Köszönöm, hogy ott lehettem!

 

Köszönöm, hogy ott lehettem,

Asztalotokhoz ülhettem,

Hogy Közétek beléphetek,

Hogy Veletek érezhetek,

Hogy Örömöt találhatok,

Hogy Közétek tartozhatok,

Hogy ünnepelni mehettem;

Köszönöm,

Hogy

Ott 

Lehettem!

Eridanus-kanyarulat

Eridanus-kanyarulat

Meleg sugarakkal fogad.

Elaggott a régi átok;

Vannak igazi 

Barátok.

Lobog-e a 

Szent Tűz?

Ég-e?

Messze még a kanyar vége.

Szeretett vitorlám dagad,

Büszkén nézem a partokat.

Nyár van,

Élek,

Hajóm szalad;

Eridanus-kanyarulat.

Kozmopolita Palika

Kozmopolita Palika

Hazát csapott a zaciba,

Kiváltani nem tervezi,

"Törzsi szempont" nem érdekli.

Igazi "haladó" modul,

Pénz szavára ingyen vonul,

Sürög-forog, mireg-morog;

Éljenek a komprádorok.

Rossz polkorrekt szájkosárral

Alpári modorban szájal,

Ha mögötte van a csapat,

Szidja, akit szidni szabad,

Igazság csak nála akad,

Annyit tud, amennyit szabad.

Üvölti, ami ráragad,

Annyit ért, amennyit szabad.

Ha nem szabad, sose ásít,

Hogyha kérdik, antifásít.

Mint szamár a dohos zabra,

Vágyik a sokkal rosszabbra.

Agyában kolompkarika;

Kozmopolita Palika. 

Protekciót sose vártam

Protekciót sose vártam,

Protektor után nem jártam.

Korrupció nem kenyerem,

Nem gyakorlom,

Nem keresem.

Gyűlésekre sose járok,

Szekértáborba nem állok.

Titulusaim nincsenek,

Ha vannak,

Akkor se lesznek.

Nem fog rólam szólni soha 

Semmi hivatal-hozsanna.

Brancsok Napja nélkülem kel,

Rendfokozat nem érdekel.

Nem tartozom annak-ennek,

Megmaradok

Függetlennek.

Nem integrálhat magába

Az "irodalom világa".

Poétikám magam mérem;

Egyedi a

Véleményem.

Ha emiatt hülye vagyok;

Ezután is az maradok.

Platón és a politika

Platón és a politika

Nem is tartozik egy lapra.

Mint vén test,

Meg tiszta Lélek;

Mint a felszín,

Meg a Lényeg.

Pedig Platón sem tűnt többnek,

Még ő sem indult különbnek...

Fiatalon úgy gondolta,

Hogy Ő meg a politika...

Amikor felnőtté érett,

Higgadt fejjel továbblépett.

Nem lett volna korrupt soha,

Nem hajlott a rossz alkura,

Nem tudott volna falazni,

Se másokat rágalmazni,

Szavazat után szaladni,

Csőcseléket uszítani,

Hatalom nem ösztönözte,

Platón maradt -

Mindörökre.

Besenyő vizenyő

Besenyő
Vizenyő;
Csődbe jutott
Történelmünk
Levesébe

Belefő.

Vén zupás

Nagy futás;

Hogy lehetett menekülés

Egy szervezett

Foglalás?

Besenyő

Heverő;

Álságos

Őstörténetünk

Nagy

Igazság-temető.

Vén Urál

Nem dudál;

Letagadott

Történelmünk

Előbb-utóbb

Helyreáll.

Besenyő

Csepegő;

Jeges

Észak-földbe fagyott

A finnugor

Levegő.

Szlavofil

Luftot ír;

Sohasem volt

Szláv lakosság

Őshazáért

Sose

Sír.

Besenyő

Etető;

Nem jó, ha 

Múlt-tudományban

Jelen gőg

A vezető.

Fűkasza

Évszaka;

Kárpát-medencében

Nem volt

Indogerrmán

Őshaza.

Besenyő

Remegő;

Indogermán kultúrfölény?

Lyukas

Bádoglegyező!

Téveteg,

Emberek;

Hamis múltba 

Küldtek minket

Mindenféle

Schlözerek.

Besenyő

Jégeső;

Bolondgombát

Termesztett a

Nagy

Őshaza-kereső.

Hun torok

Kuporog;

Régen is

Ugyanitt éltek

A finnek

Meg ugorok.

Besenyő

Csecsemő;

Penészes

Történelembe

Kell már

A friss

Levegő!

Vén fakó

Szűrszabó;

Boldogasszony

Népe volt itt

Az igazi

Őslakó.

Besenyő

Keltető;

Többet ér egy

Jó feleség

Mint akárhány

Szerető.

Ég alatt

Pillanat;

A Kárpátok

Gyűrűjében

Tudnunk kell

Az

Igazat!

Az Idő színháztermében

Az Idő színháztermében
Ül tömérdek árnyalak;
A színpadon állandóan

Bohózatot játszanak.

A színházának egyetlen

Szerzője a Vén Idő,

Nem heréli darabjait

Semmiféle rendező.

Díszleteit színészei

Cserélgetik szüntelen,

Kellékes - másodállásban -

Az öreg Történelem.

Abszurd párbeszédek mögül

Kacsingat a misztikum,

Szinte sose veszi észre

A tapsoló publikum.

Árny-közönség a tréfától

Mindig könnyekre fakad,

Amelyik magára ismer,

Örökre csöndben marad.

Ha nagy néha a színpadról

Meghallják Isten szavát,

Elnémul a taps. Helyette

Lesz ünnepi némaság.

Akad árny-néző aki már

Évezredek óta vár,

Egyelőre nem fog rajta

Se Élet, se a halál.

Csak ülnek rendületlenül.

Addig gubbasztanak itt,

Míg egyszer talán megértik

Majd a világ titkait.

Számukra a buta végzet

Mindig csak végzet marad;

Elrendelésből csak újabb

Fekete fátum fakad.

Páholyában a Vén Idő

Vendéget ritkán fogad;

Az drága.

Más nem is jöhet,

Csak a 

Szabad Akarat.

Az Idő színháztermében

Bohózatot játszanak;

Önmagának gyón a zsöllyén

A tömérdek árnyalak.