelen.

Platón államkörforgása

Minden dogma sírját ássa.

Tudja, hogy a kormányforma

Nem lényeg,

Hanem csak forma,

A fejlődés nem abban áll,

Ami örökké körbejár.

Platón államkörforgása

Korunk aktualitása.

Platón megfontolt és csendes,

Ideológiamentes.

Amikor a fejlett nyugat

Anarchia felé "halad",

S a "történelmi folyamat"

Csalóka spirálban szalad,

Jó lesz gondolkodnunk azon,

Mit is mondott erről Platón.

Nem propaganda-zabkása

Platón államkörforgása.

Még van Kiért, még van miért!

Még van
Kiért,
Még van miért!
Még tiszta fenn
Az Ég;
Még van Kiért,
A hétköznapnak

Van értelme még.

Még van
Kiért,
Még van miért!

Hadd jöjjön hát

Az Ősz,

Ami még füstnek is kevés,

Sosem lesz sűrű gőz.

Még van
Kiért,
Még van miért!

A Föld

Velünk forog;

Legfeljebb

Isten tudja már,

Hogy mit is

Akarok.

Még van
Kiért,
Még van miért!

Harsog

A Nyárutó;

Rohan velünk

A vén Idő;

Az örök távfutó.

A mohácsi csata napján

A mohácsi csata napján

Múlt gyászol egy rozsdás szablyán.

Akkor is volt sok szélsőség,

Akkor is tombolt a hőség.

Csak a görbe volt egyenes;

Amit vesztettünk - végleges.

Modern anyag könnyen felejt,

Az idő meg könnyet sem ejt.

Csonka, elvágott távlatok

Helyén csak a por gomolyog.

Talán csak a vén kegyelet

Mereng el önmaga felett.

Légy a Jövő üres lapján,

A mohácsi csata napján.

A mai napon sem lett jobb a világ

A mai napon sem lett jobb a világ;

Tán rosszabb se,

Csak körbe-körbe jár.

Amíg Isten olyan embert talál,

Aki éppen erkölcsösen cselekszik,

Van Erkölcsi Világrend,

Van Remény,

S talán Jövő.

A világ nyárutó hevében fő,

Panaszkodik a gazdag és hatalmas,

S a pénzes sóherek

A mások éhbérére irigyek.

Az álszent mézesmázos hangon prédikál,

Farát riszálja felénk a halál,

Tán jobb lenne,

De Szerelemmel telve még az esték,

Van még

Akiért

Élni

Kötelesség;

S Jövőt látok,

Ha szemem behunyom.

Istent tisztelem,

Szeretem nagyon,

De szegényt irigyelni nem tudom.

Múlik a Nyár,

Már hervad a virág;

A mai napon sem lett jobb

A világ.

Nem kincstári optimizmus

Nem kincstári optimizmus,

Csak megszokott alapritmus.

Csak Mítosz?

Maga az Élet;

Míg élek,

Előre nézek.

A nemhit maga a sátán,

Púp a mindennapok hátán.

Nincs arra idő, hogy féljek,

Mosolyogva

Tovább

Élek.

Akarat,

Agnoszticizmus;

Nem kincstári optimizmus.

Sokat sulykolt szláv tömegek

Sokat sulykolt szláv tömegek

Nyomában már köd se lebeg.

Nem szenvedtek,

El se vesztek;

Mivel - sohasem léteztek.

Téres Kárpát-medencében

Éltek szlávok,

De csak gyéren,

Árpád köztük rendet vágott?

Mást mondanak a források:

Varkocsukat megnövesztve

Álltak be a turk seregbe.

Sokat sulykolt szláv tömegek

Sose vádoltak bennünket

Hogy hamis a nyelvünk, szavunk,

Hungarizált szlávok vagyunk,

Szablyánkat múltunkba szúrva 

Szlávosodjunk vissza újra.

Sokat sulykolt szláv tömegek

Sose mondtak rólunk ilyet,

Hasbeszélő cseh csőcselék

Károgott rólunk műmesét

Fiktív szláv őslakosságról,

Nagyon-nagymorva világról,

Képzelve ránk halotti tort,

Tengerig érő korridort,

Szláv triumfust követelve,

Trianont is kevesellve.

Sokat sulykolt szláv tömegek

Sose láttak itt szláv eget.

Szocializmus idején

Túlbőgött a honi tehén

Minden nagyorosz protektort.

Viszont Gyegtarjov professzor

Tüstént tudta, mi a lényeg:

"Önök magyarul beszélnek!"

S a sok hódolat-vidékit

Megvetéssel mérte végig.

Sokat sulykolt szláv tömegek

Mi is tanultunk titeket,

S hallottuk a régészeket,

Akik nem hittek bennetek.

Sokat sulykolt szláv tömegek

Mindörökre ég veletek!

Nyár utolsó napjaiban

Nyár utolsó napjaiban
Szellő suhan

Napfény villan.

Kékből szürkére vált

Az Ég;

Ködbe bújik a

Messzeség.

A Nap haloványan ragyog;

Rövidülnek már a napok.

Int a Múlt,

Mint fehér kendő...

Vajon mit hoz a jövendő?

Valami megint elillan

Nyár utolsó napjaiban.