Valamikor nagyon régen

Valamikor nagyon régen,

Jégkorszakok szünetében,

Jégkorszakok szünetében,

Téres Kárpát-medencében,

Téres Kárpát-medencében,

Ó időben, régi térben

Titokseregek vonultak,

Vagy tán mindig itt is voltak.

Más titkokkal találkoztak,

Titkot vittek, titkot hoztak,

Újabb titkokat fogantak,

Maguk után titkot hagytak.

Régi titkok között élünk,

Titok, ahová csak nézünk.

Akkor is Nap volt az égen,

Valamikor,

Nagyon régen.

Rádiokarbon szellemek

Rádiokarbon szellemek

Ködös múltból kísértenek.

Tőlük az enyészeté lett

Szép logikus őstörténet

Mesterséges építménye.

Nemcsak nézni,

Látni kéne,

Hogy a Múltnak nincsen vége;

A Múltnak sosem lesz vége.

A Múlt nem holt, és nem szabad,

Hanem velünk együtt halad,

Amíg játszadozunk vele,

S magunkat keressük benne.

A Múlt nem teológia,

Nem is ideológia,

Ahogy a kánonok nézik,

S ahogy a tankönyvek vélik.

Sok titok még a háttérben;

Minden egészen másképpen.

Az Igazság nem enyeleg;

Rádiokarbon szellemek.

Eridanus partjainál

Eridanus partjainál

A távozó hazatalál.

Ott sötétségből v an a hant,

Phaethon is oda zuhant.

Ott már dühöt lét nem farag,

Nincs se lemondás, se harag,

Nem borul felhőbe az ég,

Nincs győzelem, sem vereség.

Ott már csapda sincs semmiben;

A fáradt Idő megpihen.

Szűnik minden potenciál

Eridanus partjainál.

Eltévedt előőrseink

Eltévedt előőrseink

Baktatnak a starthoz  megint.

Azt hitték, a mennybe szállnak,

De csak zsákutcát találtak.

Doktrínákkal,

Isten nélkül -

Mindig ide jutunk végül.

Tradíciót megtagadva,

Sűrű mocsárba ragadva,

Műanyagra vetemedve,

Mint jégen a barnamedve,

Limlommal teleaggatva,

Abszurd nihilre tapadva,

Találva meddő világra;

Előőrs

Téves irányba.

Most már

Takarodót fújva,

Állhatunk a starthoz újra.

Eltévedt előőrseink..

Isten mosolyog, és

Legyint.

A komor szférák zenéje

A komor szférák zenéje
Szépen csengő dallamkoszorú;
Ott is dominál az Élet,
Ahol mindig

Minden szomorú.

A komor szférák zenéje

Csendesen szól

A Léthe fölött;

Ne érezhesse azt senki,

Hogy valahol

Minden eltörött.

A komor szférák zenéje

Betölti a sötét tereket;

Azt tartja meg

Önmagának,

Aki éppen

Mindent elfeled.

A komor szférák zenéje -

Vén titok a Teremtés alatt;

Egyáltalán nem az anyag,

Csak a Tudat,

Ami megmarad.

Élesedik a világ

Élesedik a világ,
Fut a közöny félre,
Most köszörülik a jövőt;
Háború

Vagy Béke?

Liberális kánonok

Holt nyelven hörögnek;

Abszurdumig vitt szkepszisek

Hitért

Könyörögnek.

Az abszurd irodalom

Valósággá érett;

Kimászott a fikcióból,

Szemünk elé

Lépett.

Abszurd lett a hétköznap,

Rózsaszín a járom,

Doktrínák mennek túl minden

Értelmes

Határon.

Minden fehér fekete,

A tiszta fej ritka,

Globális eszmerendszer a

Szögletest

Gurítja.

Az abszurd pénzhatalom

Groteszk módra jár el,

Készülődik számunkra a

Nagy

Globális láger.

Röfög már a túlerő,

A tompora viszket;

Azt képzeli, mindig mindent

A végzetek

Visznek.

Ateista hatalom,

Rafináltan álszent;

Szeretné, ha nem létezne

Erkölcsi

Világrend.

Elcsüggedni nem szabad,

Hinni kell

A Hitben;

Nem véletlen,

Nem is végzet

Hanem

Mégis:

Isten.

Csak epizód marad a

Globális anális;

Nem uralkodik sokáig

Ami amorális.

Rövid ideig ragyog

A groteszk varázsa;

Tiszta ellenhatás jön majd

A beteg hatásra.

Rossz ideológiák

Lapátra kerülnek;

Ideje jön hinnünk majd a,

Szemünknek,

Eszünknek.

Minden újra

Szentelve;

Lesz ezerszer

Áldott;

Dédunokáink láthatnak

Majd egy

Jobb 

Világot.

Tavasz-módra jött December

Tavasz-módra jött December;

Féljen, aki élni nem mer.

Tökéletlen világunkban

Sok rossz jövő-embrió van,

Gügye profán mozgalmárok

Szemén mindenféle hályog,

Isten-ellenes pénzhadak,

Erőszakra riasztanak,

Minden doktrína fekete;

Viszket a világ feneke...

Mégis remélhet az ember;

Tavasz-módra jött December.

Nincs másik téridő nekünk;

Élhetünk,

Ha élni merünk.

Isten minket szeret nagyon,

Figyel most is,

Hallgatagon.

Semmi nem alkalmi vétel;

Minden Élet

Próbatétel.

Messze Céljától az ember;

Tavasz-módra jött

December.