Rég elmúlt húsvéti napok;
Élveztem, hogy gyerek vagyok.
Finom húsvéti reggeli;
Én vittem megszenteltetni.
Kertben ajándékkeresés,
Utána meghitt étkezés.
Az egy szem tévécsatorna
Kedvenc filmjeinket adta.
Ajándékok, pazar kaják,
Együtt ünnepelt a család...
Ezt a húsvétot szerettem,
De soha meg nem értettem...
Rég elmúlt húsvéti napok;
Élveztem, hogy gyerek vagyok.
Nagyszombati napsütésben
Fürödnek a fák,
Mézes illatot áraszt a
Temérdek virág.
A hosszú tél elmúltával
Kellemes idő,
Madárcsicsergéssel telik
Meg a levegő.
Ma sem lett tökéletesebb
Még a nagyvilág;
Nagyszombati napsütésben
Fürödnek a fák.
Nagypénteken,
A megváltott világban
Tavasz ragyog,
Vidáman zsong az Élet,
S virágba borult gyümölcsfák alatt
Az ártatlan kicsi Jövő szalad...
Nagypénteken,
A megváltott világban
Másutt fegyver dörög,
Meg tankok égnek,
Sötét füst rajzol zord arcot az égnek,
Az élet annyi, mint egy szalmaszál,
S a toprongyos kis Jövő sírdogál...
Nagypénteken,
A megváltott világban
Pénz tornyosul az államok fölé,
Virtuális önmagát fitogtatja,
Alattomos média támogatja,
S a kifutón kifestve jön elő
A lompos, hermafrodita jövő...
Nagypénteken,
A megváltott világban
Helyenként akut megváltáshiány van...
Bár meg van váltva a világ,
De külön-külön magunk,
Talán mégsem vagyunk.
Kis körben
Napról napra,
Ünnepre,
Hétköznapra
Nekünk kell
Magunkat
Megváltanunk.
Szabad akarattal
Felnőttekké lettünk,
Értünk cselekszik az Isten,
De nem helyettünk.
Nagypénteken,
A megváltott világban
Hallgat a hit,
A butaság okít;
De még mindig mindent
Újraszentel
A Hit.
A megváltott világot
Isten megáldja,
De a maga körében
Minden tisztességes ember
Munkájával,
Szeretetével
Percről percre
Napról napra
Újra és újra
Megáldja.
Nagypénteken,
A megváltott világban
Tavasz ragyog,
Vidáman zsong az Élet,
S virágba borult gyümölcsfák alatt
Az ártatlan kicsi Jövő szalad...
Újra Budapesten voltam;
Jóbaráttal találkoztam.
Napfény volt a Keletinél,
De nagyon süvöltött a szél.
Száz ötlet, terv jövőt festett;
Szépnek láttam Budapestet.
Míg két magyar összehajolt,
Az idő csöndben araszolt.
Némi jövőt hazahoztam;
Újra Budapesten voltam.
Atlantisz általunk üzen
A zajló idő-tengeren.
Jövő csak erkölcstől lehet;
Emberség mindenekfelett.
Nem visz oda profit-bálvány,
Sem a kiherélt szivárvány.
Atlantisz általunk üzen,
Bennünk a Ritmus, az Ütem.
Üzen annak, aki kérdi,
Aki majd egyszer megérti.
Aki még hinni sem akar,
Azon az Idő átsuhan.
Atlantisz általunk üzen;
Idő-háton, tűzön-vízen.
Elkergetné az éjszakát,
Kezet keres - az Időn át.
Vagy hiszünk, teszünk, akarunk,
Vagy közvetítők maradunk.
Dehogyis múlik el!
Égig emel.
Még most is visz tovább,
Sok hétköznapi akadályon át,
Csak visz tovább.
Annak idején
A fél világ duruzsolt
Poshadt "észérveket",
Hogy Rólad lebeszéljenek;
De tudtam, hogy nekem a világ csak
Veled
Lehet
Kerek.
Ez már a negyedik évtized
Veled,
Legyen ötödik, hatodik, akárhányadik,
Csak fusson velünk tovább
A ladik.
A Szerelem dehogyis múlik el!
Mindenre megfelel,
Égig emel,
Míg élünk,
A Szerelem
Sose múlik el.
