Az Idő szatócsboltjában

Az Idő szatócsboltjában
Áru a halál,
Aki megveszi, kifelé

Fejtetőre áll.

A szatócsbolt félig jurta,

Félig pagoda,

Minden napra jut valami

Akciós csoda.

Titkokat a boltos csak pult

Alatt tartogat,

Tudja, hogy' építették a 

Piramisokat.

Mítoszkedvelők számára

Van muníció,

Viszont mindig hiánycikk az

Evolúció.

A végzet, mint hibás termék

Raktáron marad;

Ezer évnél mindig többet

Ér egy pillanat.

Ünnepnapon reptetik a

Főnixmadarat;

A bátraknak akciós a

Szabad Akarat.

Bronzkor szülte ó remények

Bronzkor szülte ó remények

Valahol lelkünkben élnek.

Nemzedékról nemzedékre

Sír bennünk a tiport béke.

Vén Kárpátok körben állnak,

Sok bajt, katasztrófát láttak.

Háborúk fölé hajoltak,

Talán már bele is koptak.

Nyegle hódító had oson

Korról korra hágóikon,

Jégkorszaktól mostanáig

Az idő porszemmé mállik.

Reményekben élő béke;

Ma is ugyanaz a népe.

Hiába tömérdek vétek,

Hiába tömérdek érdek,

Mert bennünk is tovább élnek

A bronzkori ó remények.

Vén doktrínák temetője

Vén doktrínák temetője
A pokol tornácán;
Eszme-bohócait ide

Temeti a sátán.

Vén doktrínák temetője

Limbus köves hátán;

Fekete művirágot hoz

Sírjukra a sátán.

Vén doktrínák temetője,

Holt dogma-csoroszlyák;

Csupa epitáfiumban

Nyugszik a gonoszság.

Vén doktrínák temetője

Nem fér a Föld hátán;

Több kárt tettek a világban,

Mint maga a sátán.

Akkor örülhetünk egyszer

Igazabb világnak,

Hogyha majd sírja lesz itt az

Összes doktrínának.

Az őszutó Vízöntője

Az őszutó Vízöntője

A jövő-remények őre.

Biztatóan fenn az égen,

Ahogy mindig,

Ahogy régen.

Télen-nyáron fennen ragyog;

Övében ezernyi titok.

Őrségben áll, el nem gyengül

Hosszú korokon keresztül.

Az őszutó Vízöntője;

Rosszat sose kaptunk tőle.

Időn túli sötét liget

Időn túli sötét liget,

Régi lelkek ott pihennek.

Glédában áll ott a nemlét;

Leteszik volt élet terhét.

Nem lelkesednek,

Nem félnek;

Egyetlen szót sem beszélnek.

Lent tétova sötét árnyak;

Fent életvágy-madárszárnyak.

Gyülekezik 

Az Akarat;

S ami Titok,

Titok marad.

Nyugszanak földek és vizek;

Időn túli sötét liget.

Ignotum per ignotius

Értelmünkre büszkék vagyunk.

Azt hisszük, már sokat tudunk.

Hivatkozunk,

Rendszerezünk,

Úgy véljük, bölcsebbek leszünk,

Ha a tudást képletekbe,

Virtuális építménybe,

Gőgös infrastruktúrába,

Fontoskodó tudományos

Intézmények

Zárt ökoszisztémájába,

Könyvtárakba,

Videókba,

Előkelő bikkfanyelvbe

Rejtjük;

Akkor gyorsan elfelejtjük,

Hogy a végső igazságnak

Néha-néha

Legfeljebb csak 

Apró részét

Sejtjük...

Ignotum per ignotius..

A tudományos clericus

Isten végső dolgaiban

Maga is csak

Laikus.

Ignotum per ignotius.

Sótlan a leves,

Nyers a hús,

A tészta keletlen;

Ismeretlent magyaráz egy

Másik ismeretlen.

Azt képzeli a tudomány,

Hogy irányt szab,

Sorsot ás;

Pedig csupán disznóhólyag

Mindenféle

Objektivitás.

Tudományunk

Hősi pózban

Semmit tartó

Petyhüdt testű

Pápaszemes

Géniusz..

Ignotum per ignotius.

Matéria az elve,

Erkölcsi célját

Régen elfeledte;

Atombombákat készít,

Meg még ki tudja, mit...

Tömegeket csal,

Parasztot vakít,

S a pénz mögött

A háttérben

Sunyít.

Csak néhány önelégült pillanat,

Amiből száz év múlva

Semmi sem marad,

Örök átmenet,

S kézen-közön

Sok pátosz,

Ünneplés,

Meg díjözön.

Érméket csörget a vén nóniusz...

Ignotum per ignotius.

Hája,

Díja,

Struktúrája

A pénz-túlerőt szolgálja,

A szponzora a gazdája.

Mindenki tudja,

Hogy ma már kié

Ancilla pecuniae...

Elzárkózva,

Fontoskodva,

Bikkfanyelven

Okoskodva;

Elit játékszer,

Hatalmi varázsló,

Parádéskocsiban hizlalt igásló,

Vén padláson

Megrepedt abakusz;

Ignotum per ignotius.

Sírjában forog tán

A hős Kopernikusz...

Ignotum per ignotius.

Bennük nincs, s nem is lesz

Annyi spiritusz...

Ignotum per ignotius.

Örök igazságok

Csak erkölcsi téren

Minden igaz ember

Tudja már ezt régen;

S aki Isten lelkéhez közel,

Az soha nem is felejtheti el,

Az Élet lényege

Nem színusz-koszinusz...

Ignotum per ignotius.

Mindegy,

Digitális program, vagy

Hasadt papirusz,

Erkölcs nélkül

Annyit sem ér,

Mint roncstelepen nyugvó

Trolibusz...

Ignotum per ignotius.

Rossz anyagelvű

Végzet-rendet alkot,

Elzár jövöhöz vivő

Túlsó partot,

Dzsungelszerű, öntelt és cinikus

Ignotum per ignotius.

Az igazi tudománynak van

Célja,

Elve,

Erkölcsi alapja;

Becsületét

Bombára sose váltja

El nem adja,

Mert

Caesar non supra Grammaticus.

Ignotum per ignotius.

Nem az eget kéne megostromolni

Csak önmagunkhoz kell

Hűnek maradni.

Az ember sosem Isten ellen lázad,

Az igaz tudomány mellett

Mindig ott van

Az Alázat.

Keveset tudunk,

Csak tapogatózunk,

Szeretettel,

Becsülettel

Erkölccsel takarózunk;

Ha baj történik,

Vagy közel

A Vég;

Nem a tudomány,

 Az a menedék.

A Szeretet

Nem analitikus;

Ignotum per ignotius.

Tudat-zsugorító jelen

Tudat-zsugorító jelen.

Szivárog a Történelem

Tudatokból a semmibe,

Egysíkú gépi műmese

Tolakodik a helyébe,

Identitást söpör félre,

Közönyt teremt lélek mélyén,

S feketemisét. 

A végén

Telefonvezérelt agyak

Globálisan roggyantanak

Láthatatlan hatalomnak...

Ez lenne a dicső holnap?

A profán cél talán ennyi,

De nem stimmel benne semmi.

A történelem-elmélet

Alkalmazva mindig téved,

Talán ömleni fog a vér,

Amit üldöznek visszatér,

S lesz majd újra

Történelem...

Tudat-zsugorító jelen...