Ősrobbantott csirkeragu

Ősrobbantott csirkeragu;

Profán hitek társa a bú.

Törzsfejlődő álmítoszok

Műszíve benzinel dobog.

Szomorú logika-zárda

Anyagelv-börtönbe zárva.

Értelem vad zuhataga

Zuhan a céltalanságba...

Múló derű, örök ború;

Ősrobbantott csirkeragu.

Hosszúak a téli esték

Hosszúak a téli esték;

Nem dogmákban az üdvösség.

Fagyos égen Hold imbolyog;

Hátunk mögött a tegnapok.

Minden csupa most, meg soha;

A Jövő: döntések sora.

Egyéni a

Felelősség;

Hosszúak a téli esték.

Gonosz sötét idő-spirál

Gonosz sötét idő-spirál

Megint pusztulásba citál...

Programozott hanyatlásban,

Rossz dekadencia-mázban,

Hazug fejlődési lázban,

Kegyetlen malom-spirálban

Ballag az ember lefelé,

Talán új kőkorszak felé.

Szabadulni kéne tőle,

Ki kéne lépni belőle.

Gonosz sötét idő-spirál,

Mindig profán,

Mindig sivár.

Programozott hanyatlásban,

Visszatérő pusztulásban

A hamis evolúció,

Meg a becsapott ráció

Nem adnak tiszta láthatárt,

Csak ragadnak egyre tovább.

Előző emberiségek

Tudattalanunkban élnek.

Ős Múlt emlékei

Bennünk,

Lábunk alatt és

Felettünk...

Szegény tudományunk morog,

Sose voltak aranykorok,

Minden egyszeri, egyedi...

De nem kéne legyinteni...

Gonosz sötét idő-spirál

Hit olvad,

Az Erkölcs - szikár.

Programozott hanyatlásban,

Álságos mindentudásban

Fut velünk a futószalag,

Istentől egyre távolabb.

Pedig bennünk

Érzés,

Tudás;

Lelkünkben van a megoldás.

Szabadulni kéne tőle,

Ki kéne lépni belőle.

Gonosz sötét idő-spirál;

Ha akarunk,

Egyszer

Megáll.

Kilépünk belőle

Egyszer,

S találkozunk majd

Istennel.

Széllelbélelt Január

Széllelbélelt Január

Áll a Jövő-kapunál,

Gúnyosan bámul a Tél,

Rossz megalkuvást remél.

Jöjjön derűre ború,

Gonosz váltás, háború,

Járjon át minket a szél,

Legyen örök lelki Tél.

Legjobb, ha nem alkuszunk,

Még csak vállat se vonunk.

Ha nem félünk, 

Jön még Nyár;

Széllelbélelt Január.

Göröngyös úton Istenhez

Göröngyös úton Istenhez;
Ember sóhajt,

Idő rendez.

Egyre messzebb a Szeretet,

Járt út oda alig vezet.

Felvilágosultság gőgje

Az Alázatot legyőzte,

Azóta az ember "halad".

Istentől egyre távolabb.

Mégis meg kéne próbálni;

Rá kell 

Az útra találni,

Mert a profán nem kegyelmez;

Göröngyös úton,

Istenhez.

Őstörténetünk útra kelt

Őstörténetünk útra kelt,

Száműzetése tán letelt.

Messzi Urálban menetelt,

Ob vidékén jeget legelt,

Dogmákkal hiába perelt,

Északi sarkkörön telelt.

De most új vihar kavarog,

Inognak a hamis tanok.

Őstörténetünk megy tovább,

Vállára veszi batyuját,

Nézhet valódi Múlt felé,

Elindulhat - 

Hazafelé.

Újév napján ködös hideg

Újév napján ködös hideg;

Nem hódolok be senkinek.

Hatvanharmadik évemben

Az Életet még élvezem.

A magam platformján állok,

Kánonokra fittyet hányok.

Vén szirén akárhogy dadog,

Az maradok, aki vagyok.

Újév, jó hírek,

Remények;

Köszönöm, Uram, hogy élek!

Szabad Akaratban hiszek;

Újév napján ködös hideg.