Elhagyott Tél-Katedrális

Elhagyott Tél-Katedrális;

Feketén cuppog a sár is...

Ripacs ágál, bálvány zörög,

Tankok lánctalpa dübörög.

Utat vesztett világ-tudat

Profit-forrás után kutat.

Degenerálódó eszmék

Testéről kopik a festék.

Dagad a sár, hull a cafrang,

Kondul a vén idő-harang.

Fordul a kopott spirál is...

Elhagyott Tél-Katedrális...

Vaskos eszme-libikóka

Vaskos eszme-libikóka

Az Idők kezdete óta

Lendül erre,

Lendül arra,

Lendül jobbra,

Lendül balra.

Kezdetben új utakra lel,

A végén miazmát lehel.

Előbb meghitt testvériség,

Később füsttől szürkül az ég...

Előbb lelkes forradalom,

Aztán rossz, véres hatalom.

Hogyha már nem akad szikra,

Gyorsan átvált a másikra.

Vaskos eszme-libikóka

Gyilkol a Teremtés óta,

Tömeggyilkos minden eszme,

Szenvedés, halál jár vele,

És a szegény emberiség

Mindig újra aknára lép,

Hisz lelkesen, ha valahol

Újabb eszme-szirén dalol,

Patetikus hazugságok

Árasztják el a világot,

Fekete füst száll az égre,

És vérfürdő lesz a vége...

Vaskos eszme-libikóka;

Mindig újabb hamis nóta...

Csak leng a profán hárpia;

Le kéne végre állnia...

Eszmék és doktrínák nélkül,

Ahogy Isten hona épül,

Egyszerűen megmaradni,

S mindenki mást élni hagyni...

Szemétdombra száll a csóka...

Vaskos eszme-libikóka...

Lesz Élet a Tél után is

Lesz Élet a Tél után is;

Tavaszra virradunk máris.

A gonosz nem örök soha,

S mindig minden Tavasz -

Csoda.

A nagy globális tébolyda

Doktrínáit majd elunja,

S lel helyettük újabbakat,

De azok se lesznek jobbak.

A pénz addig puffaszkodik,

Amíg végül összeomlik.

Háborús tankos segélyek

Előbb-utóbb véget érnek,

A butaság nem fog szűnni, 

A kassza fog kiürülni...

Akkor aztán egyszer, végre...

Talán eljöhet

A Béke...

Tavaszra virradunk máris;

Lesz Élet a Tél után is...

Atlantisz suttog a szélben

Atlantisz suttog a szélben;

Minden sáros, komor télben.

Zúzmarás hajnali ködök

Mélyén Régmúlt hangja dörög...

Megélt előző Életek

Milliárd emléke lebeg

Magán mítoszaink szárnyán,

Túl a logika határán.

Atlantisz suttog a szélben

Minden jeges, kemény télben.

A profán lélek nem hallja,

Neki a Lét - tragédia,

Ő csak a világba vetve,

Lelki télben dideregve,

Távlatairól lemondva,

Hivatalokhoz csapódva,

Mint aki csodát nem látott,

Fogadja a hazugságot.

Atlantisz suttog a szélben,

Minden titokzatos éjben.

Titkok hordozói vagyunk,

Bennünk él sok régi magunk.

Áll a Múlt,

A Jövő zuhan.

Nem a Lét,

Az Idő suhan,

S a kollektív tudattalan

Hatóköre - határtalan.

Minden Nyárban,

Minden Télben -

Atlantisz suttog a szélben.

Fasisztázó globál kánon

Fasisztázó globál kánon

Károg műanyag faágon.

A dollár szándéka tiszta;

Aki nem hiszi - fasiszta.

Fészkén disztópia terem,

Meg kiherélt történelem.

Tradíciót péppé kártol,

Ferde hajlamokat pártol.

Dagasztja rózsaszín sarát;

Nem kell nemzet, ország, család.

Ekőbb globális "balra át!",

Utána már nincs út tovább.

Fasisztázó globál kánon

Terpeszkedne a világon,

Azt képzeli, hús a bab is;

De minden ábrándja hamis.

Semmilyen profán túlerő

Szolgája nem lesz a Jövő.

Bármilyen hatalom épül,

Számadás nincs gazda nélkül.

Aki chip-rezsimre vágyik,

Az maga is chippé válik,

Az Idő faképnél hagyja,

És holtan zuhan a Múltba.

Fasisztázó globál kánon;

Hatalomra mindenáron,

Nem sejti: küldetés nélkül

A hatalom holttá vénül.

Szájas senkik szamárháton;

Fasisztázó globál kánon.

Alattomos téli szél

Alattomos téli szél;

A gyáva rettegve él.

Fagytól csillog az eresz;

Béke tanktól sose lesz.

Elfeledett háborúk

Tanulsága visszarúg.

A dogma könyörtelen;

Menekül az értelem.

Alattomos téli szél;

A buta pénz sose fél,

A Jó

Mégis 

Jót remél;

Alattomos téli szél.

Hetedik évtizedemben

Hetedik évtizedemben

Halad az élet-vonat,

Régen tudom, hogy 

Mindvégig

Állni fogom a sarat.

Hogy mennyi lehet még hátra,

Nem tudom,

Nem sejthetem,

Addig élek,

Amíg velem

Anikóm,

S a Szerelem.