Vén impotens modernitás

Vén impotens modernitás

Ballag csöndesen

Más meddő modernitások

Közt a flaszteren.

Könyvet sose látott. Kézzel

Nem olvas, nem ír,

Kezében tanácsadóként

Füstöl a mobil.

Úgy gondolja, hogy nincs Isten,

És utazni jó,

Fogalma sincs arról, hogy mi

A tradíció.

Sose szemlél múltat, nem néz

Régi polcokat;

Neki más nem számit, csak a

"Modern gondolat".

Vén impotens modernitás

Tömegbe vegyül,

Nem érti, hogy sok ember közt

Mért van egyedül.

Már hetek óta nem látta

Négy elvált nejét,

Némelyik gyermekének nem

Tudja a nevét.

Mindig tudta, hogy neki nem 

Lehet gyereke,

Vajon honnan szedte őket

Össze négy neje?

Úgy véli, agyában modern

Spirál tekereg,

Vajon meddig szaporodnak

Még a genderek?

Vén impotens modernitás

Háborút rebeg,

Ukrajna fölött járnak az

Atomfellegek.

Szeme előtt a járdán is

Háború csoszog;

Miért akarnak élni a

Csúnya oroszok?

Gyanúk és kétségek közé

Soha nem tolat;

Ha "ott" mondják egész biztos

Modern gondolat.

Csak akik "modernül" szólnak,

Azok valakik;

Legjobb, ha az ember soha

Nem gondolkodik.

Vén impotens modernitás

Sose kesereg,

Tudja, csak a maga-félék

"Fejlett emberek".

Az ember "világba vetve"

Nem lehet maga;

Mindig kell mellé valami

Jó kis doktrína.

Az egyedül üdvözítő

Filozófiák,

Mindenkinél jobban tudják,

Milyen a világ.

Kell a valamilyen-ista 

Eufória,

Minden valóságnál különb

A teória.

Vén impotens modernitás

Ballag csöndesen;

Élvezi, hogy mindig újabb

Doktrína terem.

Vén impotens modernitás

Sohasem okul,

Mert ami csupán "modern", az

Hamar elavul.

Szegény véletlen vettetett

"Világba, bele",

"Modern" boldogtalanság az

Egész élete.

Megül akár vörös, akár

Rózsaszín lovat,

Minden másnál fontosabb a

Legújabb divat.

Eleve el van rendelve

Bölcső, ravatal;

Világot kormányoz a pénz,

Vagy a hivatal.

Vén impotens modernitás

Soha nem hibás,

Puszta időtöltés csak a

Szexualitás.

"Modern gondolathoz" minden

Szerelem kevés,

De üdvözítő az összes

Eltévelyedés.

Az élet profit, fogyasztás,

Meg felvonulás,

Főnök-lobbi dönti el, hogy

Mi a "haladás".

Vén impotens modernitás

Csupa lelki rom;

Segítse őt a doktrína,

Meg a szánalom...

Május az év tetőpontja

Május az év tetőpontja,

Kedvét semmi el nem rontja.

Virágok, lombok, napsugár,

Hamarosan eljön a Nyár.

Bár vizsgakazal a hátán,

Kolonctömegek a vállán,

Május mégis május marad,

Hajnalán szerelem fakad,

Alkonyaiban boldogság;

Újjászületik a világ.

Bár mindig van ezer gondja,

Május az év tetőpontja.

Próza a test, vers a lélek

Próza a test,

Vers a Lélek;

Szent örök

Ritmus az Élet.

Mindkettő egymásra mutat,

Mint az anyag és a tudat.

Próza a profán otthona,

A Vers  - a túlélés maga.

Az egyik a bőség-kalap,

A másik erkölcsi alap...

Bent a mag, kívül a kéreg;

Próza a test,

Vers a Lélek.

Szunnyadó titkok közt élünk

Szunnyadó titkok közt élünk,

Rátaposunk,

Elfeledünk,

Vagy tudomást se veszünk;

Hétköznapi semmiségek

Nem hagynak időt nekünk.

Lábunk alatt titok szunnyad,

Múlt korok hosszú sora;

Nem tudjuk,

De mégis sejtjük:

Talán mi is bennük éltünk

Valaha.

Lelkünkben is titok szunnyad,

Mint valami sosem látott,

Mégis gyönyörű virág;

Elvágna tőle végleg a

Jelen profán,

Egydimenziós világ.

Léthe vize mindig tiszta,

Aki él, mindenki issza,

Hogy soha ne térjen vissza

Az életen túli emlék,

Engedjük el csendesen;

Nem is marad belőle más,

Csupán a lelkünkben élő

Titokzatos

Sejtelem.

Szunnyadó titkok közt élünk,

Rátaposunk,

Elfeledünk,

Vagy tudomást se veszünk;

Hétköznapi semmiségek

Nem hagynak időt nekünk.

Amíg Titok van, lesz Élet

Amíg Titok van,

Lesz Élet;

Minden Lét

Rejtélyre ébred.

Teremtés az összes emlék,

Az anyag talán csak kellék.

Fényt rejtegetnek az árnyak;

Vén mítoszok bottal járnak.

Isten bennünk létre éled;

Amíg Titok van,

Lesz Élet.

Májusi bodzaillatban

Májusi bodzaillatban

Elbújik a Hold,

Előző életében tán

Ő is bodza volt.

A fűszeres éjszakában

Vén mítosz csoszog;

Reggelre újjászületni,

Megifjodni fog.

A sűrű, lombos sötétben

Száz titok terem,

Minden csupa várakozás,

Csupa sejtelem.

Lélek örök templomában

Égi gyertya ég;

Májusi bodzaillatban

Vén paplan az ég.

Tetoválatlan Tavaszban

Tetoválatlan Tavaszban

Árad már a napsugár,

Május arcában valahol

Ott mosolyog már a Nyár.

A Tavaszt nem politika,

Nem is a pénz hozza el,

Tetoválatlan a Tavasz,

Még pirszinget sem visel.

Tetoválatlan Tavaszban

Aminek kell, mind virul,

A Tavasz csak dolgát teszi,

Nem tüntet, nem is vonul.