Múltba röppent Pillanatok

Múltba röppent Pillanatok
Jövőbe emelnek,
Ha friss és tiszta marad a
Bennük élő

Gyermek.

A bennünk élő Pillanat

Soha el nem fárad,

Ha megújulnak bennünk a

Hitek és a

Vágyak.

Ránk az Isten öreg szeme

Csupán addig réved,

Amíg látja a független

Szent 

Egyéniséget.

Ritmus az élet alapja

Ritmus az Élet alapja,
A dallamot Isten adja.

A Teremtés vers és zene;

Ritmus az Élet lényege,

Ritmus a

Lét,

Tűz,

A madár;

Ritmus nélkül minden - halál.

Ez a Létünk végső titka;

Ritmus az Élet alapja.

Panaszkodjon, aki fél!

Panaszkodjon, aki fél!
Felbőszült az őszi szél,
De ez az ősz 
Sem lesz rosszabb
Semmivel

A többinél.

Panaszkodjon, aki fél!

Úgyis eljön majd a tél!

De annak is vége lesz majd,

És a tavasz

Visszatér.

Panaszkodjon, aki fél!

Őszintén a boldog él,

Csak Isten előtt derül ki,

Mi a fontos,

Ki mit ér.

Az Ősz kánont sose ismer

Az Ősz kánont sose ismer;
Nem bámul,

Felelni is mer,

S közömbös latyakba temet

Önelégült közhelyeket.

Indogermán hangtörvények

Száraz falevéllé érnek,

Sose vittek igazságra,

Lehullanak Grimm sírjára.

Az őszi tócsa kocsonyás;

Csupa kinyilatkoztatás,

Csupa kétségtelen tények,

Lábunk alatt véget érnek.

Fejünkre tőbbé nem nőnek,

De jól kerüljük ki őket.

Az Ősz kánont sose ismer;

Nincs ellentétben a Hittel,

De felfuvalkodottsággal

Hivatal módra nem házal.

Hazugságokat nem hisz el,

Alámos, semmibe cipel.

Jeges finnugor őshazák

Nem jönnek az úton tovább,

Se sosem volt közös nyelvek,

Se holtnak született elvek.

Az Ősz kánont sose ismer;

Őt se érti más,

Csak Isten.

Októberi tél-küszöbön

Októberi tél-küszöbön
Sóhajt a jövendő

Öröm.

Tovatűnt már a nyár-sereg,

Csíp a hajnal,

Fagy közeleg.

A Nap egyre később kel fel;

Az Örömre vigyázni kell.

Nem tragédia a

Létünk;

Örömből,

Örömnek élünk.

Ahogy itt lenn,

Úgy odafönn;

Októberi tél-küszöbön.

Fáradt októberi este

Fáradt októberi este;

Reszket fenn az égbolt teste.

Hosszú fénysor sötét úton,

Ősz-dal pendül sűrű húron.

Vén október-kísértetek

Reflektorfényben fürdenek.

Jobbról-balról baljós árnyak;

Nehéz percek múltba szállnak.

Halovány őszi csillagok;

Végre,

Végre

Itthon vagyok.

Rossz jövő Múltat keresne;

Fáradt októberi este.

Október mítoszvilága

Október mítoszvilága

Szürke ködökbe van zárva.

Árnyát a fény most leli meg;

Hőséget gyászol a hideg.

Fanyar nosztalgia-illat

Visszatekintésre biztat.

Minden óra fürkészve jár,

Trója falára gólya száll.

Október mítoszvilága

Örökké a végét járja,

Mintha nemlétbe görögne,

Mégis létezik örökre.

Sejtelmes temetői tér

Félelmetes telet ígér.

Sejtelem rémképpé vénül;

Trója már ostromra készül.

Október mítoszvilága

Mégsem komor,

Nem is gyáva.

Lehámlik kényelem-kéreg;

Újjászületik

A Lélek;

S új határozottság oson

A jéghideg alkonyokon

Tettek elé,

Jövő felé;

Minden 

Dicsőség 

Istené.

Mindig rejtély a Hit ára;

Köd borul Trója várára.

Múltunk önigazolása

Október mítoszvilága.