A Kárpát-medence Múltja

A Kárpát-medence Múltja
Roppant jégmező,
Benne rejlik
Az Igazság,
Meg tán

A Jövő.

A tudomány politika

Piacán zenél,

Elméletei többsége

Kutykuruttyot ér.

Ma még mindig délibábok

Után szaladunk,

Kárpát-medence 

Múltjáról

Semmit sem tudunk.

800 körül a 

Kulcs, ahol

Behatolhatunk;

Meg fogunk lepődni attól,

Amit felhozunk.

Indogermán kultúrhályog

Lassan oszlik el,

Morva meg dákoromán had

Füstbe menetel.

Egyszer meg fogjuk tudni, hogy

Mi is az 

Alap,

Ami fontosabb, mint minden

Hódító hadak.

Hol lakott

A Boldogasszony?

Ki volt Emese?

Mi volt itt az avarok és

Hunok szerepe?

Ha elég mélyre ásunk, majd

Kiderül az is,

Hol kezdődött el a magyar

Etnogenezis.

Amíg mélyre le nem ásunk,

Nincs igaz Jövő,

A Kárpát-medence Múltja

Roppant jégmező.

Csupán az Erkölcs abszolút

Csupán az Erkölcs abszolút
Azon át vezet

Igaz Út.

Más, ami objektív, nincsen;

Onnan vigyáz ránk 

Az Isten.

Minden, ami annak tűnne,

Tudatunkon van átszűrve.

Relatív jár anyag nyomán;

Nem abszolút, ami profán.

Sohasem lesz szép, ami rút;

Csupán az Erkölcs abszolút.

Döntéshozó, hirtelen Nyár

Döntéshozó, hirtelen Nyár,

Múlt, Jövendő glédába áll.

Tanácstalan, halvány egek

Izzadnak pogány meleget.

Célnak változás az ára;

Minden más lesz nemsokára.

Fészket cserél sok kismadár;

Döntéshozó, hirtelen Nyár.

A néhai Boba Imre

Történész

Szlavisztikus volt,

Boba Imre,

Aki a "nagymorva" képzelgéseket

Végleg

Helyre tette.

Győrben született,
Lengyelországban élt,
Bogláron érettségizett
Az egykori könyvtárban,
Ahol jóval később,
Gyermekkoromban

Magam is sokszor jártam.

Kard a kezében

Nem lehetett,

Volt helyette

Tudós szakértelem,

Türelem, meg

Forrásismeret.

Itthon

A kommunista önkény

Fenyegette,

Ezért a világot

A nyakába vette;

Nem állt meg

Héraklész oszlopainál

Amerikában lett

Egyetemi tanár.

Huszadik századunk

Keserű,

Fanyar;

Trianon karmában nyög

A Magyar;

A területrabló 

Történelmet

Teret,

Időt

Vissza-trianonizál;

Útjában más

Nem áll.

Csak az Igazság,

Meg Boba Imre

Amerikai

Egyetemi tanár.

Mint süllyedő hajó oldalán

A lékek,

Úgy növekedtek,

Terjedtek,

Fertőztek

Loptak, öltek

A dákoromán,

Meg nagymorva

Képzelgések.

"Szlovák Dunántúl"

Meg

"Szláv korridor"

A háttérben ott lappang valahol

A kültelki gigantománia

Jelképe

A nagy,

A nagyon nagy Morávia..

Területrabló

Múltat, jelent facsar,

Talán nem is élt itt soha

Magyar;

A papírmasé történelem nyomán

Tán itt mindenki szláv volt,

Vagy román.

A területrabló 

Történelmet

Teret,

Időt

Vissza-trianonizál;

Útjában más

Nem áll.

Csak az Igazság,

Meg Boba Imre

Amerikai

Egyetemi tanár.

Az idő nem lázad,

Nem keres magának 

Másik házat,

Nincs benne gőg,

Sem alázat,

A néhai kilencedik század

Nem ölt álruhát,

Nem szolgál modern

Ideológiát,

Csak őrzi titkait

Mindig tovább.

Míg valaki meg nem fejti,

Azokat soha el nem felejti.

Forrásismeret,

Hozzáértés,

Alázat;

Boba Imre megmutatta,

Milyen is volt a valóságban

A kilencedik század.

Isten veled,

Ideológia;

Kipukkadt a luftballon:

Nagy-Morávia.

Ha vizsgálgatjuk komolyan:

Volt, de mégse,

Nem ott,

Nem akkor,

Nem olyan...

Délen,

Nem a Felvidéken;

Nem ország,

Tán csak város;

Vagy csak afféle;

Sohasem volt

Csehszlovákia

Középkori előképe.

Történész

Szlavisztikus volt,

Boba Imre,

Aki a "nagymorva" képzelgéseket

Végleg

Tönkre tette.

A képzelt

Nagy Moráviának

Lassacskán

Vattaszakálla nő,

Már nem neki dolgozik

Az Idő.

Fény derül majd

Az igazi

Történelemre;

Az első lépést már megtette

Boba Imre.

Vízöntő sosem adja fel

Vízöntő sosem adja fel
Nem alkuszik.

Nem vezekel.

Amíg csak az Idő látja,

Önt előre,

Zúdít hátra.

Sohasem csak úgy szerteszét,

Szorítja az Idő kezét.

Egyszerre előre-hátra,

Múlt és Jövő szája tátva.

Idő és Akarat Őre;

A Múltja lesz

A Jövője.

Sohasem felejt,

De figyel;

Vízöntő sosem adja fel.

Styx partján, túl a Hegyeken

Styx partján,
Túl a Hegyeken.
Mindent áthat a 

Kegyelem.

Hétköznapi őrültségek

Oda többé el nem érnek.

Nincs se finálé,

Se nyitány;

Nagyokat ásít a hiány.

Nyugalom,

Rezzenéstelen;

Styx partján,

Túl a Hegyeken.

Európa agyhalála

Elmezavarban a túlfejlett, suta vén Európa;

Önmaga ellen tör; értelmes szava sincs.