Nehéz és boldog napokon,
Vermet akárki ás;
Rágyújt két jelenés között
A garabonciás.
—–
Nehéz és boldog napokon,
Tárló és paraván,
Bízunk benne: a sok üveg
El nem törik talán.
——
Nehéz és boldog napokon,
Ha megjön a Király;
Tüstént üdvözlik: “Befelé,
És jól artikulálj!”
—–
Nehéz és boldog napokon,
Ha nyitott a plató,
Eső szakad, de a világ
Még megszárítható.
——
Nehéz és boldog napokon,
Ha fals a jelenet,
Ne félj, estig még százszor is
Megismételheted.
——
Nehéz és boldog napokon,
Míg könnyes fent az ég,
Fényes jelmezben ül közénk
Megint a büszkeség.
——
Nehéz és boldog napokon
Az Idő gyors batár,
Közben az ostoba világ
Egy rossz végszóra vár.
—-
Nehéz és boldog napokon,
Ha fáj is a derék;
Ha Hozzád újra megjövök,
Csendben bólint az Ég.
2010. július 28., szerda
2010. július 27., kedd
A legnagyobb csoda
A 48-as szabadságharc után az osztrák katonai bürokraták kisütötték, hogy egy aprócska dunántúli faluból féltucatnál is több ember állt be az egykori kormánybiztos, Noszlopy Gáspár csapatába. Büntetni nem lehetett őket, mert Noszlopy alakulata ‘49 augusztusában bevonult Komáromba, és minden tagja a menlevél hatálya alá esett.
Nosza, valamit csak lehet kellemetlenkedni.
Beszállásoltak hát egy szakasz svalizsért.
Az alig száz lelket számláló falucska számára a lovasok eltartása igen komoly terhet jelentett.
Szerencsére a katonákkal kevés baj volt; a zömmel cseh és morva közemberek igyekeztek emberségesen viselkedni. Nem úgy a parancsnokuk.Egy pökhendi fiatal főhadnagy.
Ez pedig magyar ember volt - hazaáruló.
Harcolt ellenünk Jellasich hadtestében, de sok kárt nem tehetett. Perczel Mór szerencsétlen - az osztrákok számára szerencsés - móri csatájában túl vehemensen akarta letiporni a menekülőket, és a visszavonulást fedező Württemberg-huszárok egyikétől, egy ősz bajuszú káplártól hatalmas vágást kapott az arcára, amely átlós irányban örök életére elcsúfította a főhadnagy úrábrázatát.Persze, kitüntetést, azt kapott érte, folyton a mellén csörömpölt - de a sebhelye nem tűnt miatta el.
Gyűlölte hát a rebellis magyarokat, és minden tőle telhető módon zaklatta a falusiakat. Állandóan azzal fenyegetőzött, hogy felgyújtja a falut. Pár hét múlva az emberek maguk között “Tüzesnémet” néven emlegették.
Egy vasárnap a Tüzesnémet arra vetemedett, hogy tisztiszolgája kíséretében elment a misére.
Ebből még nem lett volna baj, ha őkelme illendően viseli magát. Csakhogy esze ágában sem volt csendben maradni, minduntalan fennhangon közbeszólt, be-bekiabált, zavarta a szertartást.
Akkor persze még a mise latinul folyt. A hetvenéves, vékony plébános Cicero és Szent Jeromos nyelvének higgadt méltósága mögé menekült, és igyekezett nem tudomást venni a magyar nyelvű óbégatásról.
A főhadnagy azonban nem hagyta. Fejébe nyomta kakastaréjos sisakját, döngő léptekkel kimasírozott az oltár elé, és ráförmedt a papra:
- Hallja-e tisztelendőséged! Ennek a falunak hiányzik a tűz! Nem az volt-e a Biblia legnagyobb csodája, amikor Illés prófétát tüzes szekéren ragadta az égbe az Úr?
Erre már felszegte fejét az öreg plébános.
- Nem fiam. - vágta rá misék ezrein iskolázott, zengzetes hangon. - A Biblia legnagyobb csodája az volt, amikor Bálám szamara megszólalt anélkül, hogy bárki is kérdezte volna!
——-
Fejezzem ki magam még érthetőbben?
Nosza, valamit csak lehet kellemetlenkedni.
Beszállásoltak hát egy szakasz svalizsért.
Az alig száz lelket számláló falucska számára a lovasok eltartása igen komoly terhet jelentett.
Szerencsére a katonákkal kevés baj volt; a zömmel cseh és morva közemberek igyekeztek emberségesen viselkedni. Nem úgy a parancsnokuk.Egy pökhendi fiatal főhadnagy.
Ez pedig magyar ember volt - hazaáruló.
Harcolt ellenünk Jellasich hadtestében, de sok kárt nem tehetett. Perczel Mór szerencsétlen - az osztrákok számára szerencsés - móri csatájában túl vehemensen akarta letiporni a menekülőket, és a visszavonulást fedező Württemberg-huszárok egyikétől, egy ősz bajuszú káplártól hatalmas vágást kapott az arcára, amely átlós irányban örök életére elcsúfította a főhadnagy úrábrázatát.Persze, kitüntetést, azt kapott érte, folyton a mellén csörömpölt - de a sebhelye nem tűnt miatta el.
Gyűlölte hát a rebellis magyarokat, és minden tőle telhető módon zaklatta a falusiakat. Állandóan azzal fenyegetőzött, hogy felgyújtja a falut. Pár hét múlva az emberek maguk között “Tüzesnémet” néven emlegették.
Egy vasárnap a Tüzesnémet arra vetemedett, hogy tisztiszolgája kíséretében elment a misére.
Ebből még nem lett volna baj, ha őkelme illendően viseli magát. Csakhogy esze ágában sem volt csendben maradni, minduntalan fennhangon közbeszólt, be-bekiabált, zavarta a szertartást.
Akkor persze még a mise latinul folyt. A hetvenéves, vékony plébános Cicero és Szent Jeromos nyelvének higgadt méltósága mögé menekült, és igyekezett nem tudomást venni a magyar nyelvű óbégatásról.
A főhadnagy azonban nem hagyta. Fejébe nyomta kakastaréjos sisakját, döngő léptekkel kimasírozott az oltár elé, és ráförmedt a papra:
- Hallja-e tisztelendőséged! Ennek a falunak hiányzik a tűz! Nem az volt-e a Biblia legnagyobb csodája, amikor Illés prófétát tüzes szekéren ragadta az égbe az Úr?
Erre már felszegte fejét az öreg plébános.
- Nem fiam. - vágta rá misék ezrein iskolázott, zengzetes hangon. - A Biblia legnagyobb csodája az volt, amikor Bálám szamara megszólalt anélkül, hogy bárki is kérdezte volna!
——-
Fejezzem ki magam még érthetőbben?
2010. július 26., hétfő
A lelkek mélyén bujdosó Atlantisz
A feledés örvényébe lehullt,
Vak ködével takarta be a Múlt,
Titkát tagadja néha még az ég is,
S emlékét őrzi minden ősi mégis.
—-
Az ember fennen tagadja, de sejti,
Hírét-nevét a lelkek mélye rejti,
Ott rejtőzik, mint hitünk meghitt éke,
S mint a Jövő utolsó menedéke.
Vak ködével takarta be a Múlt,
Titkát tagadja néha még az ég is,
S emlékét őrzi minden ősi mégis.
—-
Az ember fennen tagadja, de sejti,
Hírét-nevét a lelkek mélye rejti,
Ott rejtőzik, mint hitünk meghitt éke,
S mint a Jövő utolsó menedéke.
2010. július 25., vasárnap
Hírek a pusztában
A XIX. század végén ismert vándoranekdota volt a következő történet. Az alföldi pásztoremberek olyan mértékben kiszakadtak a környező civilizációból, hogy anekdoták százai beszéltek róluk.
Magam ezt a történetet már legalább öt-hat változatban olvastam. Sok visz szaladt le Tiszán és Dunán a születése óta, mintha most egészen másról szólna.
Lássuk:
——–
Egyszer egy pusztai juhászlegény házasodni akart, kénytelen volt bemenni a kijelölt városba, és meghallgatni a plébános oktatását - különben nem köthetett volna érvényes házasságot.
Mivel kezdte a plébános:
- Tudod-e, édes fiam, kik alkotják a három isteni személyt?
- Tudom hát, atyám: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A plébános nagyot sóhajtott. Eszerint eme pusztai barbár nem teljesen reménytelen eset. De - mivel a legény tekintete nem győzte meg - tovább kérdezősködött:
- Azt meg tudnád-e mondani, édes fiam, hogy a három isteni személy közül ki halt meg?
Nézett ám erre a legény - ugyancsak bambán.
- Hát meghalt? - nyögte boldogtalanul.
- Hát te még ezt se tudod? - csapott le a pap.
A legény összevonta a szemöldökét. Istennek eme dúsgazdag, kövér és tétlen papja úgy bámul most rá, mint éppenséggel birka volna, pedig hát próbálna csak az ilyen csuhás a pusztában boldogulni…
- Kérem alássan tisztelendő uram, - vágta rá felfortyanva. - tőlünk ugyan meghalhat akár mind a három, mert a mi pusztánkra nem jár újság!
——-
Fejezzem ki magam még érthetőbben?
Magam ezt a történetet már legalább öt-hat változatban olvastam. Sok visz szaladt le Tiszán és Dunán a születése óta, mintha most egészen másról szólna.
Lássuk:
——–
Egyszer egy pusztai juhászlegény házasodni akart, kénytelen volt bemenni a kijelölt városba, és meghallgatni a plébános oktatását - különben nem köthetett volna érvényes házasságot.
Mivel kezdte a plébános:
- Tudod-e, édes fiam, kik alkotják a három isteni személyt?
- Tudom hát, atyám: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A plébános nagyot sóhajtott. Eszerint eme pusztai barbár nem teljesen reménytelen eset. De - mivel a legény tekintete nem győzte meg - tovább kérdezősködött:
- Azt meg tudnád-e mondani, édes fiam, hogy a három isteni személy közül ki halt meg?
Nézett ám erre a legény - ugyancsak bambán.
- Hát meghalt? - nyögte boldogtalanul.
- Hát te még ezt se tudod? - csapott le a pap.
A legény összevonta a szemöldökét. Istennek eme dúsgazdag, kövér és tétlen papja úgy bámul most rá, mint éppenséggel birka volna, pedig hát próbálna csak az ilyen csuhás a pusztában boldogulni…
- Kérem alássan tisztelendő uram, - vágta rá felfortyanva. - tőlünk ugyan meghalhat akár mind a három, mert a mi pusztánkra nem jár újság!
——-
Fejezzem ki magam még érthetőbben?
2010. július 24., szombat
Nyáréj
Suttog az éjben az alkonyi körtefa lombja,
Elmegy a nappali száz buta gond nyugalomba.
Nősül a Hold: üde csillagfény a kelengye,
Nászát élvezi áldva az éjszaka százszínű csendje.
Nyár ezer illata száll ma,
Hadd legyen édes a fáradt emberek
Álma.
Elmegy a nappali száz buta gond nyugalomba.
Nősül a Hold: üde csillagfény a kelengye,
Nászát élvezi áldva az éjszaka százszínű csendje.
Nyár ezer illata száll ma,
Hadd legyen édes a fáradt emberek
Álma.
2010. július 23., péntek
Szőke nő zűrben az űrben - LXVIII.
HATVANNYOLCADIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Karen igyekezett magát kivonni a sokkhatás alól. Ez az alak két dologban biztos. Először is abban, hogy képes kikényszeríteni, hogy teljesítsem a küldetést. Másodszor pedig abban, hogy utána megölet. Ebben is lehet valami előny, ezt kell most a javamra fordítanom.
További habozás nélkül megkérdezte:
- Mi a módja annak, hogy megkeressem?
Elég primitív csapda volt, de meg kellett próbálnia. Ha biztos benne, hogy meghalok, talán viszonylag könnyűszerrel ad majd információkat. A beosztottai nem merészelnék, de ő esetleg megteszi.
A hivatásos barátnő foglalkozással együtt járó számtalan különféle tanfolyam egyik leggyakoribb témája volt a személyiség-elemzés. Ennek a tudománynak az alapjait valaha, a XX. század végén rendőrségi szakemberek vetették meg, és elsősorban sorozatgyilkosok felkutatásánál alkalmazták. Most is volt még ilyen ágazata, de a legkeresettebb személyiség-elemzők általában a nagy cégeknek dolgoztak, ahol a konkurencia kulcsembereinek személyiségét kellett feltérképezniük.
A hivatásos barátnők a leggyakrabban gazdag és nagyhatalmú emberekkel érintkeztek, ezért létérdekük volt az ilyen személyiségek minél alaposabb ismerete. Természetesen az ilyen tananyag a bunkók számára szigorúan tilos, sőt büntetendő volt, de a FreeMiss illetékesei megtalálták a módját, hogy valamelyik harmad-vagy negyedrangú személyiség-elemzőt bevonják alkalmazottaik oktatásába.
Karen biztos volt a dolgában. A hasonló zsarnoki személyiség a maga körén belül voltaképpen szibarita, és nem érzi szükségét mindazon szabályok megtartásának, amelyeket a beosztottaira kényszerít.
- Mi a módja annak, hogy megkeressem?
A főnök elhúzta a száját. Milyen ostoba ez a ribanc!
- Tudjuk ám, hogy tudomása van a térmanipulátorról, kedves Miss Kadlecikova. – felelte gúnyos mosollyal. – Minket egy magafajta nem tud megtéveszteni.
Karen lesütötte a szemét, és igyekezett elvörösödni. Közben feszülten figyelt. Ez még nem volt igazi információ, de a következő mondatokban már abból is leeshet néhány morzsa.
A főnök csaknem elvigyorodott. Nincs szebb annál, ha az ember ekkora fölénybe kerül egy ilyen jöttment nővel szemben. Hogy elapadt a szava! Megszeppent, a száját is befogta. A nőknél ez csalhatatlan jele a szellemi kapitulációnak, hiszen a nők köztudottan reggeltől estig pofáznak, soha be nem áll a szájuk. Már csaknem sajnálta ezt a szerencsétlen szőkét. Csak ez a gügye kölyök ne vigyorogna ilyen idétlenül. Elrontja a legszebb pillanatot. Alighanem eljött az ideje, hogy lecserélje.
Maradéktalanul kiélvezte a bal keze felől érkező zavaró vihogás ellenére is, hogy a nő semmit sem tud válaszolni az ő megjegyzésére. Tetten érte! Hiába, a tapasztalat sokat számít.
Karen óvakodott attól, hogy megszólaljon. Ha bármit mond, ezzel saját maga tereli másra a szót, az alkalom nem tér vissza, és ő kiszolgáltatva várhatja a halált. Nem szabad megszólalnia. Még nem.ki ez az ember? Talán tudós? Nemigen. Tudós Alonso, vagy Hussein. Ez nem, ez egy bürokrata.
- Szóval tudjuk, hogy maga tud a térmanipulációról, Kadlecikova, ne is próbáljon bennünket megtéveszteni.
A férfi arcán bamba, önelégült vigyor terpeszkedett el. Karen szíve nagyot dobbant. Most!
Egy pillanatot sem volt szabad várnia. Ahogy nem volt szabad megszólalnia az előző percben, úgy most hallgatnia nem volt tanácsos.
- A térmanipulátor visszajuttat engem a könnyűcirkálóra? – kérdezte annyira szőkenős-butás hangon, amennyire ilyesmire egyáltalán képes volt.
A férfi most már nem is vigyorgott: röhögött.
Milyen ostoba tyúk! Mennyire határtalanul ostoba!
- Hogy juttathatná, maga hülye tyúk? – vágta a szemébe két röhögőroham között. – A térmanipulátor nem visz akárhová, csupán az előre kijelölt helyekre, ahol a hívószámot már valaki elhelyezte. Minden egyéb ugrás találomra történik.
Karen biztos volt benne, hogy a cirkálót nem lehet elérni a térmanipulátorral, hiszen akkor már nélküle is régen a hatalmukba kerítették volna. De mi lehet az a hívószám?De a legfontosabb információt az utolsó mondat rejtette.
Létezik találomra történő ugrás. Mégis van menekvés?
- Miss Satana hadnagy a Különleges Erőtől segít önnek, hogy minél gyorsabban végrehajtsa a feladatát. Jöjjön be a hadnagy.
Mi az, hogy Különleges Erő? Van ilyen nevű alakulat.
Kivágódott az ajtó, és egy súlyos test lépett a szőke nő mögé. Karen lassan hátrapillatott, és – meghűlt benne a vér.
Folytatása következik.
Íródott Nyuzga javaslatára
Karen igyekezett magát kivonni a sokkhatás alól. Ez az alak két dologban biztos. Először is abban, hogy képes kikényszeríteni, hogy teljesítsem a küldetést. Másodszor pedig abban, hogy utána megölet. Ebben is lehet valami előny, ezt kell most a javamra fordítanom.
További habozás nélkül megkérdezte:
- Mi a módja annak, hogy megkeressem?
Elég primitív csapda volt, de meg kellett próbálnia. Ha biztos benne, hogy meghalok, talán viszonylag könnyűszerrel ad majd információkat. A beosztottai nem merészelnék, de ő esetleg megteszi.
A hivatásos barátnő foglalkozással együtt járó számtalan különféle tanfolyam egyik leggyakoribb témája volt a személyiség-elemzés. Ennek a tudománynak az alapjait valaha, a XX. század végén rendőrségi szakemberek vetették meg, és elsősorban sorozatgyilkosok felkutatásánál alkalmazták. Most is volt még ilyen ágazata, de a legkeresettebb személyiség-elemzők általában a nagy cégeknek dolgoztak, ahol a konkurencia kulcsembereinek személyiségét kellett feltérképezniük.
A hivatásos barátnők a leggyakrabban gazdag és nagyhatalmú emberekkel érintkeztek, ezért létérdekük volt az ilyen személyiségek minél alaposabb ismerete. Természetesen az ilyen tananyag a bunkók számára szigorúan tilos, sőt büntetendő volt, de a FreeMiss illetékesei megtalálták a módját, hogy valamelyik harmad-vagy negyedrangú személyiség-elemzőt bevonják alkalmazottaik oktatásába.
Karen biztos volt a dolgában. A hasonló zsarnoki személyiség a maga körén belül voltaképpen szibarita, és nem érzi szükségét mindazon szabályok megtartásának, amelyeket a beosztottaira kényszerít.
- Mi a módja annak, hogy megkeressem?
A főnök elhúzta a száját. Milyen ostoba ez a ribanc!
- Tudjuk ám, hogy tudomása van a térmanipulátorról, kedves Miss Kadlecikova. – felelte gúnyos mosollyal. – Minket egy magafajta nem tud megtéveszteni.
Karen lesütötte a szemét, és igyekezett elvörösödni. Közben feszülten figyelt. Ez még nem volt igazi információ, de a következő mondatokban már abból is leeshet néhány morzsa.
A főnök csaknem elvigyorodott. Nincs szebb annál, ha az ember ekkora fölénybe kerül egy ilyen jöttment nővel szemben. Hogy elapadt a szava! Megszeppent, a száját is befogta. A nőknél ez csalhatatlan jele a szellemi kapitulációnak, hiszen a nők köztudottan reggeltől estig pofáznak, soha be nem áll a szájuk. Már csaknem sajnálta ezt a szerencsétlen szőkét. Csak ez a gügye kölyök ne vigyorogna ilyen idétlenül. Elrontja a legszebb pillanatot. Alighanem eljött az ideje, hogy lecserélje.
Maradéktalanul kiélvezte a bal keze felől érkező zavaró vihogás ellenére is, hogy a nő semmit sem tud válaszolni az ő megjegyzésére. Tetten érte! Hiába, a tapasztalat sokat számít.
Karen óvakodott attól, hogy megszólaljon. Ha bármit mond, ezzel saját maga tereli másra a szót, az alkalom nem tér vissza, és ő kiszolgáltatva várhatja a halált. Nem szabad megszólalnia. Még nem.ki ez az ember? Talán tudós? Nemigen. Tudós Alonso, vagy Hussein. Ez nem, ez egy bürokrata.
- Szóval tudjuk, hogy maga tud a térmanipulációról, Kadlecikova, ne is próbáljon bennünket megtéveszteni.
A férfi arcán bamba, önelégült vigyor terpeszkedett el. Karen szíve nagyot dobbant. Most!
Egy pillanatot sem volt szabad várnia. Ahogy nem volt szabad megszólalnia az előző percben, úgy most hallgatnia nem volt tanácsos.
- A térmanipulátor visszajuttat engem a könnyűcirkálóra? – kérdezte annyira szőkenős-butás hangon, amennyire ilyesmire egyáltalán képes volt.
A férfi most már nem is vigyorgott: röhögött.
Milyen ostoba tyúk! Mennyire határtalanul ostoba!
- Hogy juttathatná, maga hülye tyúk? – vágta a szemébe két röhögőroham között. – A térmanipulátor nem visz akárhová, csupán az előre kijelölt helyekre, ahol a hívószámot már valaki elhelyezte. Minden egyéb ugrás találomra történik.
Karen biztos volt benne, hogy a cirkálót nem lehet elérni a térmanipulátorral, hiszen akkor már nélküle is régen a hatalmukba kerítették volna. De mi lehet az a hívószám?De a legfontosabb információt az utolsó mondat rejtette.
Létezik találomra történő ugrás. Mégis van menekvés?
- Miss Satana hadnagy a Különleges Erőtől segít önnek, hogy minél gyorsabban végrehajtsa a feladatát. Jöjjön be a hadnagy.
Mi az, hogy Különleges Erő? Van ilyen nevű alakulat.
Kivágódott az ajtó, és egy súlyos test lépett a szőke nő mögé. Karen lassan hátrapillatott, és – meghűlt benne a vér.
Folytatása következik.
2010. július 22., csütörtök
Hajnali buszföldrajz
Az élemedett korú Ikarusban már most is fullasztó a levegő. Az otthonosan kopott, bőr-és izzadságszagot árasztó ülések legtöbbje tele, de még imitt-amott akad ülőhely. Nemrég múlt reggel hat.
Velem szembe jó ötvenes házaspár ül le. Álmosak még, a hölgy cicásan simul az urához. A férj tagbaszakadt ember, jókora, a póló alól kikandikáló sörpocakkal, ősz harcsabajusszal. Hatalmas tenyerét a neje vaskos, rózsás rózsaszín combján nyugtatja.
A busz döcög, levegő süvít a nyitott ablakokon, szundikálni próbálok a tömérdek MP-3 lejátszó egymást túllicitáló lármája keltette idétlen kakofónia közepette.
Félálomban hallom a beszélgetést.
- Hallottad, hogy a Jucika lánya Sidney-ben van? - búgja az asszonyka.
- Hallottam hát! - vágja rá a teremtés koronája, de a hangjából érezhető: dehogyis hallotta.
Csönd. A férj hortyog egyet.
- Alszol?
Fékez a busz. Csaknem az ölükbe esem. Sorompó előtt állunk, pokoli a hőség. Mi lesz később?
Ahogy elindulunk, a férj ismét hortyog.
- Hallod?
- Mi van, mi van?
-Hol van az a Sidney? Németországban?
- Dehogy, te hülye! - szeretettel simít végig a nő arcán, a másik kezével jót markol a combhúsába. Elnéző mosollyal nyugtázza a felesége butaságát. Hiába, a női agy…
- Hát hol van?
- Brazíliában.
Velem szembe jó ötvenes házaspár ül le. Álmosak még, a hölgy cicásan simul az urához. A férj tagbaszakadt ember, jókora, a póló alól kikandikáló sörpocakkal, ősz harcsabajusszal. Hatalmas tenyerét a neje vaskos, rózsás rózsaszín combján nyugtatja.
A busz döcög, levegő süvít a nyitott ablakokon, szundikálni próbálok a tömérdek MP-3 lejátszó egymást túllicitáló lármája keltette idétlen kakofónia közepette.
Félálomban hallom a beszélgetést.
- Hallottad, hogy a Jucika lánya Sidney-ben van? - búgja az asszonyka.
- Hallottam hát! - vágja rá a teremtés koronája, de a hangjából érezhető: dehogyis hallotta.
Csönd. A férj hortyog egyet.
- Alszol?
Fékez a busz. Csaknem az ölükbe esem. Sorompó előtt állunk, pokoli a hőség. Mi lesz később?
Ahogy elindulunk, a férj ismét hortyog.
- Hallod?
- Mi van, mi van?
-Hol van az a Sidney? Németországban?
- Dehogy, te hülye! - szeretettel simít végig a nő arcán, a másik kezével jót markol a combhúsába. Elnéző mosollyal nyugtázza a felesége butaságát. Hiába, a női agy…
- Hát hol van?
- Brazíliában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
