Animációs Mohács - VII.

Szóval ki a fővezér?

Kiderült, hogy erre a posztra idehaza nincs alkalmas személy.

Próbáltak importálni egyet: felkérték a főparancsnoki feladatok ellátására Habsburg Ferdinánd híres hadvezérét, Niclas Salm grófot. A kiváló katona egészségügyi állapotára hivatkozva elhárította a felkérést.

Lehetne most hosszasan boncolgatni ezt a visszautasítást, mert az ilyesminek mindig valami üzenete van. Valóban beteg volt Salm gróf, esetleg nem látott reális esélyt a győzelemre? A magyar hadsereget tartotta alapvetően vezethetetlennek? Esetleg azzal függ össze a tábornok visszautasítása, hogy sem kenyéradó gazdája, sem annak testvére, V. Károly császár - akik II. Lajos sógorai voltak - nem ígért és nem is nyújtott semmilyen segítséget a magyar királynak. Ellentétben a pápával, vagy a távoli Anglia királyával, VIII. Henrikkel.

Ezen feltételezések bármelyike igaz lehet, de ma már bizonyíthatatlan.

Egy kicsit töprengeni azért lehet rajta…
Salm gróf később igen sokat harcolt a török ellen. Utolsó sebesülésébe bele is halt. Ezt 1529-ben szerezte - amikor a török Bécset ostromolta.

——–

A következő jelölt Frangepán Kristóf. Ő - mint látni fogjuk - nem érkezik meg idejében.

Marad: Tomori Pál. A kalocsai érsek.

A magyar történelemben két sorsdöntő ütközet volt, amikor a kalocsai érsek vezette a magyar hadakat: a muhi és a mohácsi.

Ki ez a Tomori Pál?


——-

A Wikipaedia imigyen mutatja be:

“Abaúj vármegyei köznemesi családba született. Katonai pályafutást Bornemisza János főnemes familiárisaként kezdte. Erdélyben kúriai jegyző, kincstári tisztviselő, sókamarai ispán, majd 1505-től 1514-ig fogarasi várnagy volt. 1506-ban közreműködött az ökörsütésnek nevezett adó miatt kitört székely lázadás leverésében. 1512-ben II. Ulászló követeként járt a török udvarban. 1514. július végén, Dózsa GyörgySzapolyai János őt küldte a Bihar városát ostromló parasztsereg ellen. Tomori csatában legyőzte a felkelőket és vezetőjüket, Lőrinc papot is fogságba ejtette. Az 1514-es magyar parasztháború ezzel a csatával ért véget. fegyverletétele után

1514-től 1518-ig fogarasi és munkácsi várnagy volt, majd 1518-ban budai várkapitánnyá nevezték ki. 1519 májusában az ő fellépésének volt köszönhető a nádorválasztó országgyűlésen támadt köznemesi zendülés leverése. 1520 közepén ismeretlen okból – van olyan feltételezés, hogy menyasszonya halála miatt – szétosztotta vagyonát rokonai között, a ferencesek közé lépett, és egy esztergomi kolostorba vonult.”

A katona, aki szerzetesnek áll. Mint Sienkiewicz hőse.

Csakhogy…

1523. február 4-én a magyar kormányzat kérésére IV Adorján pápa rákényszerítette, hogy fogadja el a felkínált kalocsai érsekséget. Amikor ez megtörtént, a magyar országgyűlés lelkesen megszavazta, hogy a kalocsai érsek legyen a déli védelmi rendszer főparancsnoka.

Letudták az oszmán elleni harcot.

Vajon a kalocsai érsekség jövedelméből meg lehet Magyarországot védelmezni a török birodalommal szemben?

—–

Tomori ajánlólevele a szávaszentdemeteri csata volt.

1523 augusztusának elején Ferhád pasa és Bali szendrői bég 12-15000 főnyi serege a Szerémségbe tört, és körülzárta Rednek várát. A Tomori által a hátukba küldött csapat és a sajkások azonban elpusztították a törökök Szabácsnál maradt hajóit, a sereg többi része pedig augusztus 6-7-én Szávaszentdemeternél megütközött Ferhád főerejével. A csatából menekülőket végül beszorították a Szávába, maga Ferhád is a harctéren maradt (más források szerint a szultán fejeztette le a vereség miatt).

Hosszú ideig ez volt a török ellen nyílt csatában az utolsó magyar győzelem.

Volt is ujjongás…

Csakhogy…

Lényegében két török határmenti parancsnok zömmel akindzsikből és azabokból - azaz: harmad-negyedrangú csapatokból - álló hadát verte meg a legharcképesebb magyar kontingens. Kis túlzással azt is mondhatnánk: a fő erő.

Így a győzelemnek nincs döntő jelentősége, de minden elesett katona pótolhatatlan.

——

Tomori Mohácsnál az ellenség hadát háromszázezer főnyire (!), a magáét húszezerre becsüli…

Tisztában van vele, hogy a török állandó hadsereg legértékesebb részével, a szultán személyes vezérlete alatt álló fő erőkkel van dolga.

Ennek ellenére úgy dönt, hogy megütközik a jelentős túlerőben és minőségi fölényben lévő ellenséggel…

A hangulat nyomott. Perényi Ferenc váradi püspök a következőt mondja:

„a napot, melyen a csata lezajlik, ha már egyszer így tetszett, a Krisztus vallásáért Tomori Pál fráter vezetésével elesett húszezer magyar vértanúnak kell majd szentelni.”

Szabad-e ütközetbe vinni egy olyan sereget, amely ennyire nem bízik magában? Nemcsak túlerőben lévő ellenséggel szemben; szabad-e ütközetbe vinni bárki ellen?

Folytatása következik.

Tűzifa

Ma érkezett. Szép halom.

Még látni is: hatalom.

Röpke fáradság vele;

S hosszú-hosszú nyugalom.

——

Sorakozik a falon,

Jó magasra felrakom,

A hallgatag kora ősz

Elmereng a sorokon.

–

Mérgelődhet majd a tél,

Zúgolódhat majd a szél,

Ha a kályha duruzsol,

Itt tőlük senki se fél.

—–

Hazajöhet a gyerek,

Várja bent a jó meleg,

Hosszú télben, kicsi házban

Téli bú nem tekereg.

——-

Hogyha jön a tél sora,

Feledve gáz-uzsora,

Hosszú télben, kemény télben

Meleg lesz a kis szoba.

A színház gázszámlája

A gázszámla már abban az időben is húzós lehetett…

——

Az 1840-es években történt, a város nevét nem írom ide.

Kisebb vidéki városunkban az anyagi csőd közelében járt az ott tanyázó színtársulat. Szinte mindenkinek tartoztak, már el sem hagyhatták a várost. A helyi gázgyár volt a legkellemetlenebb hitelező.

Egyik este már ment az előadás, amikor beállított a színházba a leghírhedtebb gázgyári pénzbehajtó. Egy igazi pióca. Ment egyenesen a pénztároshoz.

- Azonnal egyenlítsék ki a számlát, mert tüstént elzáratom a gázt!

- Hiszen még le se telt a határidő!

- Most azonnal!

A pénztáros könyörgőre fogta.

- Kérem, legalább reggelig várjon!

- Nem lehet! Most azonnal!

- Kérem, a direktor úr a színpadon van. Legalább a felvonás végét várja meg, hogy tárgyalhassanak!

- Egy percet sem várok. Lássam a pénzt!

- De hát a direktor úr most játszik! Jelenetben van!

- Jöjjön és fizessen!

- Értse meg: jelenetben van!

- Nem érdekel, hívja ki! Önök garabonciások; mindenre képesek.

- Uram, a direktor úrnak ez a munkája. Önnek meg kell várnia az előadás végét. Vagy legalább a felvonás befejezését.

- Ha öt percen belül nem hívja ide, lecsavarom a gázt, itt sötétség lesz, és kitör a botrány.

Mit tehetett a nyomorult pénztáros?

Lovagdrámát adtak éppen. Nosza, berontott a jelmeztárba, jókora kardot kötött, sisakot tett a kopasz fejére, kopott öltönye fölé meg be malaclopó köpönyeget - így ment a színpadra.

A direktor nagyot nézett. Hát még akkor, amikor a pénztárnok megszólalt. Mit megszólalt: szavalt. Mégpedig imígyen:

“Nagy jó uram, lent beborult az ég,

Ott lent erőszakos hírnök pöröl,

Adót kíván tőlünk a rút pribék,

Világítás adójáért gyötör.

Ha megtagadjuk: ő egyet csavar,

És minket a sötétség eltakar!”

Az igazgató egy pillanatig bambán bámult, utána válaszolt:

“Eredj derék szolgám, jelentsd neki,

Adóját a várúr megfizeti.”

A szünetben a direktor fizetett, a pénzbeszedő távozott, az előadás folytatódott.

A másnapi kritika kiemelte a hírnök talpraesett játékát.

——–

Fejezzem ki magam még érthetőbben?

Ulenspiegel

Nincs vagyonom, nem vagyok senki más:

Mint hírhedett, rossz garabonciás,

Aki csak tekereg,

Nyugodtan lenéznek

A Fuggerek.

Engem nem érdekel az osztalék,

Csupán a távoli

Rejtelmes messzeség,

Ahol a Létnek titka rejtezik,

S Ég a Földdel buján

Ölelkezik.

—–

Nincs koronám, nem vagyok senki más,

Mint üldözendő garabonciás,

Nálam a csízió,

Hadd üldözzön

Az inkvizíció.

Nekem a dogma már nem menedék,

Csak azt hiszem,

Amit dalol az Ég,

Ahol a Létnek titka rejtezik,

S Ég a Földdel buján

Ölelkezik.

—–

Nincs túlerőm, nem vagyok senki más,

Mint egyetlen szál garabonciás,

Fülöp mégis remeg,

Rossz zsarnokok:

Hát tőlem féljetek!

Hazudjon akármit a söpredék,

Én már tudom,

Hogy közeleg a Vég.

Az Élet titka

Bennem rejtezik,

Mert Ég a Földdel

Itt

Ölelkezik.

Szőke nő zűrben az űrben - LXXII.

HETVENHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

———————————————————————————————–

Karen Bozchana Kadlecikova döbbenten bámult a hatalmas termetű albínó nőre:

- Hogy’ mondtad? Kitörlik a memóriámat?

Satana mosolygott:

- Ez elkerülhetetlen, Karen. Nem hagyhatják, hogy szaladgálj a világban mindazon információkkal, amelyek véletlenül a tudomásodra jutottak. Morgensohn már nem ússza meg ennyivel.

Karen szeme tágra nyílt a csodálkozástól.

- Morgensohn?

- Mit gondoltál, mi lesz vele? Ki fogják végezni. Előbb azonban kiszedik belőle, mit is akart voltaképpen, miféle küldetésre indult.

Karen megrökönyödött, közel járt az ájuláshoz, és ez látszott is rajta. Hildegard Satana elmosolyodott.

- Ezen már neked sem kellene csodálkoznod, még akkor sem, ha a naivitásod a gyerekesség határát súrolja.

- Ki vagy te?

- Természetesen nem Hildegard Satana a valódi nevem, de az egyszerűség kedvéért szólíts továbbra is így. - némi önteltség jelent meg az albínó arcon. - Nem szabadna elmondanom ezeket neked, de úgyis nullázzák a memóriádat, nem tudsz ártani. Én a főnöknek dolgozom, Karen.

- A főnöknek?

- Igen, a főnöknek, aki a Földet ténylegesen irányítja.

Karen tudta, hogy a másik igazat beszél, de ezt a választ olyan nevetségesnek találta, hogy akaratlanul is elhúzta a száját.

- Ki az a főnök?

- Senki sem tudhatja, csak egy nagyon szűk kör. Élethossziglan lép hivatalba, és rendelkezik megfelelő eszközökkel a politikusok irányítására. Kézben tartja az erőszakszervezeteket. Némi hatalma a multiplanetáris cégek felett is van. Ténylegesen ő irányítja a Földet.
- A Földet ténylegesen irányítja?

- Karen, ennyire még te sem lehetsz naiv. Rendben van, hogy a bunkók közül származol, alantas foglalatosságot űztél, de forogtál annyit a magasabb körökben, hogy erre magadtól is rájöhess. A demokrácia porhintés, kilencven százalékban propaganda, a hatalomgyakorlás sajátos módja. Azt jelenti, hogy van többé-kevésbé működő piac, és lehetséges az emberek indirekt, jelentős részben a piacon keresztül történő irányítása. Ha ez a helyzet megváltozik, mindig valamiféle drasztikusabb irányítási rendszer lép életbe.

Elvigyorodott, pimaszul végigmérte a szőke nőt, és folytatta:

- Tudtad, hogy van olyan földi fennhatóság alatt álló bolygó, ahol a törvények lehetőséget adnak a bunkó lakosság testi fenyítésére? Ne nézz ilyen ostobán, ott az a realitás. A máskülönben kezelhetetlen embertömegek irányításának mindig is egyetlen eszköze volt: a jól és hatásosan adagolt erőszak. A földi kormányzat egyszerűen nem vesz erről tudomást, vagy ha mégis kénytelen, hát helyi adottságnak tekinti. - cinikus vigyor játszott a szája szélén. - Vezetés, erélyes irányítás nélkül az ember a legféktelenebb vadállatnál is aljasabb szörnyeteggé züllik.

Karen Bozchana Kadlecikova tátott szájjal nézte az albínó nőt.

- Üdvözöllek a valóságban, Karen Bozchana Kadlecikova. - vigyorgott a szeme közé az albínó. - A néhány évre választott vezetők rendszere önmagában működésképtelen szisztéma, vékony cukormáz a gusztustalan világ tetején. Sok hasznot nem hajt, de kiirthatatlanná teszi a korrupciót. Az így hatalomba került személyek át sem látják az emberi társadalom minden dzsungelnél átláthatatlanabb és sűrűbb rengetegét, és mire némi jártasságot szereznek az irányításban, mire elkezdik felfogni, miről is van szó, máris át kell adniuk a helyüket másoknak, akiknek szintén nincs fogalmuk a valóságról. De ha esetleg értenének is a vezetéshez, vagy ha annyira zseniálisak volnának, hogy néhány hónap alatt felfognák a lényeget, akkor sem rendelkeznek érdemleges eszközökkel a világban zajló folyamatok befolyásolására.

Nevetett. Karen kezdett magához térni.

- Még azt sem tudja senki, - folytatta az albínó. - hogy a világegyetemben voltaképpen hány államszerű képződmény létezik, és ezek a térben hol helyezkednek el. Meg hogy éppen ki kivel áll szövetségben, és ki ki ellen vív háborút. Ha összeállítanak egy többé-kevésbé pontos politikai csillagtérképet az ismert lakott világokról, pár hónap múlva már számos ponton téves, és néhány év alatt már a fele sem igaz. Érvényét veszíti. Nyilvántartási csőd van, Karen. Micsoda boldog időszak lehetett, amikor még csak egyetlen bolygón létezett az emberiség, és pontosan tudni lehetett, melyik állam hol található, mennyi a lakossága, miféle katonai erők felett diszponál, mire törekszik. Ennek vége, most a legdörzsöltebb hírszerző szervezet sem képes még arra sem, hogy össteállítsa a multiplanetáris cégek listáját. Pedig égetően fontos lenne, mert így senkinek sejtelme sincs róla, hogy valójában mi is zajlik az univerzumban.

Egy pillanatra elhallgatott. Karen azt fontolgatta, mennyi információ szerezhető az albínótól, és milyen taktikával próbálja megtudni tőle. Jó, ha ennyire beszédes.

- Szóval, kedves Karen, - mosolygott Hildegard. - örülj neki, ha törlik a memóriádat, kapsz egy újabb lehetőséget, és tiszta lappal indulhatsz. Az meg csak tőled függ, miféle előtörténet kerül a fejecskédbe.

- Előtörténet?

- Kapsz egy másik személyiséget. Új előéleted, műveltséged, életfelfogásod lesz. Harminckét évet leéltél valahol, arról lesznek emlékeid. A lehetőségeid korlátlanok. Attól függ, mennyire leszel együttműködő. Lehetsz magasan kvalifikált tudós, jól fizetett hivatalnok, esetleg nagyvilági hölgy egy gazdag, jóvágású és előkelő férj mellett. Vagy - ha makrancos leszel - közönséges bunkó egy félreeső világban.

Karent a hányinger környékezte. Ezt tervezték hát a számára. Egyrészt időt kell nyernie, másrészt információkat kell szereznie. Utána be kell csalogatnia az albínót a könnyűcirkáló fedélzetére, ahol a hajó ártalmatlanná teszi.

Nézzük csak sorjában. Mi is hangzott el?

Ahogy eszébe jutott, már fel is tette a kérdést:

-Miért nem teszik ezt Morgensohn-nal is? Miért kell kivégezni?

Satana önelégülten mosolygott.

- Mert valószínűleg túlságosan veszélyes.

- Valószínűleg?

Satana türelmetlenül fújta fel az arcát.

- Ne értetlenkedj, Karen! Mr. Morgensohn minden hájjal megkent alak, és sejtelmünk sincs, mi volt a küldetése.

- Dehogynem. - Karen adta a naiv szőke nőt. - A megbízója, Wesley McPherson ügyében indult a Herculiára.

Satana erre felnevetett.

- Ugyan már, Karen! Ez volt a fedősztori. McPherson valóban szerette volna elhagyni a Földet, de a főnök ezt sohasem fogja neki megengedni. Mindenki tudja, hogy veszélyes. A Herculiát nem hagyhatta volna el, még túszalku árán sem. Nyilvánvalóan nem oda akart menni, ez csak ürügy lett volna a számára, hogy a földi hatóságok ellenőrzése alól kiszabaduljon.

Karen fülét megütötte egy szó.

- Túszalku? - kérdezte. - Mi az a túszalku?

- Néhány bolygón létező jogi formula. - magyarázta az albínó. - Ha egy személyt fokozottan ellenőrizni akarnak, az a hatóság közvetlen látóköréből csak akkor távozhat, ha valamelyik közvetlen hozzátartozóját túszként hagyja maga helyett. Házastársat, gyereket vagy szülőt. Ha időre nem tér vissza, a túszt kivégzik.

Karen összerándult.

- Apropó, Karen! - vihogott az albínó. - Nem ezért akart téged feleségül venni Morgensohn?

Karen szeme elkerekedett.

- Feleségül venni? Erről szó sem volt.

- Márpedig lehetett, mert az ügyvéd minden formaságot elrendezett, és minden szükséges iratot beszerzett hozzá. A herculiai nyilvántartó hivatal előjegyzésbe vett benneteket, mint házasulandókat.

Karen döbbenten nézett.

- Bizony, kedves Karen! - Satana szavai úgy hangzottak, mint a bunkócsapás. - Morgensohn azért hozott magával téged, hogy előbb feleségül vegyen, utána pedig túszként hagyjon Herculiában.

———

Folytatása következik.

Animációs Mohács - VI.

Nézzük hát ama rossz emlékű mohácsi csatát.

Brodarics István beszámolója:

“Mint fentebb mondottuk, ezen a helyen óriási, széles síkság terült el, sem erdő, sem cserjék, sem víz, sem domb nem bontotta meg, csak bal felől, közötte és a Duna között volt egy iszapos, mocsaras víz, sűrű sással és nádassal, ahol utóbb sok halandó pusztult el. Velünk szemben hosszan elnyúló domb feküdt, mint valami színpad, e mögött volt a török császár tábora; a domb legalján egy kis falu templommal, neve Földvár. Itt állította fel az ellenség az ágyúkat. Később, a küzdelem vége felé szemünkkel láttuk, hogy ez a hely tele volt ellenséges katonasággal, jobbára azokkal, akiket janicsároknak neveznek. Ami hely csak volt a falu kunyhói mögött, mind hosszú sorokban tartották elfoglalva. Később vált ismeretessé, hogy a császár is ott volt közöttük. Az ágyúkat úgy helyezték el, mintha valami völgyben lettek volna, és emiatt sokkal kevésbé tudtak ártani a mieinknek, mint a síkságon lehetett volna, és inkább rémületet, mint kárt okoztak.”

Mohácstól hét kilométerre délre. A harcmezőt gyakorlatilag a magyar sereg választotta, azzal, hogy huzamosabb ideje itt táborozott.

Persze, nem volt ez tudatos választás - semmiféle értelemben.



Mire jó ez a csatamező? Mi a terv?

A mezőt kelet felől a Duna mocsaras ártere határolta, szélén az Eszék felé vezető úttal. Közepén a Borza patak folydogált. Dél-nyugat felé, a patakkal csaknem párhuzamosan mintegy 20-30 m-rel magasabban fekvő terasz húzódott, amely messzire elnyúlt észak felé, délkeleti végét pedig egy erdő zárta le. A források utalásai alapján elképzelhető, hogy ennek partoldala meglehetősen meredek volt, s akadályozhatta az oszmán sereg felvonulását. A patak és a terasz közti síkon mélyebb teknők sorakoztak, olykor áttekinthetetlenné téve a terepet.

Mi olvasható le ebből?

Leginkább egy nagyon kezdetleges haditerv. A felvonuló török kontingenseket egy-egy lovasrohammal, egyenként akarta megsemmisíteni a magyar hadvezetés? Fegyelmezettebb csapatokkal silány ellenféllel szemben sem biztos, hogy ez sikerülhet. Az ilyen haditervek tipikusan bukásra vannak ítélve. Ha ez volt az elképzelés, eleve bukásra kárhoztatja a jobbszárny átkarolásának elvi lehetősége.

Természetesen jobb egy kezdetleges terv, mint egy semmilyen. Viszont a kezdetleges tervek gyakran nagyobb terhet rónak a csapatokra, mint a jól átgondoltak. Itt is ez a helyzet: a terv végrehajtásának elemi feltétele a gyakorlott, harcedzett, a villámgyors roham után fegyelmezetten visszatérni, a gyalogság fedezete alatt haladéktalanul újra rendeződni képes lovasság.

A Mohács alatt felálló magyar sereg képes volt erre?

A török ellenintézkedések a következő vázlatról leolvashatók:



Brodarics:

“A csatarendet az említett helyen, az említett módon és napon, kevéssel napkelte után felállították. Igen tiszta, derült volt ama nap! “

Mivel az ütközet csak körülbelül délután háromkor kezdődött, a harcrendet enyhén szólva túlságosan hamar állították fel. Alkalmat adtak Szulejmánnak, hogy katonai tanácsadóival alaposan szemrevételezze és megvitassa. Kényelmesen megtehette…

Brodarics következő sorai leplezik le a magyar rendi hadszervezet teljes csődjét:

“Ezután a nádorispán kivezette a királyt arról a számára kijelölt helyről, és mint három nappal előbb, most is körülvezette az egész hadsereg előtt, megmutatta mindenki szeme láttára, hogy jelen van, (mert volt, aki kételkedett benne).”

Tehát a magyar sereg egy átlátszó haditerv szerint felállítva fő az augusztusi napon legkevesebb hét óra hosszat.

Apropó.

Ki a fővezér?


Folytatása következik.

Mégis, mégis...

Jelen sárban,

Jövő kárban,

Baltával agyonvert nyárban,

Silány, filléres

Világban;

Hajnal csípős, deres bája,

Első kávé aromája,

S a remények körtefája,

Mi tagadás:

Jólesik.

—–

Halott nyárban,

Süket árban,

Halállal terhelt határban,

Alamuszi

Valóságban;

Munka izgalmas türelme,

A tanítványok figyelme,
Anikó ezer szerelme

Árad,

Mint

A mágia.
—-

Gond-cseberben,

Baj-vederben,

Szeptemberi novemberben,

Mindhalálig tartó perben,

Mégis, mégis,

Van

Öröm.

—

A világ csapkod

Vagy lottyan,

Lehet úgy rossz, ahogyan van,

Meg se kottyan,

Amíg vannak

Belső körök,

S Általuk

Az Élet

Örök…