Bőrömből ki nem léphetek

Bőrömből ki nem léphetek,

Saját utamon lépdelek.

Idő szalad,

A Föld forog;

Mindig önmagam maradok.

Szép hatvan fölötti évek;

Magunk örömére

Élek.

Szürke kora őszi egek;

Bőrömből ki nem léphetek.

Az egy dolog

Ha túlerő morog,

Az egy dolog;

A Föld mégsem neki forog.

Halefet akárki élez,

Ember tervez,

Isten végez.

Egy csöpp élethez is kevés

Ezer méter fenyegetés...

Ha pénz gyomra korog,

Az egy dolog;

Számlákból Élet nem csorog.

Talmi nagyot Idő fékez,

Ember tervez,

Isten végez.

Doktrína csikorog?

Az egy dolog,

Dogmahegy mocorog?

Az egy dolog,

Jelen párkánya alatt

Rontott múlt ácsorog?

Az egy dolog,

Az mind-mind

Csak egy dolog.

Egy dolog.

Elme észlel,

Lélek érez;

Ember tervez,

Isten végez.

Trója romjait eladták

Trója romjait eladták,

Hektór sírját veszni hagyták.

Kisstílűség arca érdes,

A Hagyomány - veszteséges.

Ütött-kopott jövő-vagon;

Tál lencsék - futószalagon.

Butaság buta-merészen

Magáról távlatot képzel.

Vigyorognak az ebadták;

Trója romjait - eladták.

Nyársirató szeptemberben

Nyársirató szeptemberben

Gondok foga közt az ember.

Mindenütt sötét fellegek,

Mindig robbanás fenyeget.

Minden probléma egyszerre

Ontja dühét a szemembe,

Egy helyébe tíz új terem,

Csak úgy kapkodom a fejem...

Erős legyek a

Hitemben

Nyársirató szeptemberben...

Ostromló gond-hadseregek

Ostromló gond-hadseregek

Rekedt dobszólója pereg. 

Felleg módján örvénylenek,

Időnként bekerítenek.

Kedves gondok, hőbörögtök,

Lőhettek, de be nem jöttök

Lelkem házi szentélyébe,

Ott Szerelem van és

Béke.

Míg élek, addig éberek;

Ostromló gond-hadseregek.

Vén hajó Idő-tengeren

Vén hajó Idő-tengeren,

Rossz jelen-hullámhegyeken

Bukdácsol jövő-irányba,

Tépett minden vitorlája.

Szél hajtja a fellegeket,

Mindenütt vihar fenyeget.

Reszket a Lélek,

Az Élet;

Recsegnek az eresztékek.

Ha nincs jövő-cél,

Hát legyen;

Vén hajó Idő-tengeren.

Monomániás végzetek

Monomániás végzetek

Unalmas serege fecseg.

Minden "reálpolitika"

A halál régi rokona,

Vagy azt képzeli magáról.

Nem lát se erdőt a fától,

Sem pedig erdőtől a fát,

Csak vonszolná magát tovább.

Monomániás végzetek

Szennyes ökörnyála lebeg,

Sötétíti el az eget

Idők, intézmények felett,

Miközben mű-tömjént éget -

Anyag-reménytelenséget,

S utópiába mártogat

Ateista bálványokat. 

Isten hallgat,

Bálvány recseg;

Monomániás végzetek...