Avalonba nem megy vonat.
Luxusszállója sem akad.
A kollektív tudattalan
Távoli ködében suhan
Fennkölt, szomorú emléke;
A múlt: harc,
A jövő: béke.
A Földön
Az Élet
A Rend;
Hősöket az Idő teremt.
A Múlt
Mindenkit
Befogad;
Avalonba nem megy vonat.
Avalonba nem megy vonat.
Luxusszállója sem akad.
A kollektív tudattalan
Távoli ködében suhan
Fennkölt, szomorú emléke;
A múlt: harc,
A jövő: béke.
A Földön
Az Élet
A Rend;
Hősöket az Idő teremt.
A Múlt
Mindenkit
Befogad;
Avalonba nem megy vonat.
Jogeljátszó Habsburg-mesék
Történelmünkben szerteszét.
Hadszíntér-ország királya
Kötelességét nem látta.
Zrínyi Péter a vérpadon,
Alföld és Dunántúl - vadon...
Jogeljátszás-propaganda
Az önkény magyarázata.
Ampringen-bohóckormányzat
Forralta a kuruc lázat.
Caraffától Haynauig
Telve volt a pohár csurig.
Legvégén a Habsburg család
Eljátszotta - saját jogát.
Kant vitatkozni merészel
Mindenféle öntelt ésszel.
Mert az örök igazságok
Nem természettudományok
Szabályaiban rejlenek,
A világ másképpen kerek,
Nem végzet, ami csak testcsel,
S az Isten nem órásmester.
Kant vitatkozni merészel
Minden dogmatikus ésszel.
Igazi Hit sosem vész el,
Minden divatot átvészel,
Mert a rész akármit képzel,
Nem azonos
Az Egésszel,
Számokat az ember teremt,
De Isten
Békéje
A Rend.
Kant vitatkozni merészel
Minden ateista ésszel.
Istenbizonyíték helyett
Becsületes Élet lehet
A Boldogság osztályrésze;
A nemhit is Hit kérdése.
Ha magunkban nem keressük,
Kívül soha meg nem leljük.
Kant vitatkozni merészel
Mindenféle poshadt ésszel.
Erkölcsi relativitás
Nincs, ez nem is lehet vitás.
Nincs érzelmi, lelki adó,
A túlerő nem mérvadó.
A Szabad Akarat - vagyon,
Sohasem lesz "köztulajdon".
Tagadni,
Hinni nem szégyell;
Kant vitatkozni merészel.
Árpád-kori kérdőjelek;
Titokőrző, néma sereg.
Ficamodott történelem
Gunnyaszt kopár, fiktív hegyen,
S nyáladzó antimítoszok
Pervez serege toporog
Hivatali tankönyvekben;
Működök műfátyla lebben.
Árpád-kori kérdőjelek;
Minden valóság - átmenet...
Pöfög a történet-vonat
Krónikáktól mind távolabb,
Mesterséges őstörténet...
Őseink?
Talán a rének...
Északra caplat a kánon
Fagyott jegesmedveháton.
Nagyhatalmi finnugratás,
Volt hatás,
Van ellenhatás.
Árpád-kori kérdőjelek;
Mesterkélt hazugság-hegyek
Magasodnak a mű-égen,
Tudomány fedezetében.
A fiktív besenyő futás,
Meg a többi megalkuvás
- Mind önmagunk ellenében -
A vállunkat nyomja régen,
Múlttól,
Jövőtől
Nem félünk;
Most már igazságot kérünk.
Nem a történelem beteg;
Árpád-kori kérdőjelek.
A vers ne legyen cirkalmas!
Az egyszerű szó hatalmas,
A mesterkélt meg csupa lom,
Mint a kontessz-irodalom
Sallangokkal cizellálva,
Grófkisasszonyok számára.
A tönkre díszített forma
Legfeljebb szellemi torna,
Csupán a nyelv bűvölése,
Nem a világ szívverése.
A vers ne legyen cirkalmas!
Erőteljes, vagy fájdalmas,
Érzékeny, de sose puha,
A forma nem uralhatja.
Csak eszköz a poétika,
Az Erő: a vers
Dallama,
Szívvel dobogó zenéje,
Ami
Élet,
Halál,
Béke.
A rím lehet játékos,
De ha az kell: nyomatékos.
Amelyik vers túl cirkalmas,
Nem elegáns, csak szánalmas,
Ritmustalan, nyálkás sorok
Között a semmi kuporog.
A jó vers örökké élhet,
A jó vers maga az
Élet.
Nem téved doktrína-csőbe,
Se halandzsa-őserdőbe,
Nem szabályozza hivatal,
Szeret, szenved, tesz, él,
Akar.
Az egyszerű szó hatalmas,
A vers ne legyen cirkalmas.
Tavasz-flotta
Kifeszített
Vitorlával
Érkezett,
Ontják már a meleget a
Nehéz napfény-ütegek.
Izzad a föld,
Levél kókad fenn a fán,
Megkezdődött az idei
Első sortos
Délután.
Megszűnt a minimáltavasz,
Felszáradt a sok eső,
Vidám májusi kikelet,
Visszatér
A friss
Erő.
Bárányfelhők
Vidítják
A halványkék
Eget;
Itt van már
A Tavasz-flotta,
Horgonyt is vetett.
Dagályos, túlírt világban
Sűrű szellemi homály van.
Rossz, pártos filozófiák
Harapdálják egymás nyakát,
"Modernizált" őrültségek
Birka légiója béget,
Sötét tábortüzek égnek,
Karanténban az
Értékek.
Dagályos túlírt világban
Fortélyos álszabadság van,
Blőd pályázik igazságra,
A konkrét meg elvontságra.
Talapzatra bálvány kerül,
Varjúhadak köröskörül.
Végzet jön kutyafuttában;
Dagályos, túlírt világban.